Nem szeretnék feltétlenül geopolitikai okokat keresni, de tény, hogy aki Miskolc felől érkezik meg a borvidékre, az először átrobog Szerencsen, majd ha nem ragad le rögtön az első körforgalomban a Sárga Borházban és a mögötte elterülő csodás Disznókő birtokon, akkor jó eséllyel vagy Mád, vagy Tarcal lesz a következő állomása. Nyíregyháza felől eleve Tokajba érkezik az ember, innen vagy Tarcal, vagy Bodrogkeresztúr a következő megálló, így ezeken a településeken a legnagyobb a forgalom. Ott van aztán Sárospatak és Sátoraljaújhely, mindkettő nagyobb városa a régiónak, így a főútról a hegyek irányában ritkán térnek le az emberek. Márpedig Erdőbénye nem a főúton fekszik, még csak nem is a Bodrog partján, hanem a hegyek között. A Mulató-hegy eltakarja a kíváncsi tekintetek elől, bájait csak az fedezheti fel, aki már egészen közel jutott a település központjához.

Hatalmas erdő

Ha Mád a gazdaságról, a hírnévről, a sikerről és persze a pénzről szól (nincs ebben semmi kivetnivaló), akkor Erdőbénye a másik véglet. Itt csend van és elmélyülés, filozofikus beszélgetések és hosszú hallgatások, szikrázóan elegáns száraz borok és apró kertekben megbújó borászatok. Maga a település régi mezővárosa Hegyaljának. A hatalmas erdők mindig is tökéletes alapanyagot szolgáltattak a hordókészítésnek, volt idő, amikor több mint száz kádár tevékenykedett itt! A szőlőterületek jellemzően magasabban helyezkednek el, legyezőszerűen Bénye körül és inkább a száraz boroknak kedveznek, mint az édeseknek, legalábbis a hegyaljai gyakorlatban.

Ahogy befordulunk a 37-esről a bekötőútra, eleinte szőlőket látunk mindkét oldalon, majd hamarosan az erdő következik. Bal kéz felől egy leágazáson lehet eljutni Szirmay Ödön 1830-ban épített fürdőtelepére, ma kastélyszálló. Bényére beérve először fel sem tűnik, milyen csodás helyen járunk. Az út a patakot követi, kétoldalt egyszerű parasztházakkal. Amikor elérjük a hidat, és jobbra fordulva átkelünk rajta, egy új faluba érkezünk. Itt látszik igazán, hogy a középkorban Bénye még két település volt, Mező- és Egyházasbénye. A híd mellett a gyönyörűen felújított Budaházy-Fekete kúria épülete jelzi, hogy érdemes jobban figyelnünk, majd ahogy ráfordulunk a hajdani Fő utcára (ma Kossuth út) vagy a vele párhuzamosan futó Hunyadi utcára, és elkezdünk felkapaszkodni az emelkedőn, egyre-másra bukkannak fel a csodálatosabbnál csodálatosabb hajdani kereskedőházak.

Egy baráti buli

Itt nem szabad sietni, szemlélődni kell! Az egyik épületben ismert történész készíti a borait, a másikban hajdani újságíró. Emitt egy régi sakter háza lett borászattá alakítva, amott egy kádármester öröksége kapott új köntöst. Az egyik kertből kihallatszó beszélgetésben Nietzsche és Kierkegaard bukkan elő, egy konyhában elmélyült vita folyik Korniss Dezső „szentendrei programjáról” és Scheiber Hugó vonalvezetéséről. Erdőbénye vitathatatlanul a leginkább „értelmiségi” település, ahol bár borászokról beszélünk, a bor mégis mintha csak a közvetítő lenne valami sokkal fontosabbhoz, az emberekhez, a tudáshoz, az eszmecseréhez.

