Az 50 vállakozás, 50 család, 50 történet című könyvünkben szereplő legsikeresebb vállakozások bemutatását az AlphaVet-el folytatjuk. Történetük egy csődközeli állatkórház megvásárlásával kezdődött, amelyből Móré Attila felépített egy ma már 25 milliárdos forgalmú céget az állatgyógyszerek és állateledelek piacán. Magyarországon piacvezetők, és már 50 éves korára sikerült one man show-ból egy nélküle is működő, önjáró vállalkozássá válniuk. Aztán a Covid miatti „háborús helyzet” úgy hozta, hogy 2020 márciusában újra szolgálatba helyezte magát. Egy év alatt annyit tanult, mint korábban öt békeévben.
Egy kis Fejér megyei faluban, Cecén nőtt fel Móré Attila. „Törekvő, szorgalmas emberek laknak arrafelé, szüleim is foglalkoztak sok mindennel, zöldséggel, dinnyével, volt fóliasátrunk, disznónk. Annyit dolgoztam gyerekkoromban, hogy elkezdtem gondolkodni, hogyan lehetne kevesebb munkával túlélni ezt az életet” – mesél a kezdetekről. Párttitkár nem akart lenni, pap sem. Kézenfekvő választásnak tűnt az állatorvosi pálya, a mezőgazdasági szakiskola után fel is vették az Állatorvostudományi Egyetemre. Táskával házról házra járva, falusi állatorvosként dolgozott nem messze szülőfalujától, Pálfán. A rendszerváltást követő években azonban már látszott, hogy ebben nem lesz hosszú távon jövő. Úgy döntött, változtat. „Nem volt még sem vagyonom, sem családom, könnyű volt lépni” – mondja. Elment dolgozni a fehérvári állatkórházba, ez volt Magyarország egyik legnagyobb állatkórháza, ez is lett a veszte. Annyira nem ment üzletileg, hogy eladósorba került. Megvásárolta (a régi tulajdonosok örültek, hogy kiszállhattak), és elkezdték felfejleszteni a kisállatpraxist, ami előtte nem létezett. De a kezdet minden volt, csak könnyű nem. „Itt van még a szekrényben a bekecsem, amiben az első telet végigdolgoztam – mutatja –, elromlott a gázkazán, fűtés nélkül húztuk ki.”
Kapóra jött egy akkori törvénymódosítás, mely lehetővé tette, hogy a gyógyszerészek mellett az állatorvosok is foglalkozhassanak állatgyógyszer-kereskedelemmel, Így beszálltak a gyógyszer-disztribúcióba. Megvették a gyártóktól, nagykereskedőktől a termékeket, előbb helyben árulták, Fehérváron, majd a környéken, és 10 év alatt sikerült elérni az országos lefedettséget. De a hatékonyságnövelés kérdése mindig foglalkoztatta. Hogyan lehet ugyanazt a raktárt, teherautót másra is használni? A 90-es évek végén belevágtak a kutya- és macskatáp-kereskedelembe, ami már 10 milliárdos üzletág. A második lépés az értéklánc meghosszabbítása volt. Sikerült megszerezni néhány gyógyszer esetében a kiemelt disztribútori pozíciót, majd elnyerték több nagyobb cég magyarországi képviseletét. De az igazi áttörést az jelentette, amikor elkezdtek kereskedővállalatból termelő céggé válni, hiszen így jóval nagyobb a hozzáadott érték. A 2010-es évek elején hátrébb lépett, ekkortól csak az igazgatóság munkájában vesz részt. Kéthetente, egy-egy délután. Hogyan sikerült kinevelni olyan menedzsmentet, ami kitűnően viszi az operatív vezetést? Utólag visszatekintve úgy látja, ez a folyamat már 25 éve tart. „Akik ma az igazgatóság tagjai, majdnem mind első munkahelyes, fiatal kollégáim voltak. Végigjárták a szamárlétrát, eljutottak oda, hogy különböző területek igazgatói lettek.”
„Mielőtt valaki azt gondolja, hogy én milyen nagy, tudatos menedzser vagyok, aki 50 éves korára ezt meg tudta csinálni, hát azt kell mondjam, fityfenét. Pont olyan voltam, mint az alapító vállalkozók, dolgoztam napi 12 órát, heti hat napban....
Cikkünk teljes terjedelmében az 50 vállakozás, 50 család, 50 történet című könyvünkben jelent meg. Ha kíváncsi a feltörekvő magyar középvállalkozások sikerének titkára, keresse a könyvet a könyvesboltokban, vagy rendelje meg a kiadónál, most extra kedvezménnyel.
