A Hilltop bormárka tulajdonosa, a Hilltop Neszmély Zrt. évtizedek óta a magyar borászat, borkereskedelem, borkultúra, borturizmus egyik zászlóshajója. A több mint 400 hektár szőlőbirtokon gazdálkodó, és évente több millió palack bort előállító Hilltop Zrt. története akár sablonos is lehetne, de hogy mégsem az, az annak is köszönhető, hogy már a cég megalapításakor egy szerencsés összetételű tulajdonosi kör vette kezébe a termék előállítását, a vele való kereskedelmet, az ezzel járó marketing tevékenységet.
Kamocsay Ákos, a Hilltop Borbirtok egyik társtulajdonosa, főborásza Budafokon, a Soós István Borászati Technikum és Szakképző Iskolában, akkori nevén Borgazdasági Technikumban szerezte meg borászi képesítését. Legendás iskola volt ez, a mai borászok jó része ebben a középiskolában végzett. Diplomáját a budapesti Kertészeti Egyetemen szerezte. 1970-ben a Móri Állami Gazdaság borászatában kezdte meg pályafutását.
A Móri Állami gazdaság borászata, hasonlóan a többi nagyüzemi borászathoz a KGST-piacra termelt. „Nem volt annyira fontos a minőség, elsősorban a mennyiség számított. Tulajdonképpen igénytelen fogyasztóknak termeltünk, a legtöbb bor a szovjet piacon fogyott.” E szerint a hazai jól képzett borászok nem tudták érvényesíteni a tehetségüket, gondolhattam, de Ákos ezt cáfolta. „Abban az időben jártuk a világot, és a borkészítés legjobbjaitól tanulhattunk: szakmai delegációk fordultak meg Franciaországban, Olaszországban, de voltunk a Dél-Afrikai Köztársaságban, Ausztráliában, az Egyesült Államokban, Kaliforniában, Új-Zélandon, ahol akkoriban is minőségi borokat állítottak elő. Gazdag tapasztalatokkal térhettünk haza. És kicsiben ugyan, de azért szinte minden borász igyekezett a maga minőségi borát elkészíteni.”
Kamocsay a borkészítés minden lépcsőfokán végigment az állami gazdaságban. Palackozóvezetőként indult, és eljutott a főborász státuszig. Közvetlenül a rendszerváltás előtt világossá vált számára, hogy változás lesz, és hogy erre fel kell készülni. A KGST piac megszűntével körül kellett nézni a világban, hogy hol lehet a megtermelt bort értékesíteni. Tisztában volt azzal, hogy a nagy mennyiségben előállított igénytelen borokat nem lehet a nyugati világban eladni, ezért át kell állni sokkal jobb minőségű borok készítésére. Ahhoz viszont a korábbi struktúra és a rendelkezésre álló technológia alkalmatlan volt.
A rendszerváltás mindent felforgatott a borpiacon is. Kamocsay, amennyire tudott, felkészült a változásokra. De az életből sosem szabad kihagyni a szerencsefaktort! Ekkor találkozott mai társaival, akik angol borkereskedőket hoztak Magyarországra ismerkedni a magyar szőlővel, borral, borászokkal. Ebből indult a sikertörténet. A látogatás eredményeként, az Állami Gazdaság borait elkezdték exportálni az igényes angol piacra. „Közben a szőlőbirtokot a gazdaság egy Kft-be szervezte ki – emlékszik vissza Ákos – és nekünk ezzel a céggel kellett együttműködnünk. Ez közel sem ment zökkenőmentesen. A privatizáció a Móri Borvidéken, mondjuk azt, hogy nem jól sikerült!
De nem adtuk fel. 1993-ban sikerült megvásárolni egy fantasztikus helyszínen egy volt szövetkezeti borászatot Neszmélyen, a Duna partján, csodálatos panorámával, és abban az évben már onnan szállították a borokat Angliába.
A cégalapító társaim közül ketten Angliában éltek és dolgoztak, egyikük Keresztury Éva az ÁGKER Kft. londoni képviselőjeként magyar borok kereskedelmével foglalkozott, a másikuk, Török Imre egy magyar bank londoni leánybankjánál dolgozott, és kitűnő pénzügyi szakember volt. Harmadik társunk, Storcz Judit az ÁGKER budapesti irodájából segítette a munkánkat, ma pedig már az ügyvezetői feladatokat is ellátja.
Így számunkra az angol piac látszott a legjobban elérhetőnek, és hamarosan létre is jött az üzlet.”
Betört tehát a magyar bor egy reményteljes nyugati piacra.
A felvásárolt birtok 1993-ban még több sebből vérzett. A szőlőültetvény elöregedett tőkéken, gyenge minőségű szőlőnek adott életet, és a birtok épületei is meglehetősen elhasználtak voltak. Hogy mégis miért éppen Neszmélyre esett a választás? „Az ásványokban gazdag márga alap barna erdőtalajjal, lösztakaróval borított föld adottságai kitűnő lehetőséget adtak a minőségi bor termelésére – jegyzi meg a főborász – ráadásul a Duna víztükréről visszatükröző napsugár elősegíti a szőlő érését. És ezek a körülmények ráadásul éppen annak a törekvésünknek kedveztek, hogy rendkívül gyümölcsös, könnyű, üde, illatos borokat állítsunk elő, elsőként Magyarországon, hogy megfeleljünk a világ bordivatjának, az igényes piac elvárásainak. Ami még fontos, a neszmélyi bor már a 15. században, Zsigmond idejében is népszerű volt, később csak még kedveltebb lett, éppen, mert könnyű, úgynevezett nyári bor hírében állt, kicsit savanykás, citrusos ízvilágával ugyanis kitűnően oltotta a szomjat.”
