Nagy hírű bor nemcsak a hegyen terem

Ha te azt mondod, az Alföldön csak pancsolt bor van / Mondok valamit, hülyegyerek, ott van a Frittmann” – énekelte be a szélesebb köztudatba a Bëlga együttes Frittmann János borait. A cserszegi fűszeres nagykövete manapság a Generosa fajtát igyekszik népszerűsíteni.
 

Közel három évszázada, 1720-ban érkeztek Pfalz környékéről a Frittmann ősök Soltvad­kertre. A szorgos svábok nem féltek a munkától, generációkon át gondozták az egyre növekvő szőlőültetvényeket, amelyek a família megélhetését biztosították. A fejlődés a második világháborút követően némileg megtört, de nem annyira, mint a hegyvidéki borvidékeken. Mivel Soltvadkert környékén „néhány száz méterenként más és más a talaj, ezért nem tudták megoldani a téeszesítést”. Maradt helyette a szakszövetkezet, s bár édesanyai ágról azért a legjobb területeket lenyúlta az állam, így is megtarthatott a család 12 holdnyi, nagyjából nyolchektárnyi elfogadható minőségű termőterületet.

 

Bár a szakszövetkezet jól működött, s csak tíz százalék „sápot” szedett a termelőktől, a Nagykőrösön az élelmiszeripari szakközepet 1977-ben kijáró János kilépett onnan, és 24 évesen, 1982. március 15-én a maga lábára állt: a törvényadta lehetőségeket kihasználva magánszemélyként minősíttette a borát, és maga is forgalmazta. Ez akkoriban bátor lépés volt, korosztálya inkább kerülte az efféle kockázatot, ám neki bejött.

 

 

Kimérés, talpra állás

 

A létező szocializmusban, az 1980-as években már kisebb terjeszkedésbe is fogott, szőlőt vásárolt fel, majd mások területeit vette bérbe. A rendszerváltás hajnalán, 1989-ben saját boltot nyitott Szegeden, sőt apránként egész „franchise-hálózatot” épített ki, az országban tucatnyi helyen – így Budapesten is – lehetett hordós kimérés formájában találkozni a Frittmann-borokkal.

 

Egészen 1999-ig, amikor is a jövedéki törvény taccsra tette ezt a borértékesítési formát. Ám hamar felállt. Mivel borainak egyre nagyobb híre lett, be tudott törni a palackos piacra is – 1994 óta lehet üvegben is kapni a Frittmann család borait. Azért is szánta el magát erre a lépésre, mert a rozéval és a cserszegivel nagyot gurított: a rozé az elmúlt két évtizedben valóságos divatbor lett, és Frittmann János az elsők között kezdte népszerűsíteni az akkor még kétkedve fogadott borfajtát.

 

 

A cserszegi nagykövete

 

A másik aduász a cserszegi. A fajtát a hazai szőlőnemesítés 2010-ben elhunyt doyenje, Bakonyi Károly „alkotta meg”, aki bevallása szerint olyan bort szeretett volna, amely ugyanazt az élményt nyújtja, mint egy csokor virág a nőknek. A cserszegit Frittmannék is felfedezték, és annyira beleszerettek, hogy Bakonyi kinevezte Jánost a fajta nagykövetévé, aki ebbéli minőségében idén áprilisban már a 22. országos cserszegi fűszeres borversenyt rendezte meg. Nem mellesleg két évvel ezelőtt a Wall Street Journal borkritikusa is felfedezte, és lelkendezve ajánlotta olvasóinak a Frittmann cserszegit.

 

Így emlékszik erre Frittmann János: „Fogalmunk sem volt arról, hogy írtak rólunk a tekintélyes amerikai lapban. Nagy-britanniai kereskedőnk adott egy ismerősének néhány palack bort, és valahogy tőle juthatott el egy példány a laphoz. Mi aztán egy magyar honlapot böngészve értesültünk a cikkről. Kicsit rosszul esett, hogy az elismert borszakíró, Will Lyons úgy vezette fel a borunkat, hogy »Tedd fel a kezedet, ha valaha is hallottál a cserszegi fűszeres fajtáról – na, ugye, én sem!«, de hát igaza volt. Annak már jobban örültem, hogy Lyons szerint a cserszegi fűszeres a jóval ismertebb Sauvignon Blanc nagyszerű alternatívája lehet.”

