Ősei 1752-ben kerültek a Pécs melletti Hosszúheténybe, afféle sváb „migránsokként”. Évszázadokon át iparosként szorgoskodtak, ám mivel „Hosszúhetényben mindenkinek van szőlője”, a Jekl család is elkezdett néhány száz négyszögölet gondozni, a termését azonban mind egy cseppig maguk meg is itták. (A kiterjedtebb családhoz tartozott a nevét Jékire magyarosító, nyolc éve elhunyt világhírű atomfizikus, Jéki László is.) Béla már Pécsett született 1954-ben, édesapja MÁV főintéző volt, sváb-szlovén édesanyja pedig Siófok környékéről került Baranyába. A mama aztán a Pécsi Kesztyűgyárban dolgozott varrónőként. Szülei elváltak, Bélának két idősebb féltestvére született a papa oldaláról, bátyja Jánoshalmán a tanácselnökségig vitte.

 

 

Sorsfordító nagymamai tanács

 

Jekl Béla általános iskolás korában nagyszülői tanácsra jelentkezett a pécsi szőlész-borász szakiskolába. Mivel gyerekkorában sokat lovaskocsizott, és játszott is a szőlőhegyen, nem okozott gondot a nagymamai tanács megfogadása. Ez aztán megpecsételte a sorsát. Az akkori képzés szerint négy napot iskolapadban töltöttek, két napot a szőlőben. „Kicsit kilógtam a csapatból, mert sajnos végig kitűnő tanuló voltam minden tantárgyból. Talán ez is a svábságomnak tudható be.”

Érettségi után, 1972-ben a keszthelyi agrárképzésre jelentkezett, de helyhiány miatt nem vették fel. Ezért a szőlészeti és borászati kutatóintézet szentmiklósi telepén bekkelte ki az egy évet, ahol rögtön megismerkedett későbbi feleségével, Erzsébettel, akit, bár óvónőképzőbe készült, szintén vonzott a szőlők világa. Egy évvel később Bulgáriába és Moszkvába is jelentkezett, hogy biológiát tanuljon, ahonnan helyhiányra hivatkozva ismét elutasították. A Mecsek-vidéki pincegazdaság borászatában dolgozzák le a következő évet, igazi nagyüzemben, ami „szintén nagyon jó iskola volt”.

 

 

Sznobriadó

Ezután már nem mondhattak neki nemet a budapesti Kertészeti Egyetemen, ám közbejött a katonaság: 11 hónapig viselte Hódmezővásárhelyen az uniformist, igaz, a legutolsó hetet „általános szemtelenség miatt” fogdában töltötte. Nehezen tűrte ugyanis, hogy néhány agresszív, ám szellemileg alulmotivált feljebbvalója még a „szmogriadót” is „sznobriadónak” mondta. Seregbéli víg napjait is közel töltötte a mezőgazdasághoz, mivelhogy leginkább fűszerpaprikát szedett, kukoricát takarított be, és kézzel kapta ki a cukorrépát a földből, még a zuhogó esőben is. Az alkoholtól sem távolodott el teljesen: „akkor ittam életemben először cseresznyepálinkát, hogy valahogy kibírjuk az esőben, hidegben a munkát”.

 

 

Az állami szektoron túl

 

Az öt év egyetemet gond nélkül abszolválta, majd nyolc év udvarlás után, 1980-ban feleségül vette kedvesét, és a villányi gazdaságban helyezkedett el. Azért csak fűtötte további ambíció, így 1983-ban beiratkozott növényvédő szakmérnöki képzésre, szintén a Kertészeti Egyetemen, ahol 1985-ben ebből is diplomát szerzett. Rendszertani affinitása miatt a mai napig imádja a növénytant és a rovartant is. Lánya, Flóra 1980-ban, fia, Alfréd az egyetemi évek alatt, 1984-ben született.

 

„Minden váltást megelőz valamilyen szubjektív vagy objektív nehézség” – vezeti fel, miért hagyta ott a villányi állami gazdaságot. Az ő esetében szubjektíven nem érezte jól magát az új főnök alatt, ezért, bár biztonságot nyújtott a szőlészeti vezetői és növényvédő szakmérnöki állása, 1995-ben saját lábra állt. A döntést segítette, hogy akkoriban Gere Tamás és Bock József példáján látta, az állami szektoron kívül is van élet. Persze ekkor már nem a nulláról indult: 1993-ban megjelentek az első Jekl palackok, rögtön be is kerültek a Gundelbe és több budapesti csúcsétterembe is. Aztán jött a Bortársaság, Garamvári Vencel Vináriuma, majd a Veritas, és ma már több nagyáruház polcain is megtalálni a borait.

 

 

Impérium helyett

 

Jekl Béla, a villányi borvidék korábbi elnökeként sem gondolkodott saját impérium építésén. Az 1990-es évek elején 25 évre az állami gazdaságtól bérelt kisebb területeket betelepítette kedvenc fajtáival. Ez mindössze 2,6 hektár, lassacskán vissza is kell szolgáltatnia az időközben magánkézbe került, volt állami gazdaságnak. Ez kiegészítette az 1983-ban megvett aprócska, 0,4 hektáros birtokot az Ördögárokban, igaz, nagyjából két évtizede a Fekete-hegyen megvásárolt 4,5 hektárt. Kistermelőktől is bérelnek néhány parcellát, így jelenleg mintegy 10 hektár fölött diszponálnak. A család minden tagja a vállalkozásban dolgozik, és egy alkalmazottat foglalkoztatnak. Évente nagyjából 60 ezer palackot értékesítenek, a szerény kitörés lehetőségét a helyi forgalomnövelésben látják: idén Villány főutcáján terveznek kávézót és pezsgőbárt nyitni. Ha összejön, idén pályázati pénzből felújítják csinosításra szoruló villányi pincéjüket, és talán felépül ötszobás panziójuk is.

