Bár évek óta dolgozik Rákosy Eszter és Lídia a családi cégben, a generációváltás csak néhány hónapja történt meg igazán, édesapjuk halálával. Addigra persze beletanultak a vállalat vezetésébe, mégsem volt zökkenőmentes a váltás. „Üvegfeldolgozásban verhetetlenek vagyunk” – vallják, és büszkék arra, hogy legyen szó vágásról, élcsiszolásról, CNC-megmunkálásról, hőkezelésről, üveghajlításról, festésről vagy nyomtatásról, mindent a legmodernebb berendezésekkel, magasan képzett kollégákkal végeznek.

Az innováció és a kreatív megoldások a Rákosy Glasst a hazai üvegipar élvonalába repítették. „Édesapánk, aki egyben a cég alapítója is, egy kis boltban kezdte a Nagy Lajos király útján – mesél a kezdetekről Rákosy Eszter. – Nagyapánk halála után az övé lett az üveges vonal, a testvéréé pedig a képkeretezés. Édesapánk igazi építkező volt, ahogy fejlődött a vállalkozás, újabb és újabb telephelyeket vásárolt, így nőtt fel Kőbánya központjában évtizedek alatt a mostani komplexum, 25 ezer négyzetméter ipari területen, 130 munkatárssal. Bizony messze van az az idő, amikor üveget vágtak a segédeivel, és úgy nyolcan-tízen még a nagymama konyhájában ebédeltek mindennap.”

Minket erre készítettek fel

Eszter és Lídia mindketten ügyvezetők, de a napi munkát, a stratégiai döntéseket Eszter hozza. Egyrészt, mert sokkal régebb óta, immár húsz éve vesz részt a munkában, másrészt, ahogy a testvére fogalmaz: egy céget egy ember tud vezetni. Persze ő is belefolyik a folyamatokba, és szívesen mesél is arról, mi minden zajlik a hatalmas üzemcsarnokokban: „A mérnöki irodáktól kezdve itt vannak a megmunkálási folyamatok állomásai, itt van az alapanyagraktár, és ide érkeznek a kamionok. Izgalmas folyamat a szabás, a csiszolás, az üveg megedzése, hajlítása, a festés vagy a dekorüvegek megmunkálása. A fő tevékenységi kör a külső- és belsőépítészeti üveg, de minden megtalálható a széles termékpalettán, többek között a hajlított, edzett üvegfalak, a zajgátló üvegek is. Nagy projekteken dolgozunk, most például a Nyugati pályaudvar üvegfelületein, de mi készítettük a metrófelújítás festett üvegeit is, és együttműködünk iparművészekkel, itt zajlik az általuk tervezett munkák kivitelezése. Nálunk nincsenek előre gyártott szabványtermékek, minden egyedi megrendelésre készül, és kimondottan szeretjük, ha egy-egy megoldás nagy kreativitást igényel.”

Egyiküknek sem szakmája az üveg, mégis, ahogy Eszter mondja: „minket erre készítettek fel”. Nem volt kérdés, hogy tovább viszik ezt az örökséget. Ő egyébként közgazdászként végzett, Lídia pedig jogász. Persze, mivel rengeteg időt töltöttek a műhelyben, értenek is hozzá valamennyire, de az üveges szakmaiság helyett a cégvezető szakmaiságra nagyobb szükség van. „Számunkra ez természetes közeg és anyag, kiskorunktól kezdve itt futkároztunk apu körül – folytatja Eszter. – Emlékszem, négyévesen már kis zsebtükröket csiszoltunk, amikről apu azt állította, hogy darabját eladta 20 forintért. Ez volt a bérünk, így inspirált bennünket az alkotómunkára.”

