2017 első negyedévében véget ért a jegybank nagyszabású kkv-ösztönző programja, vagyis az NHP. Ma, amikor a kihelyezések finisében vagyunk, még mindenki elismerően értékel. Az már összetettebb kérdés, hogy a 2800 milliárd forintnyi alacsony kamatozású hitel mennyire volt képes berúgni a magyar gazdaság motorját, ahogy az is, hogy a bankok piaci alapon ki tudják-e majd tölteni az NHP után keletkező űrt.
Mi a siker? Mitől jó például egy kkv-élénkítő hitelprogram? Mindig nagyon vicces az, amikor az ember európai uniós fejlesztési pénzekkel foglalkozó bürokratákkal vagy támogatott vállalkozásösztönző hitelekkel dolgozó banki szakemberekkel beszélget erről. Józan paraszti ésszel ugyanis teljesen mást gondolhatunk e kérdésekről, mint amit a szakemberek fogalomkészlete alapján hallunk.
Hiszen ők sokszor abban mérik saját munkájuk eredményességét, hogy mennyi pénzt voltak képesek „kitolni” a piacnak, vagy éppen mennyi forrást tudtak elosztani a magyar vállalkozások között. Vannak e kérdésnek szakkifejezései is: abszorpciós hányad, hitelkihelyezési képesség – ilyen és ehhez hasonló fogalmakat hallunk. Vagyis akinek a pályázati pénzek kilövése, a hitelprogramok volumene a sikerfaktor, az önmagában pozitívumnak értékeli, ha a forrás elkelt, ha a hitelt elvitték.
Talán valóban pozitívumok is ezek, és ha így nézzük, a Magyar Nemzeti Bank (MNB) döntően 2013 és 2016 között működő Növekedési Hitelprogramja (NHP) tényleg siker. Az NHP-t e tekintetben már lehet is értékelni, hiszen a program utolsó, harmadik fázisa is kifújt, összesen 40 ezer cég kapott forrást, és együttesen 2800 milliárd forintnyi hitel talált gazdára. A legutolsó, amolyan levezető szakaszban 2016 eleje és 2017 márciusa között 685 milliárd forintnyi hitel kelt el, és mivel a teljes keretösszeg 700 milliárd forint volt, úgy is fogalmazhatunk, hogy a siker 98 százalékos.
A számvetés ideje
Igen ám, de az biztos, hogy e program értékelése nem lehet egydimenziós. Nem elég azt megnézni, hogy ez a pénz bement-e a magyar gazdaságba, az is lényeges, hogy jó helyre került-e. Lássuk a vélemények végpontjait! Vajon siker-e az, ha kiteszünk a Parlament elé száz zacskó tepertős pogácsát, odabiggyesztünk egy táblát mellé, hogy „vegye-vigye, ingyen van”, és aztán kukucskálunk az ablakon, hogy elkel-e az ingyen pogi. Végül pedig örülünk, amikor tényleg elfogy. Kissé provokatívan és némileg kiszínezve ezt kérdezte Kondor Péter, a Közép-európai Egyetem (CEU) közgazdasági tanszékének docense a program kapcsán a Forbesban megjelent írásában. Ez az egyik értékelés, hiszen természetesen a gondolat így folytatódik: senki ne gondolja azt, hogy tényleg létezik az ingyenes pénz. Vagy azt hitte bárki is, hogy fel lehet találni a piacinál kedvezőbb kamatozást, úgy, hogy senki nem állja a számlát?
Ám a másik, a kedvezően értékelő értelmezés is érvényes lehet. Erről hallgassuk Nagy Mártont, a Magyar Nemzeti Bank alelnökét, akit sokan az NHP atyjaként is emlegetnek, és nemrégiben egy konferencián arról értekezett, hogy a magyar bankok európai összehasonlításban is igen drágák. Vagyis ha a piaci kamat irgalmatlanul magas volt, akkor a növekedésnek ez egyfajta gátat támasztott, mert a kkv-szektor nem jutott piaci hitelhez. Ezen értelmezés szerint a jegybank a programmal egy anomáliát orvosolt, és berúgta a motort. Vagyis amit az MNB adott a piacnak, az maga az életmentő oxigén, az NHP-program volt tehát a hitelmentes években működtetett lélegeztetőgép.
