A minikamatok világában az egyik megoldás a befektetési alapok jegyeinek vásárlása, aminek számos előnye van. A sok kisebb-nagyobb befektetőnek az alapban összegyűjtött pénzét nagy tételben, viszonylag költséghatékonyan fektetik be képzett szakemberek. Az alapok egy része, az úgynevezett nyílt végű alapok jegyei bármikor 1-2 nap alatt visszaválthatók, folyószámlaszerűen hozzáférhetők. Többnyire nem kell félévenkénti-évenkénti lejáratokkal, kamatfizetésekkel, újrabefektetésekkel sem bajlódni, mint egyes állampapíroknál vagy betéteknél.

Az alapok hosszú idő óta népszerűek, 2004 óta tőkéjük ezermilliárd forintról 5700 milliárd forint környékére, tehát közel hatszorosára nőtt. Számuk azonban olyan nagy, ami nagyon megnehezíti a választást közöttük. Ma már több mint 600 alap létezik az országban, soknak több befektetésijegy-sorozata is van (például forintos és eurós), ráadásul külföldi alapok is kaphatók. Még adott bankhálózaton, bankfiókon belül is lehet, hogy több tucat befektetési jegyet tudnak adni.

Sokaknak a magasabb hozam lehetősége lehet leginkább vonzó. A betétek és a fix kamatozású kötvények által kifizetett összeg nem változhat. Az alapok az általuk vett értékpapírok árfolyamának változása alapján – vagy kezelőjük hozzáértése, ügyessége, szerencséje nyomán – többet fizethetnek, mint az aktuális kamatszint. Rossz esetben azonban kevesebbet is.

 

Részvény

Tipikusan ilyenek a kockázatos befektetések közé tartozó részvényalapok. A napi hírekből is hallhatjuk, hogy a részvények árfolyama mennyire nagy mértékben mozoghat fel és le is. Ez nagy nyereségek és veszteségek forrása lehet, ugyanakkor számos gazdag embert ismerni sikeres részvénybefektetéseiről.

Az utóbbi egy évben a részvénypiaci klíma változónak mondható, 2015 végén-2016 elején esés, később lassú emelkedés volt a jellemző. Az év elején Kína lassulásától, később a Brexittől féltek a befektetők. Ez idő alatt 110 magyarországi részvényalap átlagosan évi 5,1 százalékos hozamot ért el, a legjobbak azonban két számjegyűt.

Öt év alatt évi 5,7 százalék volt a részvényalapok teljesítménye (ez évesítés nélkül majdnem 32 százalékot jelent). Ez idő alatt a világ részvénypiacai alapvetően felfelé tartottak, a jobb alapok itt is évi 10-20 százalékos hozamot értek el. Még tíz évre visszatekintve is hoztak évi 1,3 százalékot, pedig közben volt egy csúnya válság és tőzsdekrach 2008-ban, 2009-ben.

 

Kötvény

Ám mégsem ez volt a legnagyobb hasznot hozó alapfajta. Ha ránézünk a táblázatra, azt látjuk, hogy a hosszú kötvényalapok egy, három és öt évre egyaránt a legjobb átlagos teljesítményt nyújtották. (Ezek az alapok jellemzően több éves futamidejű kötvényeket vásárolnak.) Ennek azonban az az oka, hogy mind a magyar, mind a nemzetközi kötvényhozamok történelmi mélypontokra süllyedtek, ezáltal a kötvények árfolyama pedig csúcsokra emelkedett.

Ez nagyrészt a válság és a jegybankok válságkezelő tevékenységének számlájára írható, de nem kizárólag. Vannak, akik rámutatnak, hogy a társadalmak öregedésével, a nyugati társadalmak gazdagodásával egyébként is sok volt a befektetésre szánt pénz a befektetési lehetőségekhez képest. A kötvényhozamok már a 2008-ban kitört válság előtt is sok éve estek.

A magyar kötvényalapok főleg a hazai hosszú futamidejű kötvényeken kerestek sokat, a 2011 végi, 2012 eleji tíz százalék körüli szintről mára 2-3 százalékra soványodott ezek hozama. Ez mesés árfolyamnyereségeket okozott, de valószínűtlen, hogy ilyen mértékben megismétlődjön. Szerényebb, de azért a banki kamatok feletti kötvényhozam azonban ma is elképzelhető a kötvényalapoknál.

 

Ebből is, abból is

A kötvény, főleg az államkötvény a kockázatkerülőbb, a részvény és az árupiaci termék a kockázatkedvelő, kockázatkereső befektetőknek való. De mit tegyen az, aki egyik kategóriába tartozónak sem érzi magát? Neki leginkább különböző kockázati szintű befektetések között érdemes megosztania a pénzét.

