Gyengeség, betegség, leépülés? Vagy épp az ellenkezője – egészség, aktivitás, önmegvalósítás? Milyen az öregkor, amit valójában már nem is öregkornak nevezünk, hanem harmadik korszaknak? Hogyan tükröződik mindez a nyelvben, a metaforákban? Ezekről a nagyon aktuális kérdésekről hallhattunk a „Nemcsak a húszéveseké a világ – az idősélet metaforái” című előadásban a Budapesti Corvinus Egyetem Kutatók Éjszakáján szeptember 29-én. 

„Születésünktől fogva öregszünk. Ma Magyarországon minden ötödik ember 65 év feletti, egyáltalán nem mindegy, hogyan gondolkodunk róluk, milyen sztereotípiák élnek az idős emberekről, és az sem, ők saját maguk hogyan látják mindezt” – jelentette ki dr. Benczes Réka, a Corvinus Egyetem Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszékének, illetve a Kommunikációtudomány doktori programjának vezetője. Mint elmondta, az időskorhoz rengeteg negatív sztereotípia társul: leépülés, betegség, elmagányosodás. Sokan úgy vélik, az idősek inkompetensek, gyengék, nem képesek magukat ellátni. Mindez az időskorhoz kapcsolódó szavainkban is tükröződik, amelyek – még ha eredetileg semlegesek is voltak – idővel pejoratívvá válnak. Ilyen például az angol geriatric szó, amely eredetileg “idős emberekkel kapcsolatos” jelentést hordozott, ám a kortárs nyelvhasználatban “öreg, totyogó, szenilis” jelentéstartalommal bír.  

Sajátos ellentmondásként ezzel párhuzamosan kezd kialakulni a világban a sikeres öregedés: az átlagéletkor mindenütt nő, tovább élünk, a szemünk előtt zajlik az időskor forradalma – jelentette ki a professzor asszony. Egyre több az olyan idős, aki fizikailag és szellemileg jó állapotban van, fogyatékosságoktól mentes, aktív és kiegyensúlyozott, produktív életet él. A hagyományos felosztás szerint eddig gyerek-, felnőtt és öregkorról beszéltünk, most a felnőtt- és az időskor között megjelenik az ún. harmadik kor, amikor lehet utazni, tanulni, olyan terveket megvalósítani, amire eddig nem volt mód. Nagyon jellemző az angolszász országokban a University of the Third Age, vagyis a harmadik korszak egyeteme. Ezt a folyamatot a baby boom generáció indította el, s valósággal forradalmasították az időskort. Alexander Kalache is, aki korábban a WHO időskori programját irányította, az öregedés újradefiniálásáról beszélt. 

Aktivitást és függőséget is sugallhat egy idősotthon neve 

Vajon leképeződik-e mindez a nyelvhasználatban? Igen, véli a professzor asszony, az ausztrál angolban például a the elderly kifejezéshez jellemzően negatív sztereotípiák fűződnek, míg a senior szó a sikeres idős embert jelenti, aki aktív és szembemegy az eddigi előítéletekkel. Magyarországon is használjuk már a szenior szót, például a Semmelweis Orvostudományi Egyetemen működik Szenior Akadémia, 2019 óta az egyetem – a University of the Third Age hálózatához hasonlóan – kifejezetten ennek a korosztálynak tart ingyenes előadásokat. De létezik szenior örömtánc, szenior jóga és szenior szerda, ez utóbbi idősebbeknek szóló kulturális és sportlehetőségeket takar. Több múzeum is rendez kifejezetten szenioroknak szánt aktív programokat kiállításaikhoz kapcsolódva. 

Az idősélethez kapcsolódó magyar nyelvhasználatról már Nagy-Béni Alexandra, a Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszék tanársegéde beszélt. Ő a magánkézben lévő idősgondozó intézmények elnevezését, illetve logóit vizsgálta ebből a szempontból. Mint mondta, a magyarországi otthonok nevének 79 százalékában szerepel az idősotthon szó, az idős szóhoz pedig negatív képzetek – halál, betegség – társulnak. Ugyanakkor megjelentek olyan nevek, elsősorban a magánfenntartású otthonokban, mint a Rege Residence, a Szépkorúak Otthona. Ezek az elnevezések már inkább luxust, kényelmet sugallnak, ahogyan az Ambrosia Haus Nyugdíjas Wellness Apartmanház is. Ez utóbbi kellemes gondolatokat ébreszt, ahogyan a Napsugár, Napfény elnevezés is – ez a metafora aktivitást sugároz. Az Őszidő Idősotthon negatív keretet hív elő, ugyanúgy a Naplemente is. Minden, ami az év vagy egy nap utolsó előtti szakaszára utal (ősz, alkony), nem túl örömteli asszociációkat kelt, de például a Villa Rosa, a Tündérkert Idősek Otthona pozitív keretet jelez. Ha az intézmény elnevezésében „külföldi” szó szerepel, az is luxusra, eleganciára utal. 

Előfordul ugyanakkor, hogy bár az otthon elnevezése jól cseng, a logó viszont negatív asszociációkat kelt Nagy-Béni Alexandra szerint. Egy meggyengült, járni szinte alig képes idős pár vagy például infantilizált bábfigura a logóban – még ha az otthon neve jó is – összességében nem túl kellemes gondolatokat ébreszt. Több olyan kép is szerepel a logókban, ami segítséget nyújtó kezet ábrázol, ez inkább a függőséget és az elhagyatottságot hangsúlyozza, és azt, hogy az idős ember segítségre szorul. 

Háború vagy játék az élet? 

Szabó Lilla Petronella, a Corvinus Kommunikáció- és Médiatudomány Tanszékének adjunktusa arról beszélt, hogy a különböző korosztályok, illetve maguk az idősek hogyan tekintenek az életre. Ez persze a kulturális kontextustól is függ, a különböző nyelvekben más szavakat használnak az emberek. Magyarországon jól megmutatkoznak a generációs különbségek az életmetaforákban is. Amikor „Az élet olyan, mint...” kezdetű mondatot kellett befejeznie különböző korosztályokhoz tartozó válaszadóknak, az idősebbek általában úgy folytatták, „olyan, mint egy háború, küzdelem”, míg a fiatalok kalandhoz, utazáshoz hasonlították az életet.

2021 februárjában Benczes és munkatársai 1019 fős reprezentatív kutatást végeztek, azt szerették volna megtudni, hogy a Covid-járvány hatására megváltozott-e a magyar lakosság gondolkodásmódja az életről. Kiderült, hogy nem igazán: az idősebb generáció továbbra is küzdelemhez, háborúhoz, hullámvasúthoz hasonlította az életet, a 18-24 éves korosztályban a játék szerepe megnőtt, míg a 25-39 évesek körében kevésbé szerepelt az utazás kifejezés (érthető, a bezártság miatt). Összegzésként Szabó Lilla Petronella úgy látta, az időskori forradalom angolszász mintára nálunk is megjelent, de a változás Magyarországon egyelőre csak részleges.