Márton Dávid Franciaországból nőtt fel, onnan jött haza, felépítette és tíz évig vezette a Rádió1 csatornát, de aztán váltott. Visszament Franciahonba, kitanulta a pék szakmát, majd megnyitotta a Három Tarka Macska kézműves pékségét.
Franciaországban született Márton Dávid, szülei 56-osok, már ott találtak egymásra. „Ott nőttem fel, de miután mindkét szülőm magyar, otthon magyarul beszéltünk, a kinti nyelvünk volt a francia – mondja. – Mindig is kétnyelvű és kétkultúrájú voltam.” Bár gyakran járt látogatóban már gyerekkorában is Magyarországon, az iskoláit és az egyetemet is Franciaországban végezte, közgazdaságtant és politikát tanult. Majd elkezdett dolgozni egy nagy multicsoportnak, amely többek között rádióállomásokat üzemeltetett. A 90-es években volt az egyik nagy rádiós hálózat igazgatója is.
Amikor 1996-ban Magyarországon megszületett a médiatörvény, és már lehetett magántulajdonú kereskedelmi rádiókat üzemeltetni, kézenfekvő volt, hogy a francia cége megkérdezi: nincs-e kedve Magyarországon folytatni ugyanazt, amit addig csinált. „Én pedig örültem, hogy több időt tölthetek a másik országomban – idézi fel. – Hazatértem, és sok mindennek örültem, élveztem a kor szellemét is. De pár dolog elkezdett hiányozni. Három ilyen volt, és mindegyik a gasztronómiához kapcsolódott: a kenyér, a bor és a sajt.” De valahogy elkönyvelte magában, hogy nem lehet semmi sem tökéletes.
Eltelt pár év, és sok területen javult a helyzet. Jó borokat már régóta lehet találni, sajtügyben kicsit nagyobb erőfeszítéssel, de hozzá lehet férni a jó minőséghez. A kenyér volt az, ahol nem nagyon tapasztalt javulást. Amikor befejezte a rádiózást, és a felesége a terhessége alatt cukorérzékeny lett, azt vették észre: a kenyér fogyasztás után drasztikusan megemelkedett a vércukorszintje. Így először ő kezdett el otthon kenyeret készíteni. „Megint megjelent bennem a gyerekkori élmény, hogy milyen klassz dolog egy jó kenyér. És milyen furcsa, hogy szinte lehetetlen beszerezni egy közép-európai nagyvárosban.”
A pékoktatás Mekkájában
Márton Dávid úgy döntött, élete következő korszakában a kenyérrel foglalkozik. Visszament Franciaországba tanulni, de most nem közgazdaságtant, hanem kenyérsütést. 2015-ben Beiratkozott Rouenben az INBP (Institut National de la Boulangerie Pâtisserie) képzésére, az a francia pékoktatás Mekkája. Franciaországban nagyon magas presztízsű minden olyan szakma, aminek köze van az étkezéshez. A képzésekben a cél nem lehet kevesebb, mint a világszínvonal. „Én egy olyan kurzusra iratkoztam be, ahova felnőtteket várnak, akik eredetileg nem pékek, de azok akarnak lenni – mondja. – Franciaország top szakemberei tanítottak minket. Amikor befejeztem a képzést, már volt képem a kenyérsütésről és arról, hogy mit akarok csinálni Magyarországon, milyen elvárásaim lehetnek a pékekkel, a gépekkel, alapanyaggal kapcsolatban.”
Mivel állt mögötte egy multis tapasztalat, a két tudást magától értetődően ötvöznie kellett. Két évig készült, körbejárta a pékiskolákat, a gépgyártókat, malmokat. De akkor is mindennap sütött kenyeret, nem akarta elfelejteni azt a tudást, amit kapott. „Amíg a multis világban dolgoztam, mindig immateriális dolgokkal foglalkoztam. Ha elégedett volt az ügyfél, kifizette a számlát, mondta, talán a jövőben is dolgozunk majd együtt, és néha megköszönte. Ez teljesen normális, több nem elvárható. A kenyér ezzel szemben kézzelfogható dolog, a tészta tapintása is élmény, amikor készíted. Hatalmas örömet tud szerezni...
Cikkünk teljes terjedelmében a K&K Magazin júniusi számában jelenik meg. Keresse a nagyobb újságosoknál, vagy fizessen elő! Ha kérdése van, írjon nekünk!