Nemrégiben nyerte el a Magyar Bor Nagydíját villányi házasításával, de kadarkája is rendre az ország legjobbja a fajta versenyén. Volt már az Év Pincészete, és némely bora 96 pontot is elért nemzetközi versenyeken. A minap saját pezsgővel is előrukkolt, a mindig aktív Koch Csaba innovatív szőlőtermesztési eljárását már a Corvinus Egyetemen is oktatja.
Pedagógus szülők mellett afféle „tanyasi gyerekként” nőtt fel a Kiskunhalason született, Borotán nevelkedett Koch Csaba. Ifjúkorában nem annyira a szőlő, inkább az állatvilág vonzotta, annak ellenére, hogy egy kimúlófélben lévő csuka kisgyerekként majdnem leharapta néhány ujját. Később galambfiókákat etetett a szájából, egerészölyvet, teknőst és törött szárnyú fülesbaglyot nevelgetett, madarakat gyűrűzött, csirkéket oltott, miután pedig az országos döntőbe jutott az ornitológiai versenyen, egyenes út vezetett a Szegedi Egyetem biológia szakára.
Vörös fonalként persze a szőlő és a bor szeretete is ott húzódott a család „életvonalán”, Koch Csaba szinte még karon ülőként itta első kisfröccsét – egy ujjnyi borhoz jó sok szódát töltöttek. „Nem mellesleg nagyapám idején még más világ járta – meséli Csaba –, a környékbeli napszámosok közül nem egy tizenévesen ivott utoljára vizet, a gyenge, savanykás bort iszogatták egész nap, melegtől függően három-öt litert akár. Mégis szép kort értek meg jó egészségben, mert minden cseppet azonnal ledolgoztak. Ami engem illet, én az étkezésekhez is csak ritkán iszom bort, kóstolok eleget a pincében.”
Az egyetemen bokszolt, tanult, de a harmadik év végén „inkább elment pénzt keresni”. Akkor már megvolt a nagypapától kapott néhány sor szőlő, amiből ösztönösen kezdett egyre jobb borokat – és pénzt termelni. Közben azért elvégezte az agrárközgazdász képzést a Debreceni Állattenyésztési Főiskola Hódmezővásárhelyi Karán, de párhuzamosan megcsinálta a vadgazda üzemmérnökit is. Megnősült, jöttek sorban a gyerekek, Csaba viszont minden pénzét újabb és újabb szőlők vásárlásába és fejlesztésekbe forgatta. „Ha láttam a határban elhagyott szőlőt, megkerestem a gazdáját, és megalkudtunk. Néhány év alatt közel 170 darab 0,3 hektáros parcellát vettem.” Sok kicsi sokra megy, ma már hajós-bajai és villányi birtokain közel 150 hektár felett diszponál.
Világraszóló díjeső
Mindig is hitt a minőségi bortermelésben, de a nagy ugrás akkor történt, amikor 2000-ben palackozni kezdte a borokat, és az alsópolcos termékek végleg kiszorultak a portfólióból. Új küllemű kékfrankosával rögtön elnyerte a nagy aranyérmet a 2001-es országos Syngenta borversenyen, és onnan kezdve futószalagon jöttek az elismerések. Meg az újabb diplomák: 2000-ben szőlész-borász szakmérnökként diplomázott a Corvinus Egyetem kecskeméti kihelyezett tagozatán, 2016-ben pedig agrármérnök mesterszakon végzett a gödöllői egyetemen – most éppen doktorálni készül szőlőtermesztésből a Corvinuson.
A tudásbeli, borminőségi és -mennyiségi növekedés mellett kevés idő jutott a családra, első feleségétől elvált, második házasságából pedig három gyermek is született. Azt mondja, most már egy kicsit lassít, több időt tölt a „hátországban”, talán azért is, mert most már van mire szerénynek lennie. Hajós-bajai birtokán termett könnyű fehér és rozéboraival és gyümölcsös vörösboraival sorra nyeri a hazai és nemzetközi borversenyeket, sőt az a bravúr is sikerült neki, hogy mióta csak kadarkát termel (2011), négyszer is megnyerte a nemzetközi fajtaversenyt, az ő bora lett a világ legjobbja. Volt, hogy rozéja aranyérmes lett Provence-ban, egy késői szüretelésű száraz Chardonnay-ja pedig aranyérmet és különdíjat kapott a világ egyik legfontosabb szakmai versenyén, a Les Citadelles du Vinen.