 

Az angolszász világban többnyire „unpronounceable variety”-ként (azaz kimondhatatlan nevű fajtaként) emlegetett cserszeginek Frittmann János kezdeményezésére egy pályázaton most új, kimondhatóbb nevet keresnek, mert azt remélik, könnyebb névvel könnyebb lesz az export is. A cserszegit ugyanis közel háromezer hektáron termelik Magyarországon, így nagy mennyiséget lehetne belőle külföldre szállítani.

 

 

A siker titka: mész, só

 

A fokozatos erőfeszítések és beruházások eredményeként mára közel 60 hektáron gazdálkodik a Frittmann család, sőt további mintegy 70 hektárról integrálják az ottani szőlőtermést, a termelés ma már meghaladja a 800 ezer palackot. A fiatalok között is egyre népszerűbb, mióta a Bëlga együttes is halhatatlanná tette opusában: „Ha te azt mondod, az Alföldön csak pancsolt bor van / Mondok valamit, hülyegyerek, ott van a Frittmann”.

 

Régebben sokan valóban gyanakodva szemlélték az alföldi borokat – mondja –, pedig nem árt tudni, hogy Soltvadkert környékén mészben és többféle ásványi sóban is gazdag a talaj. Márpedig éppen ezek az anyagok a legdöntőbbek egy-egy bor aromavilágának, savszerkezetének meghatározásakor – derült ki annak idején egy új-zélandi tanulmányúton Frittmann János számára. Elismert borászok tengerparti jellegűnek mondták a Frittmann-borokat, és nem akarták elhinni, hogy a Kárpát-medence kellős közepén termettek.

 

Nem emiatt, hanem a következetes, tudatos építkezés és a kiváló minőségű borok elismeréseként lett Frittmann János 2007-ben első alföldi termelőként az Év bortermelője, majd borászata 2015-ben az Év pincészete is. Talán kevesen tudják, de vörösboraival is számtalan nemzetközi nagyversenyen szerzett aranyérmet, a Mórról jól ismert ezerjó fahordóban érlelt változatával pedig valóságos kultuszt teremtett ennek az egyes körökben lesajnált fajtának.

 

 

Arccal a Generosa felé

 

A tudatos építkezésnek köszönhető az is, hogy 2007-ben megnyitott a panzió, amelyben egyszerre tizenkét vendéget tudnak elszállásolni. A borászat valóban családi vállalkozás: testvére, István végzi a szőlészeti munkákat, felügyeli a palackozást, míg ő fiával és unokaöccsével, Tamással és Péterrel a borkészítésért és a pincemunkálatokért felel. Lánya, Anita pedig a Frittmann-borok marketinges munkálatait fogja össze.

 

Túlságosan nagy álmai nincsenek, némi panzióbővítés és raktárfejlesztés van még a tennivalók listáján, no meg az, hogy stabilizálja a helyüket a minőségi piacon. Ebben egyre inkább egy eddig kevéssé ismert hungarikum fajtára, a Generosára támaszkodna. A külföldiek számára is kiejthetőbb nevű szőlőt Bíró Károly nemesítette 1951-ben ezerjóból és piros traminiből; Frittmann János szerint a burgundiai kultuszbort, a Chablis-t megszégyenítő komplexitású érlelt fehérbor készíthető belőle. Elképzeléseit kezdi visszaigazolni a piac is, egyre több ilyen bora talál vevőre.

 

A tervezgetést és a húzósabb szüreteket keresztrejtvény-fejtéssel és baráti römipartikkal piheni ki. No meg rendületlen borkóstolással.

 

Hirdetés átugrása →