Már fiatal mérnökként is lakásépítéssel foglalkozott Barna Gábor, aki 30 éve alapított először saját céget. Legfőbb tapasztalata, hogy több lábon kell állni, ez 2008 után napjainkban is különösen aktuális a két év pandémia és a hónapok óta dúló háborús helyzet okozta bizonytalan világpiaci folyamatok következtében. Most ismét fókuszban van az újra-tervezés, de már Krisztina lányával és Gabi fiával hármasban.
Harmincöt évesen döntött úgy Barna Gábor, hogy saját vállalkozást indít a versenyszférában, miután jó pár évet eltöltött a Hajdú Megyei Állami Építőipari Vállalatnál. Sokat dolgozott már akkor is Újpesten, és az utolsó években egyre inkább azt érezte, hogy mást kellene csinálnia. Az állami cég rendszerváltást követő megszűnésekor döntött úgy véglegesen, hogy nem lesz többet alkalmazott, és egy barátjával megalapították első vállalkozásukat.
„Az állami vállalat jó iskola volt – meséli a kezdetekről –, megtanultam a munka szeretetét, tiszteletét, a csapatmunka jelentőségét, na meg különbséget tenni a munkaidő és a szabadidő között. Megtanultuk a lakásépítés minden csínját-bínját.” 1992-ben fiatal mérnökként Újpesten saját ambícióik és a HMÁÉV-nél szerzett tapasztalatok alapján piaci lakásépítésbe fogtak. Telkeket vásároltak, piacfelmérést végeztek, megterveztették az épületeket, és fővállalkozóként sorházakat építettek. Az értékesítést is ők végezték banki finanszírozás bevonásával.
A legnagyobb beruházásuk akkoriban egy 200 lakásos projekt volt a Liszt Ferenc utcában. Kemény világ volt az a 30 százalék körüli kamatok mellett, de volt kereslet a lakásokra, így lépésről lépésre fejlődtek. Pár év múlva már a Honvédségnek is dolgoztak, és az eredmények is növekedést mutattak. 2005-ben egy projekt kapcsán a társával nem egyformán gondolták a folytatást, ezért úgy döntöttek, hogy szétválnak. Ezután megalakította a Mester-Építő Kft-t.
Jót is tett a válsághelyzet
A 2008-as gazdasági világválság negatív hatásai a céget is érintették: a lakásépítés szinte mindenhol teljesen leállt. Éppen egy 46 lakásos projekten dolgoztak, és a lakásoknak még csak egy részét adták el. „Mindig a megoldást keressük, a krízishelyzetek azonnali cselekvést igényelnek: bérbe adtuk, amit nem lehetett eladni. Embert próbáló, amikor látjuk, hogy megy, megy, aztán odagördítenek egy akadályt” – emlékszik vissza arra az időre. A saját projekt menedzselése mellett ekkor fordított a cég nagyobb figyelmet a közbeszerzésekre, alkalmazkodtak a piachoz, profilt bővítettek. „Utólag visszagondolva ez összességében jót is tett a cégnek” – teszi hozzá.
Kialakult az építőiparon belül a három láb: az első a piaci lakásépítés, a második a közbeszerzésekben való részvétel, ahol építettek, illetve felújítottak iskolát, uszodát, kastélyt vagy éppen kórházat. A harmadik láb pedig a magánberuházások, Debrecenben például hatezer négyzetméteres csarnok egy svájci cégnek.
Mindenki a maga útján
Barna Gábornak két felnőtt gyermeke van, ma már lényegében hárman vezetik a céget. „Nem volt elvárás, hogy mindenképpen itt dolgozzanak, inkább a lehetőségeket igyekeztünk felkínálni, hogy azt csinálják, amit akarnak és szeretnek” – mondja az alapító. Így mindkét utód kisebb-nagyobb kitérőket tett a családi vállalkozás előtt. Krisztina a Budapesti Gazdasági Egyetemen végzett angol nyelvű vendéglátás-szálloda szakon, dolgozott egy debreceni szállodában, majd Budapesten egy orvoskonferenciákat szervező cégnél. „Szerettem, jó időszak volt: sokat dolgoztunk, és rengeteget tanultam a szervezésről, kiváló mentoraim voltak – mondja. – A munka miatt ritkábban találkoztunk apával, aki ilyenkor viccesen bemutatkozott.”
„Hat évvel ezelőtt volt egy nagy elbeszélgetésünk a családi vállalkozás jelenéről és jövőjéről, amikor felmerült, hogy én is a saját cégünk építésével foglalkozzak. Úgy gondoltam, hogy nőknek keményebb feladat egy építőipari cégnél helytállni, de néhány hét gondolkodás után meghoztam a döntést” – mondja.
