Környezettudatos szemléletmód, ökológiai lábnyom, bioalapanyagok – divatos és egyúttal nagyon fontos fogalmak manapság. A nyolcvanas években azonban itthon ezzel még kevesen törődtek. „A Környezetvédelmi Intézetnél dolgoztam mint zajvédelmi technikus, amikor a Bős-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építése előtt a munkatársaimmal külföldön jártunk, hogy egy kinti példát modellezve megtudjuk, milyen környezeti hatások várhatók majd itthon. Ezen az úton láttam meg véletlenül, hogy egy gyorsétterem mellett hordóba öntik a használt sütőolajat. Érdekelni kezdett, mi történik ezután, utána is jártam, de Magyarországon ezt a tevékenységet akkoriban nem szabályozták. Mivel mindig a környezetvédelmi szférában dolgoztam, ismertem a jogi környezetet, könnyebben vágtam bele a terület feltérképezésébe. 1988-89 táján kivettem egy hónap fizetetlen szabadságot, és elkezdtem egy autóval és egy utánfutóval járni a környéket. Eleinte a telefonkönyvből néztem ki a címlistát, éttermeket, vendéglátóhelyeket jártam körbe, hogy begyűjtsem a használt sütőolajat. Másodállásnak indult, hetente háromszor-négyszer mentem, 300 kilogrammal kezdtem, mert ennyi fért az utánfutóra” – mesél Deák György. Mivel ezzel itthon akkoriban senki nem foglalkozott, az üzlet gyorsan fejlődött. Ma pedig a Biofilter Zrt. a bioenergia-szektor szerves alapanyagokkal történő ellátásának kiemelt  szereplője. Fő profiljuk a használt sütőolaj, az élelmiszer-hulladék és a lejárt szavatosságú termékek begyűjtése, feldolgozása, illetve a tisztított növényi olajokból a hazai és a környező országokbeli biodízelüzemek alapanyag-ellátása. Tevékenységeik közé tartozik még a tisztított növényi olajok és zsírok nagykereskedelme is. „Megnéztem, milyen területeken lehet hasznosítani a begyűjtött olajat, állati zsírt – folytatja a vezérigazgató. – Találtam olyan partnereket, akik a zsírt takarmányozásra használták, és ide be lehetett illeszteni a használt sütőolajat is. Mivel akkor még nem volt se biogáz, se körforgásos gazdaság, a semmiből hoztunk ki valamit, ami később hasznosult. Addig jó esetben kiöntötték, rosszabb esetben visszafőzték pörköltnek…” A kilencvenes években az évi begyűjtés 5-600 tonnát tett ki, azóta ez a mennyiség jelentősen megnőtt, ma 5-6000 tonna jön be egy év alatt. A 2004-es uniós csatlakozás is jelentős változásokat hozott. Akkor megtiltották.....

Cikkünk teljes terjedelemben az 50 vállalkozás, 50 család, 50 történet című könyvben jelent meg. Ha kíváncsi hogyan lettek sikeresek a feltörekvő magyar középvállalkozások, keresse a könyzet a könyvesboltokban, vagy rendelje meg a kiadótól közvetlenül, mosz extra kedvezménnyel.