Gyorsan nekifogtak a szőlőbirtok fejlesztésének. Mindenekelőtt az elöregedett dűlőket újratelepítették, olyan szőlőfajtákat ültetve, amelyek a későbbiekben alapját képezhették a Hilltop borainak. Új épületekre, új eszközökre volt szükség. Meg kellett teremteni a reduktív technológia feltételeit, az ehhez szükséges acéltartályok használatba helyezését. „A reduktív borkészítési technológia alkalmas arra, hogy megőrizze a szőlő elsődleges aromaanyagait, a frissességet, a gyümölcsösséget a borban. Sokan úgy tartják, hogy csak a hordóban érlelt bor az igazi, ám ezt ma a világon mindenhol cáfolni lehet, ahol a reduktív technológiát alkalmazzák – mondja Ákos.
És, hogy ez mennyire így van, bizonyítják azok az eredmények, elismerések, amiket a Hilltop bor és személyesen Kamocsay Ákos ért el. 1997-ben Angliában elnyeri az Év borásza címet, 1998-ban, szintén Angliában, az Év fehérbora díjat hozza el Cserszegi fűszeresével, 1999-ben Magyarországon az Év bortermelője. 2004-ben a Hilltop az Év pincészete. Boraik számos borversenyen hoznak el aranyérmeket, és más díjakat is. A főborász pedig 2005-ben a Köztársasági Érdemérem Lovagkeresztje kitüntetés birtokosa lett.
Ám van még valami, amiben a Hilltop, és személy szerint Kamocsay Ákos szinte úttörőnek számított a bor világában. Nevezetesen a marketing szükségességének felismerése. „A jó bornak nem kell cégér – idézi Ákos a mondást –, aztán rögtön cáfolja is. – De igen, nagyon is kell a reklám. Gondoltunk erre már akkor is, amikor a nevet választottuk. A Hilltop magyarra fordítva kb. dombtetőt jelent. Természetesen az angol piac miatt választottuk az angol elnevezést, de azért az is számított, hogy a szó kiejtése magyarul is jól hangozzon és mivel éppen éttermet nyitottunk, emlékeztetett a Hilton névre, ami egy magas fokú szolgáltatást idéz, tehát akár itthon, akár külföldön is megfelelhet. Sokáig gondolkodtunk, mi legyen, ami jellemző ránk, ami legjobban tükrözi az arculatunkat. Arc kell, ebben biztosak voltunk. Igen ám, de ki legyen az? A többiek nemigen szerették a nyilvános szereplést, én meg, aki korábban már megjártam színpadokat, a Kertészeti Egyetem irodalmi színpadával annakidején Ki-Mit-Tud?-ot is nyertünk, nyitottabb voltam, szívesen vállaltam a boraink megismertetését, a nyilvánosságot.”
A márka borait is kettéválasztották. Hilltop néven a jó minőségű, de nagyobb mennyiségben előállított, mindennapos fogyasztásra szánt boraikat kínálják, míg a prémium borok a borász nevén, Kamocsay márkanéven kerülnek az üzletek polcaira.
A Hilltop név a helyválasztás miatt is telitalálat. A részvénytársaság tulajdonosai ráéreztek arra, hogy a borkultúra hazai kedvező változásával beindul a borturizmus is. Ahhoz, hogy Nesz-mély ennek egyik kihagyhatatlan állomása legyen, szükség van megfelelő infrastruktúrára. Szálláshelyre, étteremre, erre alkalmas, megfelelő környezetre. Neszmély, Melegeshegy, fenn a dombtetőn igazi paradicsom: az étterem kitűnő boraival, konyhájával, a csodálatos panoráma a Dunával, a környező hegyekkel, tiszta levegőjével és nem utolsó sorban rálátással a gyönyörűen gondozott szőlőültetvényekre.
A Hilltop Zrt. ma az egyik legnagyobb szőlőbirtokkal rendelkező borászat. A 400 hektáros birtokon 1994-től 2004-ig újratelepített dűlőkön folyik a termelés, annyi terméssel, hogy ellássa azt a szőlőszükségletet, amely az éves borforgalomhoz kell. Évente 5-6 millió palackot forgalmaznak, a külföldön, elsősorban Nagy-Britanniában piacra kerülő bor ebből 60-70 százalék.
Az utóbbi évek gazdasági nehézségei természetesen a boriparban is megmutatkoztak. A Covid-járvány, az infláció, a fogyasztás csökkenése a bortermelőknél is fejtörést okoz, nőnek a költségek, az időjárás sem volt mindig kedvező néhány fajtának, volt aszály, túl sok csapadék, gombafertőzések, a piac is bizonytalanabbá vált. Kamocsay Ákos reálisan értékeli a helyzetet. „A mezőgazdaságban, így a borászatban is ki vagyunk téve az időjárásnak és az évjáratok különbözőségeinek. Ezt mindig kalkulálni kell. A többi nehézséget sem lehet mindig előre látni. Most nehezebb a helyzet, mint néhány évvel ezelőtt. Köztudott, hogy sajnos világszerte csökken a borfogyasztás. És igen, nálunk az elmúlt évek gazdaságilag nem sok jót hoztak. Kénytelenek vagyunk árat emelni, de ez nem mehet a végtelenségig, hiszen csökkent a fizetőképes kereslet is. Ez most nem a fantázia szárnyalásának időszaka. Ám a Hilltop szerencsére biztosan áll a lábán, ezen is túljutunk majd.”
Ka kíváncsi a magazinunkban megjelent több cikkre is keresse lapunkat a nagyobb újságárusoknál, vagy fizessen elő
