Minden lehetőséget meg kell ragadni a személy- és áruszállítás CO₂-kibocsátása növekedésének megállítására.  A nulla kibocsátású személygépkocsikra és teherautókra való átállás ugyanis évtizedekig tartana, és nem old meg olyan problémákat, mint a gyors ütemben növekedő nyersanyag-felhasználás, a közlekedési torlódások és a mozgásszegény életmód. Ennek ellenére a COP26 november 10-i Közlekedési Napja kizárólag a közúti járművek villamosítására összpontosított.

A levél aláírói úgy vélik, hogy a kerékpározás az emberiség egyik nagy reménye a széndioxid-kibocsátástól mentes jövőre. A széles körben elérhető kerékpár használata nulla kibocsátással jár, miközben világszerte a közlekedés felelős az üzemanyagok elégetéséből származó közvetlen széndioxid-kibocsátás 24 százalékáért. Ha valaki autóról kerékpárra vált, kilométerenként akár 150 gramm szén-dioxid kibocsátását is megtakaríthatja. A villanyhajtású áruszállítóhoz és triciklikhez köthető kibocsátás a tizede a dízelüzemű furgonokénak. Ha akár csak heti egy napon is gyaloglásra vagy kerékpározásra váltunk az autóról, egy év alatt körülbelül fél tonnával csökkenthetjük szén-dioxid-kibocsátásunkat.

Pogátsa Zoltán, a Levegő Munkacsoport elnökségi tagja kijelentette: „A környezetvédelmi előnyök mellett a kerékpározás óriási gazdasági hasznot hajt az egész társadalom számára. Az autózás viszont nemzetgazdaságilag rendkívül veszteséges: az Európai Bizottság számításai szerint Magyarországon a személy- és tehergépkocsik használata háromszor akkora költséget okoz a társadalomnak, mint amennyit az üzemeltetőik az adókon, díjakon keresztül megfizetnek.”

Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke hozzátette: „A Levegő Munkacsoport több munkatársa, köztük jómagam is, rendszeresen kerékpárral járunk be az otthonunktól 11-15 kilométerre lévő munkahelyünkre. Ezt sokan megtehetnék, csak elhatározás kérdése.”