Az új Pp. a korábbi szabályozást koncepcionálisan és részletszabályait tekintve is számos esetben módosítja. Az összes változtatást nem lehetséges egyetlen cikkben összefoglalni, így most csak néhány, különösen lényegesnek tekinthető újítás ismertetésére vállalkozunk.

 

Az új szabályozás szükségessége

 

A régi Pp. az egyik leghosszabb ideig hatályban levő jogszabályunk volt, annak ellenére, hogy a rendszerváltást követően egyre kevésbé tudta betölteni szerepét. A kódexet a megalkotásakor létező társadalmi-gazdasági rendnek megfelelően magánszemélyek egyszerű, alapvetően szóban is lefolytatható jogvitáira modellezték, hiszen az állami tulajdonra és tervutasításra épülő rendszerben a gazdasági szereplők száma elenyésző volt. A piacgazdasággal és az államtól független piaci résztvevők megjelenésével azonban egyrészt megsokszorozódott a jogviták mennyisége, másrészt a vitás ügyek sokkal bonyolultabbakká is váltak, ami összetettebb és az üzleti élet követelményeit jobban figyelembe vevő szabályozás igényét vonta maga után.

 

Az egyik sajátossága volt a régi Pp.-nek, hogy a peres felek az elsőfokú eljárás során bármikor újabb tényeket, bizonyítékokat vagy kérelmeket terjeszthettek elő, illetőleg a korábban előadott állításaikat utóbb módosíthatták, ami gyakran az eljárások elhúzódásával és kiszámíthatatlanságával járt. Ehhez képest az új Pp. alapelvi szinten rögzíti a perkoncentráció követelményét, ennek értelmében a bíróságnak és a feleknek is törekedniük kell arra, hogy az ítélet meghozatalához szükséges valamennyi tény és bizonyíték olyan időpontban álljon rendelkezésre, hogy a jogvita lehetőleg egy tárgyaláson elbírálható legyen.

 

Osztott perszerkezet és szigorodó követelmények

 

A perkoncentráció megvalósulását szolgálja az új Pp. egyik legnagyobb jelentőségű újítása, az úgynevezett osztott perszerkezet: ennek értelmében a peres eljárás két, időben egymást követő részből, a perfelvételi és az érdemi szakaszból áll.

 

A perfelvételi szak elsősorban írásban folyik, és lényege, hogy itt zajlik a jogvita kereteinek tisztázása, azaz a felek jog- és tényállításainak, valamint az azokat alátámasztó bizonyítékoknak az előadása. Fontos, hogy az alperes érdemi ellenkérelmét is mindig írásban, az első tárgyalást megelőzően kell előterjeszteni.

 

Az érdemi tárgyalási szakaszban ezután már csak a perfelvétel során meghatározott jogvita eldöntéséhez szükséges bizonyítás lefolytatása (például: a perfelvételi szakban indítványozott tanú vagy szakértő meghallgatása) és az érdemi döntés meghozatala történik. Az érdemi tárgyalás(ok) folyamán főszabályként nem megengedett az eltérés a peres ügy korábban meghatározott jogi és ténybeli kereteitől. A keresetváltoztatás a perfelvétel lezárulta után szigorú feltételek mellett, kivételesen akkor lehet megengedett, ha az a peres fél önhibáján kívüli okból ered.

 

Az új törvény megpróbálja ésszerű időbeli korlátok közé szorítani a jogvitát azáltal, hogy a perfelvétel során az írásbeli nyilatkozatok benyújtását bírói felhíváshoz köti. Lényeges, hogy az új Pp. rendkívül részletesen megszabja, hogy tartalmilag és formailag mit kell a felperes keresetlevelének, valamint az alperes ellenkérelmének magában foglalnia, illetve azt is, hogy milyen további lépéseket tehet a bíróság a felek álláspontjának tisztázása végett.

Különösen jelentős ezzel kapcsolatban az úgynevezett jogcímhez kötöttség bevezetése, ami azt jelenti, hogy a perben érvényesíteni kívánt jog pontos megjelölése elengedhetetlen a felperes kereseti kérelmében, illetve az alperesi viszontkeresetben, és a bíróság kizárólag a konkrétan meghatározott jogok fennállását mérlegelheti, nem állapíthat meg a fél javára ettől eltérő jogot.

