Füvesasszonyok és csontkovács dédnagymama leszármazottjaként – és persze egy olyan anya mellett, mint a közismert Ilcsi néni – Molnár Ferenc útja sem vezethetett másfelé. Büszke rá, hogy végül is neki köszönhető az, hogy édesanyja tudása és kísérletező kedve nem rekedt meg családi házuk konyhájában, hanem céggé nőtte ki magát, és Magyarország első számú natúrkozmetikai márkájává vált.
A kezdetekhez 1926-ig kell visszamenni, amikor egy kis nógrádi faluban, Nagykökényesen megszületett Ferenc édesanyja, Katona Ilona. „Mamka, ahogy én hívtam egész életemben, a génjeiben hordozta a tehetségét, a természet szeretetét – kezd mesélni Molnár Ferenc, az Ilcsi Szépítő Füvek ügyvezetője és tulajdonosa –, az egyik dédnagymama ugyanis falusi füvesasszony volt, a másik csontkovács, így a felmenői révén kislány korától szívta magába a tudást.”
Otthon főzött krémek
Bár Ilona, a későbbi Ilcsi néni sokáig divattervező szeretett volna lenni, ennek nemigen kedvezetek a háborús idők, így miután korengedménnyel, alig 18 évesen férjhez ment, Debrecenben kezdett bele egy kozmetikus iskolába. 1956-ban költözött a házaspár két fiával Budára, és két évvel később indult útjára a budapesti karrier, a legendás Tanács körúti üzletben. Rendkívül bosszantotta, hogy nincs mivel dolgozni, néhány silányabb minőségű krémen kívül nemigen volt alapanyag a kezelésekhez. Visszanyúlt hát korábbi ismereteihez, és otthon kezdett krémeket főzni, pakolásokat kotyvasztani, a növényi alapanyagokat pedig a szomszéd zöldségesboltban szerezte be, ahol a legszebb, legfrissebb zöldségeket, gyümölcsöket tették félre neki. Szájhagyomány útján terjedt a híre a krémeknek, amelyeket jó ideig a saját konyhájában készített.
„Két-három turmixgéppel kezdte, végül tizenöt is sorakozott a konyhaasztalon, hogy ki tudja elégíteni az igényeket – mesél mosolyogva Molnár Ferenc. – Amikor este vacsorázni szerettünk volna, sokszor kaptuk azt a választ, hogy keressünk magunknak valamit, mert mamka nem ért rá főzni, egész nap újabb krémekkel kísérletezett. Igaz, amúgy sem fértünk volna oda az asztalhoz. A bátyám tíz évvel volt idősebb nálam, őt nem lehetett hadra fogni, de engem gyakran megkért, hogy segítsek neki. A hetvenes évek elején így csöppentem bele a munkába. Egy öreg Trabanttal jártuk a vidéket, ő pedig mindig magyarázta melyik növény virága, levele mire jó, melyik gyümölcs bogyóját érdemes begyűjteni. Egy idő után muszáj volt szervezeti formát találni a tevékenységnek, így alapítottuk meg 1984-ben egy gmk-t.”
Labor a pincében
A céget ketten vezették, a szakmai részt, a termékfejlesztést akkor még csak Ilcsi néni végezte, minden más Ferenc dolga volt. Küzdelmes volt az indulás, a csomagolást sem volt egyszerű megoldani. Ferencnek támadt az az ötlete, hogy az üvegvisszaváltókból felvásárolja a nescafés üvegeket, így lett a krémeknek tárolóedényük. A turmixgépeket addigra felváltották a nagyobb konyhai robotgépek, de még eltartott egy ideig, míg eljutottak a mai modern technikáig. „Hatalmas tudása volt, bár ezt autodidakta módon szerezte. Mégis verhetetlen volt gyógynövényismeretből, fizikából, fogászatból, bőrgyógyászatból, és folyton kísérletezett. Volt, hogy mérgében az ablakon hajította ki tálastul, ha valami nem úgy sikerült, ahogy elképzelte, de aztán elkezdte elölről, akár huszadszor is. Az első labort a családi házunk pincéjében alakítottuk ki, az első munkatársat pedig 1990 táján vettük fel. Ma közel negyvenen vagyunk, az emberek fele a gyártásban, a másik fele az adminisztrációban, kereskedelemben dolgozik, a marketinggel foglalkozik.”
Egy cégnél stratégiai döntés az értékesítési hálózat mikéntje, de náluk a szocialista rendszer és a kisebb üzemméret azt hozta, hogy a bolthálózat helyett más utat választottak. Ki az, aki kisebb tételben vásárol, és a reklámok érzelmi hatása helyett a minőséget is tudja értékelni? .....
Cikkünk teljes terjedelemben a K&K Magazin legfrisebb lapszámában jelent meg.
Keresse a nagyobb újságosoknál, vagy 