Van értelme strandon nem hekket, lángost és kolbászt árulni? Erre a kérdésre néhány évvel ezelőtt sima nem lett volna a válasz és ennek árnyalatai, de a balatoni gasztronómia változásai ha nem is elsöprően, de észrevehetően alakítottak a strandbüfék kínálatán is.
Évtizedekig remekül – vagy ha nem is remekül, de megbékélve – elvolt a közönség a fagyasztott húsból készült hamburger, hekk, infralámpázott kolbász kínálattal. Az üzemeltetők mentségére szól, hogy sem az alapanyagkínálat, sem a felkészültség, sem a változást kikövetelő igény nem volt meg. Aztán ahogy a vendéglők kínálata egyre igényesebbé vált, felütötte fejét, ha ezt egy gasztrotrend esetében értelmezhetjük, a minőségi strandétel műfaja.
Ennek a változásnak a trendszettere, zászlóshajója, állócsillaga a fövenyesi Kalóz Strandbisztró – de legalábbis egy sok szeretettel és profizmussal vitt hely, az északi part egyik legszebb és legcsaládbarátabb strandján. A tulajdonosok már több mint tizenöt éve viszik a boltot, és hosszas kísérletezés után alakult ki az a tényleg bisztrószerű kínálat, ami miatt sokan kifejezetten étkezés céljából kirándulnak az egyébként is csodaszép és nyugis strandra. Merthogy kiderült: a levesek, halak, minőségi hamburgerek, grillételek és saláták ideális lelőhelye egy strandbisztró. Amit elvileg bárki meg tud csinálni. De nem.
A hamburger identitása
Itt van például a hamburger. Nem lehet nem észrevenni, mennyire húzóterméke lett az elmúlt évek gasztroszcénájának. A balatoni bisztrók blue jeanse: mindenkinek jól áll, egyszerű, és amire kitalálták, remekül működik.
Igen egyszerű ételnek tűnik (húspogácsa buciban – mit lehet ezen elrontani?), viszont nyilvánvalóan megmutatja, hogy a kedves vendéglátós mennyire gondolja komolyan, amit csinál. Nagyjából mintha a Für Elise-t hallgatnánk meg háttal az előadónak, és bár szinte minden zongorázni tudó el tudja játszani, akkor is el tudjuk dönteni valószínűleg, hogy egy iskolai záróünnepségen hangzik el vagy a Carnegie Hallban.
A hamburger identitása nem kizárólag a belevalókon múlik (bár az is tere a kreativitásnak). Uborka és paradicsom ugye kötelező, de már a sajtválasztás – a klasszikus chedarvilágtól a markánsabb kecskés vonalig –, a mártás, a csípős íz kiválasztása, a zöldségek és szószok sokat tudnak elárulni alkotója világhoz és vendéglátáshoz fűződő viszonyáról. De a lényeg azért mégiscsak a hús. Honnan jön, hogy van ledarálva, mi a sztenderd átsütési metódus és a faggyú-hús arány? Honnan jön a buci (balatoni), a sajt (balatoni)? A Kalózban ezek alapján is komolyan gondolják a vendéglátást.
Amit a vendég megjegyez
Minden valamirevaló helynek van olyan ajánlata, amiről megmarad a kedves vendég emlékezetében. Ez lehet egy speciálisabb rántotthús, túrógombóc vagy bármi, amiért muszáj mindig visszamenni. A Kalózban ez a harcsa és krumpli, ami persze lehetne fish&chips is, de ez sokkal jobb név, egy nagyon könnyűre sütött hal nagyon könnyű bundában, kétféle házi szósszal és steakburgonyával. Az ízén kívül az is a nagyon jó az ilyen ételben, hogy egyszerű, mégis egy igazi étkezés komolyságát adja, és pont annyira laksz tőle jól, hogy elájulás helyett még egy értelmes délután elé nézhetsz akár egy forró júliusi napon is. A kínálatból mindenképpen megemlítendő izgalmas megoldás a „fövenyesi fő”, ami legalább annyira biztosan eltér a „vietnámi phoe”-től, amennyire az írásmódban. Ami adott, az a jellegzetes alaplé, a sok fűszer, de emellett májgombóc, kacsazúza és cérnametélt jár hozzá, aminél kevesebb ismerős magyar megoldás van.
És persze egy strandbüfé nem lehet meg......
Cikkünk teljes terjedelemben a K&K Magazin nyári számában jelent meg. Keresse a nagyobb újságosoknál, vagy
