Szabó László tudatos közgázos egyetemistaként pénzügyi karriert álmodott magának, de már az egyetemen belekóstolt a vállalkozói létbe is. 1988-ban kezdte a tanulmányait. Egy évvel később elfogadták a gazdasági társaságokról szóló törvényt. Szabó László nem sokat teketóriázott, egyik barátjával elindított egy futárszolgálatot. Rögtön a pénzügyi szektort célozták meg, és busszal, metróval, villamossal szállították a leveleket, a csomagokat, de ha kellett, a több százmillió forintos váltókat is. Társának volt egy kis lakása a Szent István körúton, ahol működött egy üzenetrögzítős telefon (hol volt akkor még a mobil?). A rögzítő tartalmát nyilvános fülkékből is meg lehetett hallgatni, így tudták meg a fiatalok, hogy éppen hová kell menniük. Karácsony előtt pörgött fel igazán az üzlet, ilyenkor további egyetemistákat és gimnazistákat is felvettek, csomagolták, és szállították a céges ajándékokat. A pénzügyi fókusz egyáltalán nem volt véletlen. Az egyetemisták ugyanis a futárkodás közben jó kapcsolatrendszert is építettek, ha kellett, segítséget kaptak a dolgozataikhoz, interjúkat készíthettek a kor neves pénzügyeseivel. Szabó László is sokakat megismert, például Jaksity Györgyöt, aki később a Concorde-csoport meghatározó vezetőjeként lett ismert. A másik futárból egyébként sikeres bankár lett Hongkongban...

 

Könyvesbolt

Még egyetemistaként egy másik vállalkozásba is belefogott, először a Közgázon, majd sorra más pénzügyi iskolákban (a külkereskedelmi és a pénzügyi és számviteli főiskolán is) elindított egy közgazdasági szakkönyvesboltot. A Student diákszövetkezet volt a partnere, és együtt kifejezetten sikeresek voltak. Szabó László jól is keresett, de nem csábult el, kitartott eredeti tervei mellett, és a pénzügy szak elvégzése után egy brókercégnél kezdett el dolgozni. „Sokan kicsit hülyének néztek, mert nagyon jó bizniszt hagytam ott a társaimnak. A jövedelmem a váltással azonnal70 százalékkal csökkent, de nem bántam, mert én nem könyvesboltos akartam lenni.”

 

Felfelé a ranglétrán

Hamarosan a Concorde-csoportba igazolt, ahol eleinte elemző volt, illetve vállalati pénzügyekkel (corporate finance) foglalkozott. A hazai befektetési alapkezelői szakma ekkor még gyermekcipőben járt, de a jó kapcsolatokkal bíró és remek elméleti szakember Jaksity György, valamint a gyakorlatban, a befektetési stratégiában jártas Szabó László belefogtak. 1994-ben indult el a külön alapkezelő cég, az első alap a Concorde 1997 három éves zártvégű alap volt, az elnevezése a zárás dátumára utalt. 197 millió forint vagyonnal indult az alap, és a futamidő alatt megtriplázta. Amikor ez kifutott, elindult a Concorde 2000, amely később emblematikus alapja lett a hazai piacnak. „Ha egy új területet elindítasz, akkor először óhatatlanul mindent te csinálsz ott, aztán csatlakoznak a fiatalok, a segítők, és magától kialakul valamilyen szakmai alapú hierarchia. Szerencsére nagyon sok vállalatvezetési feladat nem volt, a bérszámfejtést, az informatikát az anyacég adta, mi pedig olyan tehetséges fiatalokat neveltünk ki, akiket nem is nagyon kellett ösztönözni, annyira motivált volt a csapat” – mesél Szabó László arról, hogy miként lett cégvezető.

 

A felismerés

A kezdeti piacszerzési nehézségeket követően beindult a szekér, a Concorde Alapkezelő sorra zsebelte be a szakmai elismeréseket. 2004-ben Szabó László sokak meglepetésére mégis átadta Bilibók Botondnak a cégvezetést. „Szerettem volna kivonulni az operatív vezetésből, több időt akartam a családommal és befektetési stratégiával tölteni, úgy éreztem, hogy leginkább csak azért vagyok én a vállalatvezető, hogy ne legyen főnököm” – emlékezett az érintett. Ám a döntést így sem értették a környezetében, mindenki azt kérdezte, hogy mi a baj? „Pedig nem volt semmi baj, csak elgondolkodtatott egy enneagrammás motivációkutatási rendszer. A módszer azt mondta meg, hogy az ember jó helyen van-e az adottságai alapján. Van, aki a könyvtárban, egyedül érzi jól magát, más meg remek saleses, mert imád emberekkel beszélgetni. Én sokáig természetesnek vettem, hogy vállalatvezető vagyok, de a vizsgálat eredménye elgondolkodtatott” – mesélte Szabó László és a merengést hamarosan döntés is követte: „Rájöttem, hogy jobban motivál az, hogy jobb alapkezelő legyek, mint az, hogy vezérigazgató, és bizonyos vállalati méret fölött a kettő már nem megy.”

 

A nyugdíjas

Igen ám, de hiba csúszott a számításba. Továbbra is bejárt ugyanis dolgozni, így mindig megtalálták az operatívfeladatok. Két év után fel kellett ismernie, hogy a cégen belüli pozícióváltás nem hozta meg a kívánt eredményt, nem ment a „szellemi szabadfoglalkozású” státusz.

