Idén 14 csapat dolgozott 24 órán át egy valós cég valós szervezeti problémájának megoldásán a Tímár László Tanumányi Emlékverseny és Esettanulmányi Megoldó Versenyen. Miért hasznos ez a hallgatóknak, a zsűriben résztvevő cégeknek, és mit tud az ötletekből használni az esetként szereplő cég. Ezekről kérdeztük a verseny két fő szervezőjét, Szentes Balázst és Gasparetz Andrást, illetve a generációváltó Rajos Szikvíz Kft. fiatal ügyvezetőjét, Rajos Dórát.
Több mint két évtizedes múltra tekint vissza Veszprémben a Tímár László esettanulmányi megoldóverseny, egészen pontosan most huszonkettedik alkalommal mérték össze erejüket a hallgatói csapatok. A Pannon Egyetem Gazdaságtudományi Kara idén február végén rendezte meg a versenyt, melyen a szervezetfejlesztés állt a fókuszban. Az esztergomi Rajos Szikvíz nevű cég valós problémáira keresték a választ. A tíz veszprémi csapat mellett Budapestről, Debrecenből, Miskolcról és Kolozsvárról is érkeztek négy-négy fős csapatok.
A játék menete szerint a csapatok felkérő levelet kaptak a cég fiatal ügyvezetőjétől, Rajos Dórától, és mint tanácsadók elkezdték kidolgozni a jól meghatározott problémákra a megoldásokat. A mostani esetverseny különlegessége volt, hogy Dóra nemcsak ügyvezető, hanem végzős egyetemista is, így gyakorlatilag a kortársai adtak neki tanácsokat – avat be a részletekbe Gasparetz András, a Pannon Egyetem MBA, címzetes egyetemi docense, aki már közel két évtizede a verseny egyik szervezője, „lelkiismerete”.
Egy tipikus mikrovállalkozás
A csapatok kaptak egy leírást a cég jelenlegi helyzetéről: mekkora piacon működik, milyenek a pénzügyi adatai, milyen az utódlással kapcsolatosan a szervezeti felépítés. „A Rajos Kft., mely szikvíz-előállítással foglalkozik, immár harmadik generációs családi vállalkozás, 1997-ben alapították a nagyszüleim és az ő két gyerekük, majd édesapám vitte tovább a céget – mondja Rajos Dóra –, én 2021-ben csatlakoztam, már ekkor egyértelműen a generációváltást kezdtük előkészíteni.” Elkezdődött a szervezetfejlesztés, megújították az arculatot, és elindult a digitalizáció folyamata is. A Rajos Szikvíz méreteit tekintve kisvállalkozás, húszan dolgoznak jelenleg, a tavalyi árbevételük nettó 180 millió forint volt. A piacon egyébként nagyon sok hasonló profilú mikrovállalkozás van, pár dolgozóval, ők a legnagyobbak közé tartoznak.
„Hogy milyen érzés volt, amikor több mint ötven egyetemista a mi cégünk problémáin dolgozik? Először volt bennem egy kis félsz, hogy én is fiatal vagyok, és egy kis cég mint eset mennyire lelkesíti őket. De jól sikerült a feladatkiírás is, és már az első pillanattól látszott, hogy komolyan veszik a csapatok a versenyt. Nagyon sok hasznos ötlet jött a felszínre” – mondja Dóra. Nemcsak a generációváltáshoz kapcsolódóan vártak ötleteket a hallgatói csapatoktól, arra is kíváncsiak voltak, hogyan lehet a terméket, a szikvizet népszerűbbé tenni, milyen marketingaktivitást és szervezetfejlesztési lépéseket javasolnak a csapatok, és milyen ötleteik vannak a logisztikai problémák megoldására.
Elmélet és gyakorlat találkozik
De ki dönt a versenyben? „A húsztagú zsűri három fő csoportból áll – mondja Szentes Balázs a Pannon Egyetem, Gazdaságtudományi Kar, Szervezési és Vezetési Intézeti Tanszék mesteroktatója –, a legtöbben a szponzorok képviselői, ők jellemzően felső- vagy középvezetők, a második csoportban vannak a szervező alapítvány képviselői, a tanulmányi versenyért sokat tett korábbi versenyzők, zsűritagok, a harmadik csoport pedig az egyetem oktatóiból áll.” A lényeg minden évben az, hogy a hallgatók be tudják mutatni az elméletben megszerzett tudásukat gyakorlati körülmények között. „Mi a gazdaságtudományi kar Menedzsment Intézete vagyunk, ezért mindig ehhez kapcsolódó tárgyterület a verseny témája. Fontos, hogy hot topic témát találjunk, ahogy az is, hogy esetként ehhez megfelelő céget is.”
Amikor megtalálták a megfelelő céget, ebben az évben a Rajos Kft.-t akkor immár Dórával kiegészülve közösen megbeszélték, milyen téma lenne érdekes, milyen kérdésekre várják a választ, és ehhez milyen adatokat, ismereteket nyújtanak a versenyző csapatoknak. Az idei generációváltós hogyan tovább esetet megelőzően, tavaly az Alfa Romeo marketing- és értékesítési stratégiája állt a fókuszban, a covid idején egy üzleti szimulációs játék, 2020-ban pedig az idei Veszprém -Balaton 2023 Európa Kulturális fővárosa projekt keretében azon dolgoztak a versenyzők, hogyan lehetne ebből minél többet kihozni.
A kétnapos verseny segíti a végzős hallgatókat a gyakorlati tapasztalatszerzésben, és gyakran előfordul az is, hogy a zsűriben lévő cégek valamelyikétől állásajánlatot kap egy emlékezetesen prezentáló hallgató. A verseny összes díjazása mintegy 1,5 millió forint volt.
Hasznos és meglepő ötletek
Mi az, amit a leginkább tud hasznosítani a cég a versenyből és a prezentációkból? „Az egyik fontos kérdés, ami foglalkoztat bennünket, hogy a szikvizet hogyan lehetne újra divatba hozni, különösen a fiatal generáció körében – mondja Rajos Dóra –, erre sok hasznos ötletük volt. Sok, elsőre meglepő javaslat is elhangzott, például az, hogy csináljunk partiboxot, amikor szikvizet borral együtt értékesítünk, de ugyanígy szóba jött a Balaton felé való terjeszkedés is.” (Jelenleg egyébként az esztergomi üzemből csak Komárom-Esztergom, Pest megyébe és Szlovákia nyitrai kerületébe szállítanak.)
„Ami ezt az esetet egyedivé tette az talán az volt, hogy Dóra beengedte a résztvevőket a családi vállalkozás kényes területeire, és jól érzékelhetők voltak az emberi kapcsolatok is a cégben – mondja András. – A versenynek nemcsak egy szakmai része van, amiről idáig beszéltünk, Balázzsal igyekszünk mindig egy kicsit feldúsítani. Vannak kreatív feladatok is, idén a mémkészítés volt az egyik ilyen, de Korda György Reptér című dalára is kellett csasztuskát készíteni, és volt egy logisztikai társasjáték is.” Dóra teszi hozzá: „Sok ilyen versenyen voltam már én is résztvevőként, azok többsége nekem túlságosan formalizált volt, itt azonban az előbbi ötleteknek is köszönhetően jól sikerült eltalálni a lazaság és a formalitás arányát. Ez szerintem oldotta a zsűrit és a hallgatókat is, de engem biztosan.”