Tavaly már volt szerencsénk részt venni egy városi e-bike- túrán, most azonban gondoltunk egy merészet, és a hegyekbe indultunk. Választásunk a Pilisre esett, ahol két helyen is van e-bike-kölcsönző: Visegrádon és Pilismaróton. Mi mindkettőt kipróbáltuk, más és máshogy, de mindkettő megérte az árát.

Nullától turbóig

Elsőként a visegrádi egységet kerestük fel: Tekerentyű kerékpár- és e-bikekölcsönző. Egy több mint évtizede működő bicikliszervíz kezdett elektromos bringákat is kölcsönözni. Éppen bőven van a garázsban bicikli, gyorsan sikerül is kiválasztani a méretben megfelelőket és megismerkedni az alapokkal. Felvesszük a sisakot, ez kötelező, teszünk egy kis próbakört, és indulunk is. Az e-bike-ok jóval nehezebbek, mint hagyományos társaik, jellemzően 20 kiló felettiek, már csak a nehéz akkumulátor miatt is.

A rásegítés mértéke állítható. Egy fel-le gomb segítségével választhatunk a nullától a turbóig tartó öt fokozat közül. A rásegítés 25 kilométer/óráig működik. Ennek oka, hogy az európai szabvány szerint e felett már nem is biciklinek minősül a gép, és rendszám szükséges hozzá. De nemcsak a rásegítés segít megküzdeni a domborzati viszonyokkal, hanem egy nyolcfokozatú agyváltó is. Fontos azonban, hogy amikor sebességet vált az ember, akkor ne tekerje a pedált.

Végig nyeregben

Szóval indulunk a belső Fő utcán a Dunával párhuzamosan. Semmi különös, sík terepen nincs extra élmény. Majd ki a 11-es útra és innen felfelé vesszük az irányt, útba ejtve a Salamon tornyot, a bobpályát, és elérjük a Fellegvárat. Ez már azért élménydúsabb, mindenféle erőlködés nélkül vesszük a ránézésre is 12 százalék feletti emelkedőket. Aki szereti a száguldást annak a lejtmenet még izgalmasabb, nekünk sikerül a fellegvárból lefelé jövet egészen 45 kilométeres sebességre felgyorsulni. Szűk félóra sem telt el indulásunk óta.

Időnk tömérdek, és meg is untuk az aszfaltot, így egy erdei földútra kanyarodunk. Némi kétségünk van, hogy át tudunk-e vágni majd így a hegyen, de legfeljebb majd megfordulunk – mondjuk. Meg úgy vagyunk vele, hogy a kevésbé járt utak általában jobb helyekre visznek. Nem is bánjuk meg választásunkat, kristálytiszta levegő, csend nyugalom, erdei földút – mi kell még? Sehol egy biciklis, de még kirándulókkal, túrázókkal sem találkozunk. Egy rövid szakaszt leszámítva, amikor olyan lejtős volt az út, hogy toltuk a bringát, végig nyeregben maradtunk, és az indulástól számítva bő két óra után vissza is érkeztünk a kölcsönzőbe. A töltöttség valamivel a fele alatt volt, a túra végén így kímélő üzemmódban ilyen hegyi terepen is van négy óra az akkumulátorban becslésünk szerint.

Letéti bonyodalmak

Aztán úgy alakult, hogy jó pár hónappal később megjött a kedvünk a folytatáshoz. Ekkor a másik egységet, a Maróti Kiskertet kerestük fel. Visegrádot és Dömöst elhagyva érkezünk meg Pilismarótra, feltankolunk még italokkal egy kis boltban, ami felér egy időutazással.

A kölcsönzőt egy fiatal házaspár, Kata és Gábor üzemelteti, mindketten a Duna-kanyarban születtek, és némi kitérők után egy éve vették meg a Kiskertet házastul. Lehet telefonon és online is foglalni, ami célszerű, hiszen ki akar azzal szembesülni, hogy egy órai autózás után nincs szabad bringa. A díjszabás egy órára három-, két órára öt-, efölött nyolcezer, de mondjuk az akkumulátor nem nagyon bír 4 óránál többet.

Fontos információ.........

Cikkünk teljes terjedelemben a K&K Magazin őszi lapszámában jelent meg.

Keresse a nagyobb újságosoknál, vagy fizessen elő!