Ifjabb Barna Gábor esetében egyértelműbb volt az elhatározás, de kitérő itt is volt. „Egy autós utazásunk során az 1990-es évek elején, 10 éves gyerekként ültem a hátsó ülésen és édesapám azt mondta: lehet, hogy egyszer majd te veszed át a céget” – emlékezik. Nem véletlen, hogy már a középiskolában építésznek készült, de aztán az akkor berobbant informatika világa beszippantotta. Programtervező matematikusnak tanult, végül az IBS-en végzett közgazdászként, amit sokkal közelebb érzett magához. A főiskolán nagyon jó társaság, nemzetközi csapat alakult ki, ami piacképes nyelvtudáshoz és életre szóló barátságokhoz vezetett. A diplomaosztó után tapasztalatszerzés céljából egy iparágelemző cégnél dolgozott. „Száraz munka volt, de máig nagyon nagy hasznát veszem” – mondja. Tizenöt évvel ezelőtt költözött haza Debrecenbe és innentől lépésről lépésre tanulta meg a céges folyamatokat: dolgozott marketing, pályázatíró, pénzügyi kontroller területen majd stratégiai igazgató lett és öt éve cégvezető.
Ki itt, ki ott, ki mindenhol
Mi a pontos felállás most? Krisztina a cég budapesti értékesítési irodavezetője. A fővárosi lakásépítéseket felügyeli, ő viszi az ehhez kapcsolódó projektcégeket, a szervezési, értékesítési feladatokat és az ezekhez kapcsolódó a jogi ügyeket is. Gabi a debreceni székhelyről vezeti a közbeszerzési, szakmai területet és a helyi projekteket. „Apa pedig mindenhol ott van” – mondják.
A munkaerőpiaci helyzet feszes, a cégnél a szakmai tudás mellett sok mást is figyelembe vesznek. „Ha az építőiparban valaki hibázik, nagy kárt tud okozni, és gyakran nem is derül ki a baj azonnal” – mondja Gabi. Nemcsak a fővárosban, hanem Debrecenben is hiány van jó munkaerőből, ezt az építőiparban 2010 óta tartó fellendülés hozta magával, de a cégnek több olyan dolgozója van, aki 15 éve velük tart. „Persze fontos a pénz, de több egyéb szempont is, mint például a munkahelyi légkör, a technikai felszereltség, a szakmai fejlődési lehetőség” – mondja Krisztina. Pár éve egy
coach is segíti a céget, „tükröt tart” mindenki elé.
Tavaly közel megduplázták az árbevételüket, de idén már érezhető a lassulás. Összességében, a projektcégeket is beleszámítva, 5-6 milliárd forint közötti árbevételt terveznek idén. Számítanak arra, hogy egyre több lesz a váratlan helyzet, alkalmazkodni kell, gyorsan reagálni, együtt kell mozogni a piaccal. „Mindig óvatos duhaj voltam – mondja Gábor –, pár hónapja még úgy nézett ki, hogy a legjobb éveink jönnek, az év elején két jelentősebb méretű projektre aláírt szerződésünk volt a következő évekre, de jó, ha ennek a fele megmarad, sok közbeszerzés leállt. A 2008-as válság smafu volt ahhoz képest, ami most következhet az építőiparban.”
Az ingatlan biztonságos
A cég a nehezebb időszakban is építhet a tapasztalatra, szakmai tudásra és a széleskörű referenciáira. A legtöbb tapasztalatuk a lakásépítésben van, jelenleg Budapest 14. kerületében egy több mint 100 lakásos társasház kivitelezését készítik elő. A korábbi lakásprojektjeik esetében saját tulajdonban is megtartottak lakásokat, ez ingatlanvagyon biztonságot, a bérbeadással folyamatos bevételt ígér.
Fontos szempont, hogy Debrecenbe sok beruházás érkezik, mint például a BMW, a dél-koreai, kínai befektetések, és a cég csarnoképítésben is kiemelkedő referenciákat tud felmutatni, ez megalapozhatja az ipari projekteket. A beruházások mellé nagyon sok lakásra, valamint infrastruktúrára lesz szükség a városban (több ezren költöznek ide a következő években). Ez utóbbi esetében is sikeres projektet zárt a Mester-Építő Kft. néhány héttel ezelőtt: most adták át a német általános iskolát, ahova többek között az ide települő német munkavállalók gyerekei járnak majd. Mindamellett jövőre lesz kész a saját új irodaházuk és csarnokuk is Debrecenben.
Egy apának hány gyereke?
Hogy állnak a generációváltással? „Amióta a feleségemmel megismerkedtünk, mindig ő volt a kályha, aki fenntartotta a hátteret – mondja Gábor. – Az, hogy a gyerekek tisztességgel teszik a dolgukat, tudatosak és törekvők, neki köszönhető. Örülök neki, hogy visszataláltak… vagy inkább idetaláltak, talán ez a jó kifejezés.”
„Apának valójában három gyereke van: Gabi, én és a Mester-Építő Kft. – teszi hozzá Krisztina –, mivel Gabival jó a testvérkapcsolatunk, a családnak nincs félnivalója, hogy a cég esetében ne így lenne”.