Az örökítés folyamata egyszerre erős pénzügyi és pszichológiai kihívás. A vállalkozások további működtetése, valamint az ebből fakadó felhalmozott magánvagyonok menedzselése széles körű tájékozottságot, időt és komoly szakértelmet igényel. Mindez a privátbanki szektort is új kihívások elé állítja – mondta a K&K kérdésére Karagich István, a hazai privátbanki szektort talán legbehatóbban ismerő tanácsadó cég, a Blochamps Capital Kft. alapítója.
A hazai vállalkozói szférában ma is dominálnak a 25-30 éve sikeres vállalkozók, akik első generációs üzletemberként építettek fel egy cégbirodalmat. Azt 60-80 éves korukban, ma is a sajátjuknak érzik, annak irányításáról továbbra sem akarnak lemondani, hiszen a többségük folyamatosan aktív, tökéletesen munkaképes. Azonban az örökítéssel foglalkozniuk kell. Kellene….
A vagyon, illetve a cég átadásának egy tudatos folyamatnak kell lennie, figyelembe véve, hogy a fiatalabb generációnak már mások a prioritásai, más a munkához való hozzáállása, mint amivel az elődjei felépítették – sokszor a nulláról – az adott családi vállalkozást – tette hozzá. Fontos kérdés ugyanakkor, hogy az örökös, utód milyen szinten kíván belefolyni a cég mindennapi ügyvezetésébe. Átveszi-e a cég vezetését, vagy csak inaktív résztvevőként a részesedését szeretné és inkább más irányba haladna az életével. Felmérések szerint a magyar családi vállalkozások tulajdonosai többségükben nehezen tudják családon belül átadni a céget, illetve a cég irányítását, ezért vagy egy külsős vezetőt kell felvenniük, vagy eladni a céget. Ennek egyik fő oka, hogy míg a tulajdonos, aki létrehozta a céget, magának a cég profiljának, szolgáltatásának, termékének a szakértője, addig az utód hiába „született bele” nem biztos, hogy az ő érdeklődését is ugyanúgy fenn tudja tartani – mondta Karagich. Tapasztalata szerint, a fiatalabb generáció sokkal otthonosabban mozog részterületeken például a pénzügyek, a sales, a marketing és a start up-ok világában, mint mondjuk egy vállalkozás vagy cégbirodalom egészének irányításában. Karagich szerint az öröklési folyamat koordinálását hagyományosan nagy kihívás kezelni a privátbanki szolgáltatók számára. Hiába bankolt ugyanis egy ügyfél akár húsz-harminc évig ugyanazzal a bankárral, nincs rá garancia, hogy az örökös is majd őt választja. A váltást vagy inkább bővülést a „next generation” képviselői felé manapság több más változás is nehezíti. A hatvan év feletti és a harminc év alatti korosztály hozzáállása és igényei közötti látványos különbséget technikai oldalról jól jelzi, hogy a fiataloknak más kütyük, alkalmazások számítanak természetesnek, miközben gyakran eleve komoly különbségek lehetnek értékrendben, világnézetben, a befektetések pszichológiájában.
Mindezek mellett más piaci trendek is átalakítják a privátbankári munkát. A közeljövőben ugyanis a személyi bankárok szerepe minden prognózis szerint megváltozik, hiszen a korábbi funkcióik egy részét (riportolás, termékismertetés, értékesítés előkészítés) egyre hatékonyabban lehet digitálisan ellátni. Miközben a robottanácsadók hasznos segítők külföldön már most is, a privátbanki szolgáltatást igénybe vevő vagyonos rétegnek szüksége van arra is, hogy pénzügyei komplexebb rendezéséről szakemberekkel is konzultáljon. Így az a feladat vár a privátbankárokra, hogy egyfajta pénzügyi elit alakulattá válva akár a befektetési döntés "human touch" támogatásában, akár adózási, alternatív befektetési vagy öröklési kérdésekben is rendelkezésre álljanak. Karagich úgy látja: a privátbanki szolgáltatók felső köre egyfajta soft family office-ként is működhet majd – így komplexebb kiszolgálást fog nyújtani, mint korábban. Véleménye szerint a privátbankároknak el kell mozdulniuk abba az irányba, ahol meg tudják verni a technikát – ez pedig az ügyfél élethelyzetének, gondolkodásának, elképzeléseinek átlátása.