Sokáig volt a magyar gasztronómia baja többek között az is, hogy a helyek, amelyek környékén sok turista fordult meg, nem szorultak rá, hogy minőségi kínálatot adjanak; ha valaki időben kinyitott, és nem volt túl riasztó a bejárata, inkább hessegetnie kellett a vendégeket. Folytatjuk kedvenc vendéglőink sorozatunkat, hogy jobban teljen az idő, amíg véget érnek a lezárások.
Ha drónnal, de legalábbis távolról nézzük a belvárosi éttermeket, habár sokat változott a helyzet, a mai napig sem nehéz észrevenni az igen látványos különbséget a City, vagyis a Bank Center és Parlament környéki, tehát az itt dolgozókat kiszolgáló, illetve a Váci utcai részen lévő éttermek között. Nem akarjuk a találgatás örömét elvenni, de az előbbiek jobbak, méghozzá körökkel.
Belváros, Duna
A Kiosk olyan helyen van az Erzsébet híd lábánál, ahol turisták hegyekben, a kilátás gyönyörű, a Duna közel, az autóforgalom nem zavaró távolságban, sőt ha valaki elszánt, akár kocsival is érkezhet, mert a rakparton vagy a tér környéki kis utcákban nagy szerencsével és türelemmel akár parkolni is lehet. A hely tehát lokációban és a szinte bármit szívesen elfogyasztani hajlandó, potenciálisan betévedő turistaközönség létszáma szempontjából is ideálisnak mondható, ráülhetne az eredményre, mint az egyszeri válogatott a továbbjutást jelentő döntetlenre.
De mivel nem közlekedési, turisztikai vagy sportblogot írunk itt, jeleznénk, hogy a fenti bevezető csupán arra volt hivatott, hogy szemléltesse: a Kiosk, ha úgy tartaná úri kedve, fele vagy harmada ilyen minőségű ételsort is kínálhatna, akkor sem kellene rafinált módszerekkel csalogatnia a vendégeket a teraszára és belső, stíllel belakott helyiségeibe. Ezzel szemben: az étlapja zseniális, és ami külön becsületére válhat, törzsvendégekre, visszatérő fogyasztókra épít, akiknek pedig hát jót és közben változatost is kell adni, ráadásul mindig egyenletes színvonalon.
Legyen más, mint régen
Mert mit kíván a magyar (és a nem magyar) gourmet vendég? – ha már a Március 15-e téren vagyunk... Legyen a fogás „újragondolva” – a néhány éve markánsan betörő gasztroforradalom előtt kicsit túl sokáig kellett kijevi csirkemellet enni, van tehát mit behozni. Legyen az étel minél egészségesebb – minden rendes belvárosi vendég a még le sem tett tányéron is simán kiszúrja a génmódosított kukoricából készült puliszkát. Legyen friss alapanyag (alap), és persze nézzen is ki jól, úgy egyben.
Legyenek olyan ételkombinációk, amiket már elolvasni is izgalmas, aztán klassz elképzelni és kivárni, amíg megérkezik, hogy tényleg olyan lesz-e amilyennek elgondoltuk – ha már az embernek egész nap totálisan inspiráció nélküli dolgokkal kell foglalkoznia, legalább az ebédjében kreatívkodhasson kicsit, még ha más főzi is. Összefoglalva tehát legyen más, mint régen volt, egészséges, izgalmas, szép és változatos. És persze legyen hamburger, rántotthusi és gulyásleves, mert vannak azért olyan napok is, amikor az ember rendes kaját akar enni… vagy mi.
Ezt a nem kevés fogyasztói elvárást mind ötösjelesre hozza a Kiosk, és tényleg borzasztó megnyugtató az étlapot olvasgatva, hogy lehet vegán barátnőkkel (persze barátokkal is), magyar konyha iránt érdeklődő külföldiekkel vagy „együnk valami jót jó helyen” kollégákkal érkezni, itt biztosan talál mindenki magának valót.
Szép helyen finomat
Én, mint a gulyásleves és általában a piros színű magyar ételek nagy rajongója, teljes felelősséggel állíthatom, hogy itt kapható az egyik legjobb gulyásleves a városban, ugyanakkor ehetek céklás gerslirizottót vagy kukoricapehelyben rántott zöldségeket is, ami aztán egy teljesen másik hangulat, de hiba, az nem található benne. Friss lesz, harmonikus, és pont annyi jön ki a húsból és a zöldségekből is, amennyit beléjük tervezett a természet eredetileg, nincsenek felfokozva – sem kevesebb nem kellene semmiből, sem több.
Amiért még a belvárosi dolgozók, turisták, valamint az ő üzletfeleik és családtagjaik külön köszönettel tartoznak a Kiosk fenntartóinak, az az, hogy a menü menü, vagyis a napi menü, ami aztán végképp a megúszás kategória lehetne, mégsem az. Mindennap karaktere van, jó értelemben hullámzó alapanyagválasztással és harmonikus ételpárosításokkal.
A tényleg találomra kiragadott szerdai céklakrémleves camembert sajttal és vadrizzsel, aztán grillezett csirkemell, mellé tavaszi zöldségek és levendulás jus, végül pedig chiapuding friss gyümölcsökkel passzol az évszakhoz, a helyhez és a közönséghez, kedves kiszolgálással, 2.350 Ft+12%-ért a Duna-parton pedig egyszerűen csak ajándék.
Kedves olvasó, a fenti kis történet tanulsága tehát az, hogy micsoda remek dolog, ha ilyen szép helyen ilyen finomat lehet enni, ajánljuk mindenkinek, valamint: ha valamit lehet jól és nem jól csinálni, akkor inkább csináljuk jól, és akkor sokkal több boldog ember lesz a Földön.