 

A bíróságok a rendfenntartás érdekében, továbbá a rosszhiszemű és az eljárás elhúzására irányuló perbeli magatartás megakadályozása végett erősebb jogosítványokat kaptak, így a korábbiaknál jelentősebb összegű bírságokat is kiszabhatnak, egyes eljárási jogsértések esetében pedig a bíróság a mérlegelés lehetősége nélkül köteles ezeket alkalmazni. Az előbbiekből jól látható, hogy a peres feleknek minden eddiginél jobban érdekükben áll, hogy minden releváns tényt és bizonyítékot már a kezdet kezdetén a bíróság, illetve (még az első beadvány beadása előtt) a jogi képviselőjük rendelkezésére bocsássanak. Az új Pp. rendszerében ugyanis ennek elmaradása súlyos, az eljárás kimenetelét a félre nézve hátrányosan befolyásoló következményeket jelenthet.

 

Főszabály: törvényszéki hatáskör és kötelező jogi képviselet

 

A hatásköri szabályokban jelentkező fontos változás, hogy az új kódex a régi Pp. logikáját megfordítva a törvényszékeket ruházza fel általános hatáskörrel a polgári peres eljárások lefolytatására, és alapvetően a pertárgy értékéhez viszonyítva utal bizonyos vagyonjogi pereket a járásbíróságok hatáskörébe: azok a vagyonjogi perek folynak járásbírósági szinten, melyek tárgyának értéke a harmincmillió forintot nem haladja meg. Emellett bizonyos eljárások a pertárgy értékétől függetlenül a törvényszékeken zajlanak, így például a jogi személyek alapításával és törvényes működésével kapcsolatos perek, továbbá a jogi személyek és tagjaik (volt tagjaik) közötti perek, illetve a tagok (volt tagok) egymás közötti, a tagsági jogviszonyon alapuló perei.

 

Az új Pp. a professzionális pervitel érdekében a jogi képviseletet mindkét fél számára kötelezővé teszi az elsőfokon a törvényszéken indult eljárásokban, és úgy rendelkezik, hogy ha a peres fél ennek ellenére jogi képviselő nélkül jár el, úgy kell tekinteni, mintha a fél az adott nyilatkozatot vagy cselekményt nem tette volna meg, ami akár a fél kérelmének visszautasítását is eredményezheti. Járásbírósági szinten viszont továbbra sem kötelező a jogi képviselet, és ha valamelyik félnek nincs jogi képviselője, több, a jogérvényesítést megkönnyítő szabály alkalmazandó (például: formanyomtatványok használata, illetve a beadványokkal szemben támasztott alacsonyabb elvárások).

 

Változások a bizonyításban és a perköltségekben

 

A bizonyítás terén is történtek újítások, amelyek közül az egyik legtöbbet emlegetett az állítási, illetve a bizonyítási szükséghelyzet jogintézményének szabályozása. Ezek a jogi megoldások az információk és bizonyítékok ellenérdekű fél általi visszatartása ellen próbálnak hatni. Ha ugyanis az egyik fél nem rendelkezik az állítását alátámasztó konkrét ténnyel vagy a bizonyítási indítványához szükséges adatokkal, ám az ellenérdekű fél igen, akkor a bizonyító fél valószínűsítheti, hogy az adott tény megismerése, illetve bizonyíték megszerzése érdekében minden szükséges intézkedést megtett. Ilyenkor a bíróság az ellenérdekű felet ezek kiadására szólítja fel. Ha az ellenérdekű fél a felhívás ellenére nem szolgáltatja a kért tényeket, illetve bizonyítékokat, akkor a bíróság az adott tényt, illetve bizonyítani kívánt kérdést valósnak és bizonyítottnak fogadhatja el, ha annak tekintetében kételye nem merül fel.

 

Szintén fontos változtatás a jogsértő módon megszerzett bizonyítási eszközök perben való felhasználásának törvényi szabályozása: az élet vagy testi épség megsértésével, illetve erre irányuló fenyegetéssel keletkezett vagy megszerzett bizonyíték felhasználása tilos, de más esetekben (például: titkos kép- vagy hangfelvétel) a bíróság mérlegelheti, hogy az ügy körülményeire tekintettel kivételesen engedélyezi.

 

Végezetül, a perköltségek érvényesítésével kapcsolatban kiemelendő, hogy a bíróság az új Pp. értelmében nem veszi figyelembe hivatalból a feleknek a perrel kapcsolatos költségeit, hanem a feleknek az egyes perköltségek megtérítését ezentúl felszámítással kell kérniük, és pontosan meg kell jelölniük, hogy mely összeget milyen alapon igényelnek. A jogi képviselővel eljáró felek ezt költségjegyzék benyújtásával tehetik meg, amit az erre rendszeresített formanyomtatványon kell benyújtani.

 

Szerzők: dr. Parragi Edina Katalin ügyvéd, c. egyetemi docens, Kolbay Kata ügyvédjelölt – MPK Partners