Isztria, ahol népek adtak egymásnak randevút

A horvátországi Isztriai-félsziget az egyik legnépszerűbb úticél Néhányan azt is tudják, hogy a félsziget északi része Szlovéniához tartozik, arra viszont már kevesebben gondolnak, miért találkozunk olyan sok olasz szóval a hegyvidéki kisvárosokban. A többség azt is tudja, hogy Fiume magyar kikötő volt, de azt már kevesebben, hogyan lett az egykori velencei területből osztrák tengermellék, Olaszország, Jugoszlávia, aztán Szlovénia és Horvátország. Az egészet pedig a legjobban a helyiek szenvedték meg. Napjainkban viszont az isztriai identitás újra virágzik

Az Isztria északon valahol Triesztnél kezdődik, ennél a csodás kikötővárosnál, amely olyan nagyságokat adott a szépirodalomnak és az európai vagy egyetemes kultúrtörténetnek, mint a Duna szerzőjét, Közép-Európa egyik legnagyobb kutatóját, Claudio Magrist, a modern olasz irodalmat megteremtő, német, zsidó és magyar gyökerekkel bíró Italo Svevót és persze (részben) barátját, az angoltanárként itt is működő James Joyce-t, illetve a nemrég elhunyt Giorgio Pressburgert, aki pozsonyi magyar zsidók gyermekeként még Budapesten vészelte át a holokausztot, hogy aztán a kommunizmus elől emigráljon Olaszországba, és váljon a XX. századi olasz irodalom megkerülhetetlen alakjává. Ha így kezdődik egy félsziget, milyen lehet a folytatás?

Beszédes borok

A szlovén tengerpartot az Isztria önmagában jelenti. Olyan csodás kisvárosok sorakoznak arrafelé mint Koper, Izola és Piran, mediterrán hangulattal és egyértelmű olasz, pontosabban velencei hatású utcákkal és épületekkel. Aki borozni akar a Slovenska Istra borrégióban, annak a mindenhol megtalálható Vinakoper mellett olyan termelőket ajánlok mint Boris Bordon, Kmetija Mahnič vagy Domačija Ražman...

Cikkünk teljes terjedelmében a K&K Magazin júniusi számában jelent  meg. Keresse a nagyobb újságosoknál, vagy fizessen elő! Ha kérdése van, írjon nekünk!

Hirdetés átugrása →