Hogyan tud segíteni a kormányzat a családi cégeknek a generációváltás folyamatában, és hogyan dinamizálhatja mindez a magyar kkv-szektort? Erről kérdeztük Szepesi Balázst, az Innovációs és Technológiai Minisztérium (ITM) gazdaságfejlesztésért felelős helyettes államtitkárát.
– Miért van szükség a családi vállalkozásokat a generációváltásban segítő állami programra?
– Középtávon a generációváltás az egyik legnagyobb kihívás a magyar gazdaságban. A cégvezetőknek, tulajdonosoknak körülbelül a fele fog nyugdíjba menni a következő bő egy évtizedben. Az, hogy ez ilyen tömeges, egy közép-európai, posztkommunista sajátosság, hiszen mindenhol nagyjából 1990-től indult el a tömeges cégalapítás. Az akkori alapítók pedig ma már zömmel 60 év felett járnak. A nemzetközi példák arra figyelmeztetnek, hogy a generációváltás eróziót okozhat. Erre oda kell figyelnie a kormányzatnak, hogy ne legyen baj. Másrészt pedig a generációváltás nagy lehetőséget is tartogat. Azt kell megtalálni, hol van az a finom egyensúly, ahol segíteni tudunk, de abba ne nyúljunk bele, ami a gazdaság saját dolga.
– Milyen kört céloz meg a formálódó program?
– Azzal kezdem, hogy kikre nem kell figyelni ebből a szempontból. Ahol intézményi a tulajdonos, ott nincs sok teendőnk. Szintén kívül esnek ezen a körön azok a vállalkozások, ahol a tulajdonos és a menedzsment már szétválik. Nekünk azokra kell koncentrálnunk, ahol a tulajdonos és az ügyvezető ugyanaz. Ezen a körön belül, azt gondolom, bizonyos méreten felül ez nagyjából megoldódik, a cég mérete lehetővé teszi, hogy tanácsadót vonjanak be, megtalálják az új menedzsmentet vagy akár tulajdonost. Ott arra kell figyelni, hogy a tulajdonosváltás megfeleljen a gazdaságpolitikai stratégiai érdekeknek. Ne történjen meg, hogy valaki csak azért vesz meg egy céget, hogy azt leépítse, azaz piacot vegyen. Erre sok példa volt a rendszerváltás idején. Emellett van egy olyan cégkör ahol a cégnek jól megfogható az értéke, itt lényegében csak könnyíteni kell a folyamatot. És végül van egy olyan kör, ahol a cégnek nem megfogható az értéke. Itt a generációváltás nemcsak gazdasági történet, fontos a családi, társadalmi aspektus is. A másik osztályozási szempont, hogy milyen a generációváltás módja. Ha apáról fiúra száll a cég, mint a népmesében, akkor nincs sok teendőnk. Ahol ezt nem lehet megoldani, ott az egyik opció, hogy a tulajdon marad a családban, de az ügyvezetés és a tulajdon szétválik. Itt fel kell készíteni a cégeket, hogy a tulajdonostól függetlenül „ügyvezethetők” legyenek. Szerintem ez a legkeményebb történet. És van az a kör, ahol mind a tulajdont, mind a vezetést át kell adni.
– Hol tart most ez a folyamat, és melyek a fő csapásirányok?
– Most indul el a minisztérium által kidolgozott stratégia egyeztetése. A generációváltás esetében meg kell nézni, hogy a jogi infrastruktúra megfelelő-e. Úgy látjuk, itt csak igazítani kell, általában nincs gond. Utána jön az a kérdés, hogy ezt a jogot praktikusan hogyan tudják használni. Kisebb cégeknél a jogi, tanácsadói tudás nem megfizethető, hiszen kicsi a tranzakció mérete. Itt az a célunk, hogy olyan üzleti szolgáltatási csomagok kialakítására ösztönözzünk, melyek olcsóbb hozzáférést nyitnak a kisebb cégekhez. Fontos még kiemelni a tanácsadói, mentori kört. A generációváltásban mindenki tapasztalatlan, hiszen mindenki egyszer megy nyugdíjba. Fontos ezért is, hogy kellő számban álljanak rendelkezésre tanácsadók, kellő szakértelemmel, empátiával és életszerű gondolkodással, akik segítenek abban, hogy a generációváltók időben és felkészülten oldhassák meg a feladatot. Ha ugyanis valaki megkésve kezd bele a folyamatba, az lényegében válságmenedzsmentté válik. Nagyon fontos kérdés, hogy az érintett cégek bizalommal forduljanak ezekhez a tanácsadókhoz. Ne azt gondolják, hogy valaki az örökségükre pályázik.
Cikkünk teljes terjedelmében a K&K Magazin áprilisi számában olvasható. Keresse a nagyobb újságosoknál, vagy fizessen elő! Ha kérdése van, írjon nekünk!