 

 

Nem akarok milliárdos lenni

 

Ez azonban meglehetősen lassú ütem ahhoz képest, hogy a közvélemény hosszú éveken át a hamar naggyá lett villányi ötösfogatról beszélt (Bock József, Gere Attila, Gere Tamás, Tiffán Ede, Polgár Zoltán). Jekl Béla szerint „minden csoda három napig tart, nem izgulok, a stílusom elég egyedi, és ezt meg is fogom tartani”. Ő mert kicsi lenni, a szakmai erkölcse azt diktálta, hogy csak akkorára nőjön, amekkora munkáért még személyesen felelősséget és garanciát tud vállalni. Szerinte 15-20 hektárnál többet nem tud szakmailag átlátni a borász – ebből az is következik, hogy egy kis növekedés azért még beleférhet. „Én nem akarok több lenni ennél. A pénz nem vonz, nem akarok milliárdos lenni” – vallja, hozzátéve, hogy: „engem nem kapott el a gépszíj, nem hagytam magam. Minden engem megkörnyékező befektetőnek nemet mondtam, és nem is bánom, mert most minden a családé, nem vagyunk kiszolgáltatva senkinek.”

 

 

Saját lánya a konkurencia

 

Szakmai munkáját mindenki elismeri. A legnagyobb szakértők úgy jellemzik a borait, hogy „erős, de érett, puha, kellemes tanninú, gyümölcsös borok”. Nem véletlen, hogy Bordeaux-ban, 2006-ban egy 2000-es évjáratú cabernet sauvignonnal aranyérmet szerzett, ami a franciáknál nem egyszerű dolog. Kadarkája is világhírű, a nemzetközi fajtaversenyen többször hozta el a csúcsdíjat. Az üzleti szempontokra nem mindig érzékeny borász annak idején növényvédelmi szaktanácsadóként több helyi borászat munkáját is segítette (többek között a Vylyan Pincészetet, Gere Tamást és Günzer Zoltánt), majd huszáros lendülettel, saját családján belül teremtett konkurenciát önmagának. Lánya, Flóra már a szőlész-borász egyetemi képzés során saját ötletekkel rukkolt elő, így 2006-ban megszületett az Il Primo sorozat, ami Flóra borász vénáját dicséri.

 

 

Safarik helyett sudoku

 

Az is lánya érdeklődésének köszönhető, hogy miután Flóra néhány évvel ezelőtt elvégzett egy barista tanfolyamot, Béla 59 éves korában egyik napról a másikra elkezdett kávét inni. „Addig a napi csersavbevitelt vörösborral abszolváltam.” A kávézás azóta igazi szenvedélyévé vált, egy latte art tanfolyamot is elvégzett, s ma már egyre újabb és drágább kávéfőzőket telepít a pincéjébe. Menet közben a madarakat is megszerette, villányi pincéje falán ott lóg a távcső, amivel a közelben kapirgáló, repkedő zöldikéket, csicsörkéket, tengeliceket, őszapókat és erdei pintyeket figyeli. Természetszeretete miatt nem vadászik, sőt még a család macskáját is megtanította arra, hogy ha a vadászösztöntől vezérelve elkap is egy-egy énekesmadarat, csak finoman fogja meg, hogy a gazda azonnal szabadon tudja engedni. Mivel „a sznob dolgok soha nem érdekelték”, másik hobbija is meglehetősen költséghatékony: tíz éve minden áldott nap sudokuzik a feleségével, hogy „szellemileg frissen tartsák magukat”.

 

 

A Pannon Bormíves Céh

 

Jekl Béla, a Pannon Bormíves Céh elnöke büszke arra, hogy a Magyarország vezető családi pincéit tömörítő társaságba került, Tiffán Ede ajánlásával – e „klubba” ugyanis nem lehet csak úgy jelentkezni. A Céhet 1999-ben tíz nagy presztízsű családi pince alapította – köztük Szepsy István, Tiffán Ede, Szeremley Huba, Gere Attila. Évente többször találkoznak, közgyűlésüket mindig valamelyik tagnál tartják, tavaly a St Andrea Szőlőbirtokon Egerszalókon, idén Frittmann Jánosnál Soltvadkerten. Szent Márton napján Pannonhalmán gyűlnek össze, olyankor ünnepélyesen megszentelik az új bort, és minden tag megajándékozza a többieket egy-egy jó palackkal – így 37 nagy minőségű borral térnek haza a tagok, mivel ma már 38-an tagjai a nemes társaságnak. Már határon túli tagjaik is vannak, a felvidéki Bott Frigyes és az erdélyi Balla Géza személyében. Állandó programjuk még a Hotel Corinthiában megtartott éves Pannon Karácsony, ahol nemcsak legszebb boraikat mutatják meg a nagyközönségnek, hanem a néhány éve elhunyt kollégájuk tiszteletére alapított Bussay László-emlékdíjat is átadják annak, aki megítélésük szerint a legtöbbet tette a borász szakmáért.