Trunk Tamás Z-generációs szakértő nem csak könyvében, hanem a TEDxBudapestMetropolitanUniversity konferencián tartott beszédében is körüljárta a Z-generáció és a márkák kapcsolatát.

 

Tamás úgy látja, a legtöbb vállalat szemében ezek a fiatalok egy távoli és érthetetlen egységként jelennek meg. Pedig a titok nyitja éppen abban rejlik, hogy a Z-generáció tagjai különösen érzékenyek az egyéniségükre.

 

„Sokan azt a következtetést vonják le, hogy mi ugyanolyanok vagyunk, pedig ez nem így van. Nagyon is különbözőek vagyunk és igen, ezt szeretjük megmutatni.” – hangsúlyozza előadásában a fiatalember, aki saját generációjának legismertebb szakértője.

 

Sok cég azt gondolja, hogy ha megvásárol pár babzsákfotelt az irodába, azzal már ki is elégítette a fiatal munkaerő igényeit, pedig a napjainkban egyre jobban elterjedt bútordarab inkább egy szimbólum, mintsem a munkaerő biztos megtartására szolgáló eszköz. A sokszor munkáltatói szempontból hűtlennek nevezett generáció valójában ugyanúgy keresi az igazi kapcsolódási pontokat, mint az X és az Y generációk. De náluk ezek a pontok más tényezőkre épülnek: a közösségre, az egyenértékűségre, az „összekacsintásra” vagy a néha túlzásokkal teli önkifejezesre.

 

„Nekünk inspirátorokra van szükségünk, nem pedig influencerekre.” – mondja Tamás előadásában – „Olyan személyekre, olyan karakterekre, akik igazán hatással lehetnek ránk és akik hagyják, hogy mi is hatással legyünk rájuk.”

 

A közösségi médiának köszönhetően, az, aki az adott vállalat csúcsán van, elérhetőbb közelségbe kerül azokkal, akik elköteleződtek a márka iránt. Jelen van, beszél hozzájuk, akár meg is vicceli őket, amivel csak még jobban részévé válik a közösségnek. Ez egy olyan hozzáállás, amely imponál a Z-generációnak.

 

Ennél is fontosabb, amikor egy márka képes új megközelítéseket alkalmazni és olyan helyeken felbukkanni, ahol első pillantásra semmi keresnivalója nincs. Kiszakad a lineáris gondolkodásból, hogy más felületeken jelenjen meg, kitöltsön egy rést vagy éppen új dimenziókat hozzon létre.

 

Ez persze felvetheti a kérdést, vajon miért várja el egy Z-generációs a márkáktól, hogy ilyen sokszínűen és közvetlenül, csaknem barátian kommunikáljanak?

 

„Nem maradt meg semmi, ami úgy igazán a sajátunk lehetne, ami a mi lázadásunk lenne. Így hát, ebben az őrült, felgyorsult, megváltozott globális világban a fogyasztói társadalomban lévő márkákkal lázadunk.” – magyarázza Tamás.

 

Ez az érzésvilág uralkodik a fiatal generációban, várva arra, hogy egy adott márka segítségével beleállhassanak jelentőségteljes, társadalomformáló kampányokba és kezdeményezésekbe. Nem kevesebbet remélve jövőbeli munkáltatóiktól sem.