A térség mostanra legfelkapottabb rendezvénye a Bor Mámor Bénye fesztivál. Nincsenek standok és kiállítók, nincsen nagyszínpad és bömbölő zene. Vannak viszont nyitott porták, az emberek sétálgatnak borászattól borászatig, gyerekek cikáznak a lábak között, az udvarokban pedig hol az ország egyik legjobb kávézója, hol egy szuper vidéki étterem, hol egy szörpös, hol egy jazz-zenész bukkan fel. Mint egy kötetlen baráti buli, ahol csupa érdekes ember fordul meg, ahol mindenkivel történhet (és történik is) valami izgalmas. Ez remek alkalom, hogy megismerkedjünk Erdőbényével. Üssük együtt a ritmust Lovasi zenéjére a borászokkal, beszélgessünk angolul a csak erre az eseményre ide érkezett japán kereskedővel, kössünk életre szóló barátságot lengyel borszakírókkal, járjuk be a környező dűlőutakat biciklivel vagy lovaskocsival, evezzünk egyet a Bodrogon, és üljünk be valamelyik érdekes előadásra a Szepsi Lackó Máté házba.

 

Téli utazás

Aki pedig ódzkodik még a kis tömegtől is, az menjen télen Bényére. Sétáljon nagyokat az erdőben, élvezze, ahogy ropog a hó a talpa alatt, bámuljon szájtátva élete legfantasztikusabb reggelijére Turján Péteréknél, elemezze Fehér Béla regényeit Péter Robival, érveljen Ungváry Krisztián nappalijában, vesszen el Illés János pincéjében, szavaljon verset Csite Norbival, vitassa meg Hegyalja állapotát Berger Zsolttal, csodálja meg a 360 éves kúriát Dávid Rémusszal, vagy csak süssön szűzérmét Homonna Attillával.

Ha mindezen túl lesz, már csak azt fogja sajnálni, hogy a Jakab családra, a Sanzon Tokajra, a hajdani rituális zsidó fürdő (bizony, egy romos, de igazi mikve) épületére, a Béres szőlőbirtokra, a Gigerlire, a Bardon borászatra, a Préselő vendégházra és a Magitára nem maradt ideje. Talán egyszerűbb lenne egy hétre menni vagy egyből két utat szervezni…

 

 

Borok:

 

Karádi&Berger – Száraz Szamorodni 2010

Kevés igazán jó száraz szamorodni készül ma Hegyalján, ami a műfaj nehézségeit tekintve nem is csoda. Ez a bor azonban az iskolapéldája annak, hogy milyen egy elegáns és komplex száraz szamó, amit nem kell magyarázni, annyira finom. Nem csoda, hogy a nemzetközi szaksajtó is felfigyelt rá!

 

Ábrahám Pince – Kakasok 2015

Péter Robi savtoleráns ember. Ez alatt ne azt értsük, hogy ő az egyetlen, akit ha nyakon öntünk sósavval, nem kiabál, hanem inkább olyasmit, hogy ami másnak már savanyú, abba ő még citromlevet tölt. A száraz borai rendre feszesek és elegánsak, mint ez is, de aki megretten a penge savaktól, az a vásárlás után még egy évig pihentesse a palackot. Megéri!

 

Budaházy-Fekete Kúria – Sárgamuskotály 2015

A lassan újra felfedezett (köszönjük Magyar Tamás, Homonna Attila, Péter Robi és a többiek) Rány dűlő termése, könnyed és légies. Látott némi hordót is belülről, de mégsem ez a meghatározó, a légiességre pedig a kevés cukor a korty végén mintha még rá is segítene. Jó inni ezt a bort, vigyázzunk vele mert hamar elfogy belőle egy palack!

 

Vayi – Cuvée 2013

„Csak” egy cuvée, ennek megfelelő áron. De mi van, ha azt mondom, hogy egy komoly 5 puttonyos aszú beltartalmi értékeit mutatja? Harmonikus, jó balanszú tétel, elképesztő íz- és illatkavalkáddal. Aki eddig nem szerette az édes bort, az pont egy történész kedvéért fog megváltozni? Úgy tűnik, Ungváry Krisztián ezt is el tudja érni!

 

Béres – Tokaji Aszú 6p 2007

Ha ilyen íze lett volna a Béres Cseppnek, bizony hamar rászoktunk volna gyerekkorunkban. Nem mintha bármi gond lenne vele, de hát amit ez az aszú tud, az nagyon komoly! Mély és koncentrált, filozofikus bor, rengeteg fűszerrel és aszalt gyümölccsel, mézzel és ringlóval. Méltó zárása lehet egy fárasztó napnak.