Ha Tokajról van szó, mindenkinek Magyarország jut az eszébe. Mégis egyre gyakrabban hallani egy másik Tokajról, Szlovákiában. Van egymáshoz köze a kettőnek? Igen, van! Mégis, hogyan történhetett, hogy eddig nem hallottunk a szlovák verzióról? Ahhoz, hogy erre válaszolni tudjak, egy kicsit messzebbről kell kezdenem a történetet.
A tokaji borvidék a történelmi magyar királyság legfontosabb borvidéke volt
onnantól kezdve, hogy a délről beözönlő ottomán hadak lerombolták a szerémségi borvidéket (ma Fruska Gora néven Szerbia és Horvátország osztozik rajta). Abban a korban (a XV-XVI. századról beszélünk) a legnagyobb érték a borban minden bizonnyal a cukortartalom volt. Nehéz volt hozzájutni az édes ízhez (nem úgy, mint napjainkban, amikor olcsón van kóla és gumicukor), így a gyümölcsök és a méz mellett a természetes édes borok felértékelődtek, kiszelektálódtak, legandák szövődtek köréjük. Tokaj ebben az élen járt, évszázadokkal előzte meg a német Rajna és Sauternes borait!
Most pedig ugorjunk egyet, egészen az első világháborút lezáró békéig, amikor az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlott és vele együtt a Magyar Királyság területi integritása is a múlté lett. Létrejött Csehszlovákia, és az új országhoz került a tokaji borvidék két települése mellett egy harmadik település egy része, valamint egy nagyjából 170 hektárt kitevő termőterület, ami a korabeli magyar bortörvény szerint alkalmas volt a tokaji bor készítésére. Ez a terület a második világháború alatt visszakerült Magyarországhoz, majd utána újra Csehszlovákia része, végül 1993-tól az önálló Szlovákia egyik borvidéke. Már a csehszlovák időkben megindult a termőterületek növelése, így napjainkban hét településen mintegy ezer hektárról készülhet Szlovákiában tokaji bor, a Vinohradnicka oblast Tokaj borvidéken.
Akkor ez most egy borvidék vagy kettő?
Papíron kettő. Elméletileg nincsen átjárás a két borvidék között, nem vásárolhatnak egymástól szőlőt vagy bort, és nem hozhatják forgalomba a szomszédos országok termelői. Ráadásul a viszony is kissé fagyos a határ két, ellentétes oldalán dolgozók között. Legalábbis hivatalosan, papíron. A gyakorlatban azonban mást látni. A világon elsőként a WineSofa online bormagazin vetette fel, hogy a két Tokajnak több mint 600 éves közös múltja van, ezt nem szakíthatják ketté a politikai okokból meghúzott határok. A régió egy, még ha két nyelven beszél is, a közös nevező pedig a bor, méghozzá a minőségi bor! Úgy tűnik, hogy eszközök híján is elértek valamit, hiszen a furmint szőlőfajta legnagyobb kóstolóján (Furmint Február) 2015-ben egy, míg 2016-ban már három szlovákiai termelő borait lehetett megkóstolni Budapesten, miközben Kassán 2016-ban és 2017-ben is számtalan magyar borász vett részt a Furmint Fórum nevű kóstolón.
Oké, de akkor most miről is beszélünk?
Hát a szlovák tokajról, helyi nevén a Vinohradnicka oblast Tokaj borvidékről, ahol ugyanaz a három fő szőlőfajta a meghatározó (furmint, lipovina, muskat zlty), mint a magyar oldalon (furmint, hárslevelű, sárgamuskotály).
(Cikkünk teljes terjedelmében a K&K Magazin júniusi számában jelent meg. Keresse a nagyobb újságosoknál, vagy fizessen elő! Ha kérdése van, írjon nekünk!)