Arról már nem is szólva, hogy közel másfél évtizede megvetette a lábát Villányban is. Az ott termelt testes vörösborok előtt egyaránt meghajolt a szakma és a szélesebb közönség: 2016-ban az egész borvidéken az övé lett a legszebb Cabernet Sauvignon, 2012-es Csanád cuvée-je pedig egy németországi borversenyen 96 pontot kapott, sőt a merlot alapú házasítások világversenyén, az olaszországi Bergamóban a legmagasabb pontszámot érte el az összes nevezett között. Nem véletlen, hogy idén a Magyar Borszakírók Köre ugyanezt a bort hozta ki győztesnek az általuk kóstolt valamennyi hazai vörösbor között. Így már talán érthető, ha 2014-ben övé lett az egyik legnagyobb hazai szakmai díj, az Év Pincészete kitüntetés, és azóta minden évben ott szerepelt az Év Bortermelője jelöltjei között is.
A boldog szőlő titka
A sikerek mögött egyéni termesztési eljárás húzódik meg. Az újító ötlet akkor pattant ki Csaba fejéből, amikor éppen egy szorgos borotai gazda szőlőjét szemlézte. A bácsi agyonpermetezte, „és addig nyirbálta a növényt, hogy mire eljött az ősz, minden fürt fölött csak két levél maradt. Szerencsétlen tőkéket valósággal bonszájosította.” Ez aztán elrettentő példa lett a számára, és továbbfejlesztette az úgynevezett Sylvose-eljárást. Ennek az a lényege, hogy több lombot hagy a növényen, miáltal az több napfényt tud magába szívni a leveleken keresztül, ráadásul a szellős lombozat miatt kevesebbet is kell permetezni. Ezt az általa „boldog szőlőnek” elkeresztelt eljárást azóta a Corvinus Egyetemen is oktatja.
Koch Csaba sosem félt az innovációtól, manapság jó ivású pezsgőkkel és rezisztens szőlőfajtákkal kísérletezik. Petar Cindrics professzor, a híres szerbiai nemesítő és Kozma Pál professzor, a Pécsi Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet részéről konzultálnak a hajós-bajai borásszal, akinél Magyarország egyik legnagyobb szőlőnemesítési tesztmunkája folyik. Ma már közel 30 hektáron termel például minimális permetezést igénylő Bácskát és magas minőséget produkáló, teljesen rezisztens fajtát, Pannóniát. Meggyőződése, hogy a jövő a vegyszer- és permetmentes rezisztens fajtáké, mert szerinte „ezek az igazi bioborok, mivel a természetes ellenállóképességük miatt valóban szükségtelen permetezni őket”.
Fontos dolgok
A családban mindenki örökölte a bor szeretetét, és nem is mindenki tud ellenállni a borászhivatás csábításának. Legidősebb lánya, Éva fogorvos lett, de a húga, Pálma huszadik születésnapjára autó helyett szőlőt kért magának. Végül megkapta Csaba szeme fényét, a 0,3 hektáros villányi syrah-ültetvényt. A szükséges know-how-t Pálma a Corvinus Egyetem szőlész-borász képzésén sajátítja el.
Annak idején, amikor első gyermekei születtek, Csaba három fontos dolgot tervezett átadni nekik: a becsületességet, a munkát és a szeretetet. Most, öt gyerek után úgy érzi, nem áll rosszul ez ügyben, igaz, ideje lehetne kicsit több a családra: hajós-bajai borvidéki elnökként, a Duna Borút Egyesület elnökeként, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának elnökségi tagjaként a birtokok igazgatása mellett nekik inkább a késő esti órák jutnak és a hétvége. A barátokra még kevesebb idő marad, de bízik benne, hogy a borait kóstolgatva, közvetve így is jó élményekben tudja őket részesíteni.