Az egymásra épülő állami ösztöndíjprogramok a tudományos életpálya minden szakaszában támogatják a kutatói kiválóságot, de a fiatal generációk bevonásában, az innovációs teljesítményt megalapozó hazai tudományos utánpótlás biztosításában egyenesen kulcsszerepet játszanak. Az ezzel kapcsolatos szakpolitikai törekvésekről, az eddigi eredményekről, jó gyakorlatokról és jövőbeli tervekről szólt a Kulturális és Innovációs Minisztérium, valamint a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal hibrid formában megrendezett szakmai konferenciája.
Stratégiai cél, ugyanakkor elvárás és felelősség is, hogy a kutatásokat támogató pályázati programok a lehető legjobban segítsék a kutatói utánpótlást, és hatékonyan ösztönözzék, hogy Magyarország innovációs potenciálja, nemzetközi versenyképessége érdekében a kutatók újabb és újabb generációi itthon bontakoztassák ki a tehetségüket – erről mondtak véleményt a konferencia előadói és az eszmecserébe aktívan bekapcsolódó nézők.
Bódis László, a Kulturális és Innovációs Minisztérium innovációért felelős helyettes államtitkára bemutatta a kutatói utánpótlást dinamizáló szakpolitikai törekvéseket, és a kiválósági ösztöndíjprogram tervezett megújítását. „A Neumann János Program elsődleges célja, hogy az egyetemek, a kutatóintézetek és a gazdaság összekapcsolása erősítse Magyarország innovációs teljesítményét és versenyképességét, ehhez pedig elengedhetetlen a kutatók és a szabadalmak számának jelentős növelése” – hangsúlyozta előadásában a helyettes államtitkár. Magyarországon jelenleg egymillió lakosra 6470 kutató-fejlesztő jut. A 2030-ig elérni kívánt 9000-es hazai célszám sok tennivalóval jár, ezek egyik legfontosabbika a felsőoktatásban elérhető kutatási ösztöndíjak rendszerének megújítása az „ahol a lehetőség, ott a felelősség”elve alapján.
Gulyás Balázs, a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat elnöke előadásában kiemelt feladatként határozta meg a tudományos és innovációs képességek erősítését a nemzetközi versenyben, valamint a kutatási és innovációs eredmények értékláncba történő bevonásával a társadalmi, gazdasági és intellektuális hatás növelését. Kiemelte, a HUN-REN zászlóshajóként kíván hozzájárulni a Neumann János Program azon célkitűzéséhez, hogy Magyarország 2030-ra a világ legjobb 25 és Európa legjobb 10 innovátora közé tartozzon. Nemzetközi és saját tapasztalatai alapján hangsúlyozta, elsősorban a nagy személyiségek, másodsorban a kihívásként megélt feladatok jelentik a vonzerőt és a kellő motivációt a fiatal tehetségek számára, hogy a kutatói pályát válasszák. Természetesen az anyagi téren is mindig lehet, és kell is fejlődni.
Csépe Valéria a Magyar Felsőoktatási Akkreditációs Bizottság elnökeként a felsőoktatásban vette számba a tudományos utánpótlással kapcsolatos új lehetőségeket. Előadásában beszélt többek között a hazai doktori képzés minőségközpontú megújításáról, a doktori iskolák minőségbiztosításában rejlő lehetőségekről is. Hangsúlyozta: „Nem az a kérdés, hogy egy doktori iskola jó vagy sem, hanem az, hogy biztosítja-e a feltételeket a doktoranduszoknak a megfelelő minőségű munkához.” Ő is kiemelte, hogy a doktori képzés funkciója a korszerű tudás átadása, az originális kutatás ösztönzése, nem elszakadva a munkaerő-piaci kívánalmaktól, azaz az üzleti-ipari szféra igényeitől.
„Kiemelt célunk, hogy a tudományos életpálya minden szakaszát következetesen támogassuk, vonzó és versenyképes karrierutat kínálva a tehetséges fiatalok számára” – összegezte záró előadásában Lengyel László, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal tudományos és nemzetközi elnökhelyettese, bemutatva a kutatási pályázatok egymásra épülő rendszerét. Az átalakulóban lévő állami ösztöndíjrendszerről elmondta: „Bízunk az egyetemekben, számukra minden eddiginél nagyobb fejlődési lehetőségeket hoz az új rendszer. A magukat komolyan vevő intézményeket az ökoszisztéma más szereplői, köztük a vállalati partnerek is komolyan veszik.”
A konferencia második felében lehetőség nyílt az elhangzottak megvitatására, kérdések feltevésére is. Szó esett a változások következtében az egyetemekre váró adminisztrációs és egyéb többletfeladatok ellátásának nehézségeiről, az állam, az egyetemek és a vállalatok együttműködésének kereteiről az új rendszerben, illetve a komfortzónából kilépés és a szemléletváltás szükségességéről is.