Amikor Ludwig (Mentesi) Klára 1994-ben alapot ásott Solymáron az első kenyérsütő üzemnek, még csak az járt a fejében, hogy minőségi rozskenyeret szeretne sütni. Maga sem gondolta, hogy 20 év múlva az ország egyik legismertebb pékáru-márkálya lesz az övé.
Klára már kislányként találkozott a jó kenyérrel, ugyanis nagymamája hetente sütött és ő szívesen felkelt vele hajnalban. Csodálta, miként kerül az asztalra a kenyér. Ezért számára szinte természetes volt, hogy valami hasonló szakmát választ. Sütőipari termékgyártó szakon végzett a Pesti Barnabás Szakközépiskolában. Oda azért is szívesen járt, mert hódolhatott másik szenvedélyének a kézilabdázásnak, mivel az iskolának jó színvonalú csapata volt.
Pék végzettségével nem állt azonnal munkába, inkább Németországba ment babysitternek, hogy gyakorolja a nyelvet. Ott pedig a véletlennek köszönhetően a tanult szakmájában találta magát. Történt ugyanis, hogy egyházi közösségben megismerkedett egy pékmesterrel. Ez a pék még sohasem találkozott női pékkel, ezért ezt olyan érdekesnek találta, hogy felvette Klárát az üzemébe. Klára ott ismerte meg későbbi férjét, Christian Ludwig pékmestert.
És innen Magyarországon folytatódik a történet, merthogy azt már Németországban eldöntik, itthon próbálnak szerencsét. „Németországban nem szívesen kezdtem volna vállalkozásba, ott ugyanis többgenerációs családi vállakozások üzemeltetik a pékműhelyeket, apáról, fiúra száll a mesterség. Valamennyi péküzem családi kézben van, betörni oda szinte lehetetlenség”- ad magyarázatot, hogy miért Magyarországot választották.
Ez a német modell ma még nem jellemző Magyarországon, mint mondja, de lát esélyt arra, hogy előbb-utóbb itt is meghonosodik ez a szemlélet. Szerinte a családi vállalkozásnak számtalan előnye van a szakmai befektetővel szemben. Kiemeli, hogy a legfontosabb különbség a szemléletben mutatkozik. „Minden nap bent vagyok az üzemben, hogy ellenőrizzek egy-egy munkafolyamatot, vagy az újdonságokat kipróbáljam. Úgy érzem, hogy az alkalmazottak elismernek, mivel elfogadják a szakértelmet és látják a befektetett energiát.” A jelenlegi pilisszentiváni péküzemben közel 80 férfi dolgozik. „Ez egy férfias, jó fizikumot feltételező szakma – ad magyarázatot. A 30 női munkatárs a kereskedelemben és az adminisztrációban dolgozik.
A jelenlegi üzemben 40 pék napi több ezer kenyeret süt, míg 20 évvel ezelőtt a házaspár mindössze napi 6-10 terméket készített a solymári kis üzemben. „Fél évig játam az üzleteket, hogy bemutassam az akkor még Magyarországon ismeretlennek számító rozskernyerünket. Kezdetben nem volt valami nagy az érdeklődés, így gyakorta sírva üldögéltem otthon és azt gondoltam, hogy ez nagyon nehezen fog sikerülni.”- emlékszik vissza az első próbálkozásokra. De Klára igen nagy elhivatottságot érzett, szerette szakmáját és hitt abban, amit csinál, így a rossz időszakban is kitartott. És ekkor eljutott a rozskenyér híre Gábossi Árpádhoz, a Szega üzlet tulajdonosához, aki aztán állandó megrendelője lett. Üzletében pedig meglátta a kenyeret a Kempinski séfje, aki felvette Klárával a kapcsolatot. Ezután jött a többi szálloda is, mivel híre ment a minőségi rozskenyérnek. Kicsit később megkereste őket az első üzletlánc is.
