Aki már próbálta, milyen érzés a Canal du Midin csocsózni  egy lakóhajón, annak csak azt tanácsolhatom, hogy irány a Bodrog! Aki még nem, az képzeljen el egy extra felszereltségű, az átlagos méretűnél kétszer nagyobb lakóautót, ami ezúttal a vízen úszik, van benne (típustól függően) kettő, három vagy négy kabin, egy amerikai konyhás nappali, két fürdőszoba, egy belső és egy külső kormányállás, utóbbi a hajó legmagasabb pontja, valamint egy hátsó terasz kerti bútorokkal és egy hatalmas, első napozó terasz. A konyha felszerelt, hűtővel, sütővel, edényekkel (normális borospoharat azért vigyünk magunkkal!), az induláshoz bekészített fedélzeti ellátmányban tokaji bor, helyi lekvár, egy simlis sapka a kapitánynak és további repi ajándékok a többieknek. Az egész pedig bárminemű jogosítvány nélkül vezethető, ha van érvényes vezetői engedélyünk (és hozzá EÜ alkalmasságink), és végig hallgatjuk az egyórás elméleti oktatást, majd részt veszünk az ezt követő, szintén egyórás gyakorlati képzésen.

Ha rászánunk egy hosszú hétvégét, a péntek délelőttöt érdemes Tokajban eltölteni, felkeresni a Világörökségi Bormúzeumot, megebédelni a rakamazi oldalon a HalraBor étteremben, inni egy jó kávét a Kávépörkölő Manufaktúrában, ahol az első esti borozgatáshoz is bevásárolhatunk az Erzsébet Pince boraiból. Ha kora délután kezdjük az oktatást a báziskikötőben, úgy kis szerencsével még aznap lecsoroghatunk a Bodrog és a Tisza összefolyásánál lévő másik tokaji kikötőig, ahonnan csak öt perc séta a LaBor bisztró vagy a Paulay Ede Színház, de ha egy kései borkóstolóra is beneveznénk, akkor keressük a Paulay Borházat vagy a Hímesudvar pincészetet.

Másnap reggel a Bodrogon elindulva először elhaladunk az előző napról már megismert báziskikötő mellett, majd izgalmas kanyarokkal és szinte a folyóig elnyúló szőlőültetvényekkel kápráztat el bennünket a táj. A Bodrogkeresztúr és Bodrogkisfalud között megbújó Kalóz kikötőben csak akkor lehet megállni, ha van szabad helyük, de a kikötőben található Ladik falatozóban sült halak miatt érdemes tenni egy próbát! Innen csak egy perc séta a folyóparton emelkedő Dereszla-dombba vésett pincelabirintus és az azonos nevű Dereszla borászat vinotékája.

Ha tovább haladunk, nagyjából további két óra alatt érhetjük el Olaszliszka kikötőjét, közvetlenül a komp után, a jobb parton (vagyis a haladási irányunk szerint a bal oldalunkon). Ne rémisszen meg senkit a falu neve, Olaszliszka már rég nem arról szól, amire gondolunk, sokkal inkább a bordeaux-i származású Samuel Tinon borairól, a Matolcsi...

Cikkünk teljes terjedelemben a K&K magazin őszi lapszámában jelent meg. Keresse a nagyobb újságosoknál vagy