Ha nincs megoldás…

Azóta persze sok víz lefolyt a Dunán, Eszter büszkén mondja, hogy bár sokan foglalkoznak üvegipari termékekkel, ő az első öt cég közé pozícionálja magukat, a specifikációkat tekintve mindenképp. „Ha nincs megoldás, menjetek a Rákosyhoz – ez a mondás elterjedt üveges szakmai berkekben. Mindig innovatív megoldásokat keresünk, több technológiai fejlesztésbe is azért vágtunk bele, mert volt például egy olyan építészeti terv, ami különleges vizualitást fogalmazott meg, és amihez ki kellett találni a megoldást. Sokszor voltunk abban élenjárók, hogy elterjedt egy bizonyos üvegmegmunkálási technika. Mi csináltunk itthon először szitanyomott, beégetett kerámiafestést. Nagy Tamás építész tervezett egy olyan árnyékoló falat a légiforgalmi irányító központba, amin színes madártoll mintázat van. Az elkészítés technikáját mi hoztuk be Magyarországra, és jó, hogy már a tervezés fázisában bekapcsolódhattunk a munkába. Az építésztrendekben zajló folyamatokat tekintve Magyarország picit lemaradt, mi azonban igyekszünk hamar felvenni a fonalat, amint egy-egy újítás megjelenik.”

A cég fejlődésének töretlenségét még a 2008-as gazdasági válság vagy a Covid sem hátráltatta, nem érintette azokat a beruházásokat, amelyeknél a Rákosy Glass beszállító. „Édesapánk híresen optimista ember volt, aki a saját valóságát teremtette, és a legritkább esetben volt hajlandó tekintettel lenni olyan körülményekre, mint egy válság vagy egy járvány. Éreztük persze a hatásokat, de nem vetett bennünket vissza. Sosem számoltuk össze, hány megrendelést kaptunk eddig, igyekszünk mindent elvállalni és teljesíteni, de az építőiparban nehéz tervezni, mert nagy csúszások vannak – mondja Eszter. – Két cégünk van, a cégcsoport közös együttes forgalma hárommilliárd. Országos szinten mindenhol jelen vagyunk, de dolgoztunk Erdélyben, Bécsben, Londonban, sőt Finnországban is, bár az üvegszállításnak azért van egy gazdaságossági, földrajzi határa. Speciális, nagyon népszerű termékünk az elektromos fűtőüveg. Ez a technológia egyébként régebb óta működik, de építészeti felhasználásban az édesapánk kezdte el itthon gyártani, és terjesztette el az iparban a gazdaságos felhasználását. Egyedi termékünk még a hajlított, edzett üveg, amihez egyelőre csak nekünk van gépünk.”

Nőként, férfias terepen

Eszter így beszél arról, hogy mennyire volt zökkenőmentes átvenni a céget az édesapjuktól: „Apu határozott elképzelésekkel dolgozott, a vezetést sem adta át könnyen. Sokban hasonlítottunk egymásra, ebből adódtak is köztünk viták. Minél többet tudtam, annál nagyobb csatáink voltak. Lidivel viszont nincs köztünk feszültség, mi ideálisan osztottuk el a feladatokat, harmonikus az együttműködésünk. Ez részben azért is alakult így, mert régebb óta dolgozom, több tudásom, tapasztalatom van, ami a cég ügyeit illeti. Az újrapozícionálás apu halála után azonban nem volt könnyű sem a kollégák előtt, sem a piacon, az iparági környezetben. Izgalmas feladat nőként ezen a férfias terepen dolgozni. Nem ritka, hogy egy megbeszélésen csak ketten vagyunk nők, de ezt nem érezzük hátránynak. A cég presztízse és a folytonosság hitelesít. Ha valami nehézség, az talán az, hogy nehezebb az állványra mászni magas sarkúban – mondja nevetve. – Mindketten tudatában vagyunk annak, hogy ez a többgenerációs családi vállalkozás és a tradíció mekkora érték és erő. Elkötelezettek vagyunk amellett, hogy tovább vigyük, hisz az felmenőinktől kaptuk, és persze szeretnénk mi is hozzátenni a világhoz, hogy szebb legyen. Ráadásul olyan anyaggal dolgozunk, amivel ezt nem nehéz elérni.”

„Ehhez a gondolathoz kapcsolódva csak egy régi történet – zárja a beszélgetést Lídia. – Amikor édesapánk elvitte az unokáit az állatkertbe, ahol a cápasuli üveg betekintőjét mi készítettük, lelkendezve mutatta nekik: Ezt nézzétek! De ne a cápákat, hanem az üveget!”