2006-ban kritikussá vált a helyzet, mivel akkor jelentkezett a Lidl üzletlánc. Abban az időben ugyanis még a 350 nm-re kibővített solymári üzemből szolgálták ki a partnereket, de az új hálózatot már nem tudták volna hosszú távon ellátni. Ekkor a növekedés, az építkezés mellett döntöttek. Telket vásároltak Piliszentivánon és hitelből felépítették az új, 1800 nm-es üzemet.
Kezdetben még a német mintát követve Ludwig és Mentesi Német Pékség néven hozták forgalomba a kenyereket. És hogyan jött az ötletes Jókenyér márkanév? Nem túl sokat tűnődtek, nem bíztak meg marketing céget sem, hanem Christian, aki nem is tudott jól magyarul, találta ki a Jó Kenyér márkanevet. Aztán Klára fejlesztette tovább azzal, hogy egybeírták a két szót, és megjelent a piros szín a névben.
Beszélgetésünk során Klára többször hangsúlyozza a kenyérkészítés kézműves, házias, minőségi jellegét, így adott a kérdés, vajon a nagy áruházláncok bekapcsolása nem rontott-e a kenyerek, péksütemények addig kialakult imidzsén? Klára cáfolja ezt a feltételezést, „Azért mert a mennyiség nő a kézművesség nem tűnik el. Ma is ugyanúgy dolgozunk, mint kezdetben, csak sokkal többen.” Azt szerette volna ugyanis, ha kenyerüket minél többen megismerik, megszeretik, márpedig a vásárlók nagy részét csak az áruházláncokon keresztül lehet elérni. „A dolognak az a titka, hogy mindenhová, mindig ugyanazt a minőséget szállítjuk, és igyekszünk rugalmasan alkalmazkodni az egyedi igényekhez is.”Mint mondja, ő a nap 24 órájában elérhető. Klárának jó tapasztalata van a nemzetközi cégekkel is. Szerinte a külföldi áruházláncok korrektek, szabálykövetőek. Ha pedig mindezt vásárlói oldalról nézzük - mondja - akkor a vevő azt szereti, ha sokféle termék közül választhat és nem kell utazgatnia egy-egy kedvelt élelmiszerért. Amikor több helyen elérhetővé váltak kenyereik, sok pozitív visszajelzést kaptak. A zacskós csomagolástól először ő is berzenkedett, de belátta, hogy a vásárlók higéniai okok miatt szívesen választják ezt a megodást. Ráadásul a csomagoló felületen sok mindent lehet kommunikálni– támasztja alá, hogy döntésük helyes volt, mikor az üzletláncok felé nyitottak.
Az a vásárló pedig, aki ragaszkodik a hangulatos kis pékségekhez, megtalálja azokat is – magyarázza - hiszen 2001 óta saját üzletláncuk is van. Nagyon alaposan átgondolja, hogy hol nyit új üzletet. Az első üzletet egyébként a német hagyományokra alapozva indították, ugyanis Németországban az a szokás, hogy minden sütöde mellett nyitnaknak egyet.
Klára az utóbbi 20 évben mindvégig egyfajta küldetéstudatot érez, minél több emberrel szeretné megismertetni, hogy milyen egy igazi adalékmentes és természetes alapanyagokból készült kenyér. Az elmúlt 20 évből 15 év úgy telt, hogy szinte ki sem ment az üzemből. Nem tartja magát üzletasszonynak, nem tagja semmilyen vállalkozói szerveződésnek, nem jár protokoll eseményekre. Azt viszont büszkén mondja, hogy idén szerezte meg szakmai mestervizsgáját. Otthon süt, főz és összetartó családot teremt maga körül. Jelenlegi párja közgazdász, ügyvezetőként együtt vezetik a pékséget.
Ha a jövőről faggatom, azt mondja, arra vágyik, hogy mindenki megelégedésére, jó minőségben tudja kiszolgálni megrendelőit, vásáróit. Kitartás, szorgalom, elhivatottság - avat be a titokba, ami szerinte elengedhetelen egy jól működő, sikeres vállalkozáshoz.