Van ugye a klasszikus marhahúsos szendvics, a pastrami. Aki szereti a húst, azon belül is a marhahúst, amiből ipari mennyiség van belehajtogatva ebbe a szendvicsbe, kizárt dolog, hogy ne nyeljen nagyokat, ha csak meglátja a marhaszeggyel csordultig megpakolt, borssal, korianderrel, egyéb titkos fűszerekkel pácolt, uborkával, mustárral tovább ízesített ételt.
Bár magáról az ételről is át lehetne értekezni egy csendesebb délutánt, bővítenénk az átadandó információk körét a róla elnevezett étteremre. Egyrészt mert akkor kedves vega olvasóink sem maradnak szellemi és konkrét táplálék nélkül, másrészt az egység mindenképpen megérdemli, hogy e hasábokon megemlítsük áldásos tevékenységét, mellyel pontosan tíz éve áll a főként budai lakosság, de leginkább üzleti ebédelő menedzserekből és gyermekes családokból álló asztaltársaságok szolgálatában.
A Pastrami azoknak az éttermeknek számát növeli, amelyeknél a lokáció önmagában nem jelent garanciát arra, hogy a megbízható üzletmenetet alátámasztó forgalom garantálva lészen. Budán van ugyan, de azon a részén, ahol nincs sem kifejezett átmenőforgalom, sem az étterembe járó közönségnek olyan őrült koncentrációja, ami hosszú éveken át kitartson. Jól kell tehát főzni, izgalmas és kreatív étlappal készülni (a hely magát ilyen szempontból eklektikusnak pozícionálja – ám legyen), és egy folyamatos üzemi hőmérsékleten tartott, jó színvonalat kell elérni. Nem akarunk spoilerezni, de a cikk végkicsengése az lesz, hogy sikerült...
Cikkünk teljes terjedelmében a K&K Magazin októberi számában jelent meg. Keresse a nagyobb újságosoknál, vagy fizessen elő! Ha kérdése van, írjon nekünk!