Borsodi László 1981-ben kezdte önálló kisiparosi tevékenységét a Győrhöz tartozó Ménfőcsanakon. A fémipar több területén is bizonyított Borsodi Műhely ma már fogalom a szakmában, nem csak Nyugat-Magyarországon. A vállalkozás negyven éve során túljutott több válságon, profilja többször változott, ma már három telephelyen működik, és megtörtént a generációváltás is. Az alapító és felesége nyugdíjba vonult, a céget két gyermekük vezeti.
Borsodi László eredeti szakmája marós. Az NDK-ban dolgozott a hetvenes évek elején, s miután hazajött, nem találta a helyét. Több munkahelyen is próbálkozott, de sehol sem látta a lehetőséget arra, hogy szaktudása, szorgalma érvényesülhessen. Ahogy ő meséli: „Csak egy jó munkahelyet akartam magamnak, de nem találtam. Hát csináltam egyet.”
Így lett tehát kisiparos, azaz ahogy akkor mondták, maszek. Igazi sikertörténet az övé, hiszen a ménfőcsanaki 12 négyzetméteres nyárikonyhából egy NDK-s kis pisztolyfúróval indult, ma pedig cége a legmodernebb technológiákkal dolgozik három telephelyen, Győrben, Szombathelyen és Kisújszálláson. Az „egy jó munkahely”-ből mintegy 180 dolgozónak biztos megélhetést nyújtó vállalkozás fejlődött, milliárdos forgalommal.
Borsodi László nem egy jól sikerült privatizációval, nem egyetlen nagy dobással jutott az elismert vállalkozók sorába, hanem hosszú évek aprólékos, átgondolt és kitartó munkájával. A cég története magába foglalja mindazokat a buktatókat, amelyekkel a hazai vállalkozásoknak meg kellett küzdeniük, illetve azokat a lehetőségeket, amelyek kihasználásával sikeres vállalkozást lehetett építeni az elmúlt negyven évben. A Borsodi leküzdötte az akadályokat, és élt a lehetőségekkel.
Az egyedi gyártásra alapoztak
A vállalkozás kezdetben textilipari gépekhez gyártott alkatrészeket. Már ez is precíz munkát igényelt. A rendszerváltás nyomán azonban a hazai könnyűipar összeomlott, a megrendelők gyakorlatilag eltűntek. Az útkeresés az egyedi alkatrészgyártás irányába terelte a céget, és az alapító egyre inkább úgy látta, a piac a magas minőséget hajlandó jól megfizetni. Ez a felismerés hosszú távra meghatározta a cég alapállását, tevékenységét, s meghatározza ma is. „Nekem meggyőződésem, hogy mindig kell lennie távlati célnak, ami elérhető, de keményen küzdeni kell érte – vallja Borsodi László. – Rendnek, rendszernek és célnak kell lenni, ez hajt minket előre.”
Nagy lépés volt az Opellel kötött kizárólagos beszállítói szerződés 1998-ban, melynek révén alkatrészeket szállított a szentgotthárdi gyártóberendezésekhez. Ezután egyre több nagy megrendelővel, köztük több ismert multinacionális céggel kerültek üzleti kapcsolatba. 1999-ben az akkor már Borsodi Műhely Kft. megvásárolt egy csődbe ment fémipari üzemet Kisújszálláson, jelentősen növelve ezzel a kapacitását. A ménfőcsanaki családi háznál kialakított üzem így is szűknek bizonyult, így a vállalkozás 2002-re felépítette új telephelyét a Győri
Ipari Parkban. Megrendeléseik Szombathelyen is gyarapodtak, az elektronikai iparban működő Epcos a teljes alkatrészgyártó és karbantartó részlegét átadta a Borsodinak. Ehhez új céget alapítottak 2004-ben, a Borsodi Fémmegmunkáló Kft-t, és gyártóbázist
béreltek.
A megrendelők emelik a színvonalat
A fejlesztéseket időnként a kényszer szüli. Így járt ezzel a Borsodi az akkreditált mérőlaboruk felállításával, mivel itthon nem akadt megfelelő. Hasonló helyzet állt elő, amikor egy lehetséges légiipari üzlet kapcsán kerestek garantált, magas minőségre képes hőkezelő partnert. Nem találtak, ezért bővítették a győri telephelyet, és 2008-ban létrehoztak benne egy korszerű hőkezelő üzemet. „A magas minőségi színvonalat elváró megrendelők hozták fel a Borsodi Műhelyt a jelenlegi szintre” – mondja az alapító. A céget a gazdasági világválság a beruházáshoz felvett 600 millió forintos hitellel a nyakában érte.
2008 végén egyik pillanatról a másikra elveszítették megrendeléseik felét. A megoldást keresve kikérték minden dolgozójuk véleményét. Rendkívüli megszorító intézkedéseket hoztak, átszervezték a céget, és új piacok után kutattak. A gyors és határozott lépéseknek köszönhetően a legkeményebb megszorítások csupán néhány hónapig tartottak, lassan helyreállt az egyensúly, új megrendelőket találtak, és 2010 végére gazdasági mutatóik elérték a válság előtti szintet.
„A Borsodi Műhelynek jót tett a krízis. Amikor egy vállalkozásnak látszólag tökéletesen mennek a dolgai, hajlamos megfeledkezni arról, hogy folyamatosan vizsgálja a cégnél zajló folyamatokat. Mi is ilyen cég voltunk. A válság pedig arra kényszerített bennünket, hogy az egész vállalatot újraszervezzük, átalakítsuk, kiaknázzunk minden lehetőséget, amit korábban talán észre sem vettünk. Nagyon küzdelmes, de tanulságos időszak volt az a két év” – foglalja össze Borsodi László.
Ismét a zökkenőmentes növekedés évei következtek tehát, de elérkezett az ideje egy megkerülhetetlen változtatásnak. Borsodi László 2012-ben jutott arra a következtetésre, hogy az általa átalakított, az új kihívásoknak is megfelelő vállalati struktúrában ő már nem alkalmas a cég irányítására. Ezért felgyorsította az utódlás menetét. Még 2006-ban eredetileg öt évet szánt rá, de a válság közbeszólt, a tervezett folyamat megakadt. Mert a Borsodinál természetesen a generációváltásra is részletes terv készült. Előtte az alapító tájékozódott itthon és külföldön, számba vette a lehetséges megoldásokat. Az alapos mérlegelés eredményeként 2013-ban végül fiának, ifj. Borsodi Lászlónak adott lehetőséget, hogy fél év alatt bizonyítsa rátermettségét. Ő pedig ragaszkodott ahhoz, hogy testvérével, Horváthné Borsodi Mónikával együtt irányíthassa a céget. Mindkettőjüknek a családi vállalkozás volt az első......
Cikkünk teljes terjedelemben a K&K Magazin nyári számában jelent meg.
Keresse a nagyobb újságosoknál, vagy fizessen elő.