A Budapesti Értéktőzsdén szereplő részvények árfolyamát ábrázoló BUX index tavaly év végén és az idén nagyon szépen emelkedett, előtte viszont évekig stagnált. A magyar állampapírok árfolyama évekig szépen emelkedett, az idén azonban már stagnálásra utaló jelek is észlelhetők. Akinek csak részvénye volt, évekig bosszankodhatott, akinek kötvénye, az nyert, de lehet, hogy a jövőben sokáig rosszul jár. A hasonló esetekre, a kockázatok, kilengések csökkentésére, szétterítésére javasolják a befektetésre szánt vagyonunk (portfóliónk) megosztását (diverzifikálását) különböző eszközök között.

Ezt tehetjük úgy is, hogy magunk döntünk arról, mennyit teszünk részvényalapba és mennyit kötvényalapba. De mivel éppen az az alapok egyik lényege, hogy levegyék a kisbefektetők válláról a nekik túl nehéz befektetési döntések java részét, rábízhatjuk ezt a döntést az alapkezelőkre is. Ennek alapvetően két eszköze van: a vegyes alap és az abszolút hozamú alap.

 

Vegyesen

A vegyes alapokat könnyű elképzelni, elsősorban részvényeket és kötvényeket tartalmaznak valamilyen arányban. Az arányt általában nem fixálják le, de -tól-ig határokkal szabályozzák. Ennek alapján beszélnek óvatos vegyes, kiegyensúlyozott vegyes és dinamikus vegyes alapokról. (Az elsőnél maximum 35, a másodiknál 35-65, a harmadiknál 65-80 százalék lehet a kockázatosabb eszközök aránya. E felett részvényalapról beszélhetünk.)

Sokszor elhangzik, hogy a részvénybefektetéseket hosszú, legalább ötéves távra ajánlják, amikorra a nagy, rövid távú ingadozások kiegyenlítődnek. A szakemberek azt javasolják, hogy a hasonlóan kockázatos befektetéseket, ha hosszú távra gondolkodunk, az életkortól függően válasszuk. A fiataloknak sokkal több részvényt ajánlanak (feltéve, ha hajlandóak évtizedekre is takarékoskodni), mint a középkorúaknak vagy a pár év múlva nyugdíjba menőknek.

De a kockázatvállalás egyénileg is különböző lehet. Amint a vegyes alapok között, úgy az emberek között is vannak óvatosabb, kiegyensúlyozottabb és merészebb, dinamikusabb személyiségek. Ritkaság, de van, aki képes nevetni a tőzsdekrachon, egy 30-50 százalékos összeomláson, és rálegyinteni, hogy majd újra visszamegy. (Ez általában be is következik, de van, hogy csak sok év múlva.) Mások már amiatt is rettegnek, nehogy 1-2 százalékot elveszítsenek a pénzükből, ami még állampapírral is lehetséges, ha hebehurgyán adjuk-vesszük rövid idő után.

 

Abszolút biztos?

Sok alapkezelő, banki tanácsadó ma már ezért nem részvényekről, kötvényekről és egyéb befektetésekről beszél, hanem azt próbálja felmérni, hogy mekkora kockázatot tud az ügyfél elviselni. Minél nagyobb a kockázat, annál magasabb hozam valószínű hosszú távon, de annál nagyobb ingadozások, esések várhatók rövidebb távon.

Ha túl sok kockázatra beszélik rá az ügyfelet, az megijedhet, és idő előtt, rossz áron értékesítve befektetését, elégedetlenül távozhat. Ha viszont túl kevés kockázatot vállal valaki, akkor nyugalmas és unalmas árfolyamalakulás mellett ugyan, de csak minimális hozamra számíthat.

Bár sokak számára a biztonság és értékállóság szimbólumai az ingatlanok, legkésőbb a 2008-as válság óta tudjuk, hogy azok is ki vannak téve a piaci mechanizmusoknak, az árfolyamok ingadozásának. Kockázatuk valójában inkább a részvényeket is vásárló vegyes alapokhoz állhat közel. (Nem szerepelnek a táblázatban, mert egyes, nem lakossági konstrukciók csúnyán torzítják az átlagot.)

Az igazán nagy szabadságot az alapkezelőnek az abszolút hozamú alapok nyújtják. Ezek nevüket onnét kapták, hogy mindenképpen pozitív eredmény elérésére törekszenek, eső árfolyamok mellett is. Ezt különböző mechanizmusokkal igyekeznek elérni, ilyen például a befektetések megosztása vagy a bizonyos szinteken való automatikus kiszállás (stop loss).

A vegyes alapokkal ellentétben pedig sokszor nincsenek korlátok az egyes befektetések arányára vonatkozóan, némelyik ilyen alap tág határok között fektethet be abba, amibe jónak lát. Azért ez sem csodaszer, akadnak abszolút hozamú alapok, amelyeknek nem mindig sikerül minden időtávra elkerülniük a veszteségeket.

(Az egyes konkrét alapok hozamát lekérdezni, az alapfajták tagjait kilistázni, összehasonlítani például az alapkezelők szervezete, a Bamosz weboldalán lehet.)