Magyarországon általános közvélekedés, hogy a gyerekeket meg kell óvni a médiától, azaz lehetőség szerint minél inkább korlátozni kell számukra a digitális eszközök használatát. Ez a védekező attitűd azonban egy káros berögződés, ahogyan az is, hogy a digitális eszközöket feltétlenül mumusnak kell tekinteni – emelte ki dr. Rajnai Richárd, médiakutató. Magyarországon egyaránt van példa az időbeli korlátozásra (például adott időben nem vetíthetnek bizonyos tartalmakat a televíziós csatornák) és térbeli korlátozásra is, jóllehet ezek az amúgy is kétes értékű szabályok a streaming platformok és okostelefonok térnyerésével végleg korszerűtlennek hatnak.

Az időalapú mérés egyébként is egy rossz öröksége a médiával kapcsolatos megközelítésünknek. Ennek egy szemléletes példája Rajnai szerint, amikor a kutatások során megkérdezik a gyerekeket, hogy mennyi időt töltenek online, sokszor fogalmi zavarba ütköznek. Minek számít például, ha valaki online zenét hallgat edzés közben? Dupla időnek számít, ha valaki zenehallgatás közben online játszik is?

A rossz megközelítések bizonyos értelemben a tudományos vizsgálatokban is megjelennek. A magyar kutatások jelentős része a veszélyekkel, így például az online zaklatásokkal foglalkozik, emelte ki Rajnai. A médiakutató hangsúlyozta, hogy bár ez valóban egy fontos téma, ugyanakkor jóval nagyobb probléma, hogy a gyerekek többsége – a társadalmi percepcióval szemben – nem tudja magabiztosan és megfelelően használni a digitális eszközöket, már alapszinten sem. Ebben ráadásul különösen nagy eltérés is lehet a gyerekek között. Ezzel a problémával szükséges lenne jóval mélyebben foglalkozni a szülőknek, hiszen az eszközök használatának nehézségei a Logiscool tapasztalatai alapján gátolják a digitális írástudáshoz kapcsolódó képességek kialakulását, amely pedig a jövőben elengedhetetlen lesz a gyerekek boldogulásához.

Fontos lenne a szülőknek gyermekükkel beszélgetni arról is, hogy pontosan mit csinálnak a digitális felületeken. Érdemes megismerkedni a gyerekek által használt platformokkal, hiszen Rajnai kutatásai szerint azok a szülők, akik jobban tiltják a gyermekeiknek a médiahasználatot, általában a körülöttük megjelenő médiáról is kevesebbet tudnak. Ezek egy felnőtt számára is fontos ismeretek lehetnek. A tiltás helyett így sokszor érdemes félretenni a berögzült előfeltevéseinket, beszélgetni, tájékozódni és bizonyos megállapodott keretek között engedni a digitális eszközök használatát.

Annál is inkább, mivel a digitális eszközök – így a mobiltelefon, tablet, számítógép – használata is a gyerekeknél a valóságban számtalan, akár előremutató és fejlesztő tevékenységet is jelenthet. A gyermek a megfelelő digitális írástudás képességek birtokában ugyanis nem csupán a szülő számára értelmetlennek tűnő játék vagy social media tevékenységeket végezhet, hanem a digitális felületek a kapcsolattartás, olvasás, a házi feladat megírásához szükséges információk felkutatása vagy a digitális alkotás eszköze is lehet. De Rajnai a saját óráin tapasztalt olyat is, hogy egy diák az ő állításait ellenőrizte telefonján az interneten.