Amikor aztán a 2006-os év megint nagyon jól sikerült a Concorde Alapkezelőnek, amely az év alapkezelője is lett, Szabó mind a cégnek, mind az ügyfeleknek bejelentette, hogy 2007. január elsejétől már nem lesz a cégnél elérhető. Tulajdonos maradt, de már valóban csak tőzsdei beszélgetéseken bukkant fel a társaságnál.

„A tulajdonosi stratégiai döntésekben részt vettem, de ezek azért ritka ügyek, elég volt negyedévente egyszer dönteni.” A 2008-as pénzügyi válság utáni években aztán átalakult kicsit a hazai befektetési piac, eltolódtak a jövedelmezőségi viszonyok, a klasszikus brokerage helyett inkább a vagyonkezelés hozott pénzt. Amíg korábban mindenki a csoportoptimumot követte a Concorde-nál, most elkezdtek szétválni az értékpapírcég és az alapkezelő érdekei.

 

A megállapodás

A 2011-es év fontos változást hozott. Szabó, a vezérigazgató Bilibók Botonddal és két tehetséges alapkezelő kollégájával, Móricz Dániellel és Cser Tamással korábbi 25 százalékos részesedésüket megnövelve többséget szerzett a cégben, így ettől az évtől kezdve a Concorde Értékpapír Zrt-től elválva önállóan alakították stratégiájukat.

Ezzel párhuzamosan Szabó László kinyitotta az addig a barátainak és magának kezelt alapját (a Platina Pit) a nagyközönség előtt, így annak kockázati profilja is megváltozott. Az új helyzet, hogy immár az ügyfelek is tehettek pénzt a sikeralapba, nagyobb felelősséget és óvatossági szintet igényelt. „Tudatosan megpróbáltuk úgy alakítani a befektetési stratégiát, hogy a jó hozam mellett ne legyenek nagy ingadozások az alap árfolyamában, ezt pénzügyi nyelven alacsony szórásnak nevezzük. Van erre egy hasonlatom. Két hajó elindul és mindkettő elér a célhoz, de az egyik nyugodt vizeken, a másik a viharos tengeren át. A célállomásra érve első pillantásra nincs nagy különbség, jobban megnézve azonban látjuk, hogy a második esetében egy csomó matróz hiányzik, ugyanis belesodorta őket a szél tengerbe. Ők már nem élvezik a kikötő nyújtotta örömöket. Megtanultam, hogy el kell számolni a matrózokkal. Nagy árfolyamesések esetén sok befektető visszaváltja befektetési jegyeit, és a későbbi emelkedést már nem éli meg.”

 

Barátságtalan környezetben

A függetlenné váló alapkezelő barátságtalan iparági környezettel szembesült. „Akkor vettük meg a céget, amikor háborús állapotok uralkodtak a pénzügyi piacokon. Erős szóhasználat, bedarált nyugdíjpénztári szektor, sanyargatott bankok… ezek jellemezték ezt az időszakot, ennek ellenére nagyon sok pénzt fizettünk a cégünkért” – emlékezik Szabó László. De bejött a döntés. A következő években az alapkezelő még egy nagyságrenddel nagyobb lett, akár a kezelt vagyont, akár a munkatársak számát, akár a jövedelmezőséget nézzük.

A leválási folyamat végső pontjaként a Concorde Alapkezelő önálló befektetésialap-forgalmazó céget is elindított. Úgy tűnik, tudtak élni az önállóság lehetőségével, hiszen a kivásárlást követő öt év erőfeszítései komoly eredményeket hoztak. Az idei évben egyszerre választotta a társaságot a Euromoney az év legjobb magyar privátbanki szolgáltatójának és a hazai BAMOSZ az év legjobb alapkezelőjének. Focihasonlattal: sikerül a duplázás, a cég elnyerte a Szuper Kupát.:

 

Bivaly

Sokféle hobbija van Szabó Lászlónak: a komolyzene, az aktív sport, a tánc; de talán a legegyedibb a bivalytenyésztés, amelyet ő maga „hobbiszerűen űzött üzleti tevékenységnek” nevez. „Olyan ez, mint másnál a borászat, van a tevékenységnek bevétele, fontos, hogy megfogalmazzunk üzleti célokat, limitáljuk a vállalható veszteség mértékét, de közben örömmel tölt el, hogy értéket hozunk létre, amire büszke lehetek.” Maga a terület Zala megyében, Hévíz és Kehidakustány mellett, gyönyörű vidéken terül el. A bivalyok és a szarvasmarhák nagyon jó körülmények között vannak tartva, a hozzáértő kollégák, a bőséges takarmány és a nagy szabad terület, vagyis a „barátságos állattenyésztés” abban is segít, hogy az állomány nagyon szelíd, akár gyerekekkel is megközelíthető. „Nem használunk antibiotikumot, növekedésserkentő hormonokat, a takarmány előállításnál műtrágyát vagy vegyszereket, így a termékünk kiváló minőségű biohús. A bivalyfarm kikapcsolódásra is alkalmas, de most fejlesztünk konyhát, hűtőkamrát, minifeldolgozót” – mesélte a farmtulajdonos.