És innen?
Igen ám, de hogyan tovább? Kérdéseink bőven lehetnek. Mekkora volt a kiszorító hatás? Amit az MNB finanszírozott, azt hitelezte volna-e a bankrendszer? Legalább részben ment volna piaci alapon is? Hányan hozták előre a fejlesztéseiket az olcsó forrás miatt? Mi lesz, ha már uniós forrás sem segíti a magyar vállalkozásokat, és egyidejűleg támogatott hitelprogramok sem állnak rendelkezésre? Nagyrészt költői, számszakilag megválaszolhatatlan kérdések.
A hazai banki szereplők véleménye alapján azért immár nem olyan rossz a helyzet. Stabilabb a magyar gazdaság, minden szegmensben csökkennek a nem teljesítő hitelek. Tóth Viktor, a Budapest Bank frissen kinevezett vezérigazgatója a bankja 2016-os évét értékelő eseményén nagyon jó számokat ismertetett. Ez azért különösen releváns, mert éppen a BB tekinthető a hazai bankok közül az egyik leginkább kkv-specialisa intézménynek. A Budapest Banknak ez az üzletága 2016-ban 11 százalékkal, 500 milliárd forintra növelte a hitelállományát, és a portfólió minősége is tovább javult. A vezérigazgató elmondása alapján a BB vállalati üzletága az NHP-program indulásától aktív szerepet vállalt az MNB növekedési hitelprogramjában. A bankcsoport 2013 októbere és 2017 márciusa között 237 milliárd forintot helyezett ki. A „hogyan tovább?” kérdésére pedig a bank üzleti tervei adnak határozott választ, hiszen az NHP-ban már jóval szerényebb 2017-es évben is kétszámjegyű növekedést tervez a bank.
Oké, oké, de miből?
Becsei András, a Magyar Bankszövetség alelnöke egy nemrégiben megjelent írásában arról publikált, hogy ismét növekedésnek indult a lakossági és kkv-hitelezés. Túljutottunk a forintosításon, és a gazdaság is beindult, emiatt nőtt a belső kereslet, a bankok pedig a csökkenő adóztatás miatt is mertek aktívabbnak mutatkozni. A szakember szerint a kormány és az MNB hitelfelvételt ösztönző programjai (csok, NHP, php) is jótékonyan hatottak. (a php az NHP-t követő elképzelés, a rövidítés jelentése piacihitel-program). A tartósnak mutatkozó ingatlanpiaci fellendülés szintén hozzájárult a hitelezés volumenének növekedéséhez. Ha tehát az alelnök jól ítéli meg a helyzetet, akkor az NHP csak egy faktor volt, de a piaci hitelezést is támogathatják a meginduló ingatlanprojektek, a hazai gazdasági növekedés és a banki környezet javulása.
Visszatérve az értékelésre, mindenki, aki NHP-pozitív, osztja az MNB véleményét, hogy a program volt a fordulat hajtóereje és állította növekedési pályára a kkv-hitelezést. Az MNB tippelni is mer, azt mondja, hogy az NHP mintegy 2 százalékponttal járult hozzá 2013 és 2016 között a gazdasági növekedéshez, a foglalkoztatást pedig mintegy 20 ezer fővel bővítette.
Piaci alapon?
Kedvezményes hitelek egyelőre vannak még a piacon, de képes lesz-e bárki piaci alapon is olyan finanszírozást adni a vállalkozásoknak, mint az MNB, az MFB vagy az Exim? A válasz röviden: nem. Hiába jöttek lejjebb a kamatok, de az nem érhető el piaci körülmények közepette, amit a 2013 júniusában elindított NHP tudott, vagyis a nulla százalékos kamatozású refinanszírozási hitelt a hitelintézeteknek, amit azok legfeljebb 2-2,5 százalékos kamatfelár mellett adhattak tovább a kkv-knak (az éles versenyben a bankok olykor nem is mentek el a plafonig a kamattal). Gondoljunk csak bele, a bankoknak azt kellene kigazdálkodniuk, hogy minden negyven kkv-ból csak egy megy tönkre, a többi pontosan fizeti a hiteleit; és még így sem maradna forrásuk a működési költségekre, vagy valamilyen elvárt nyereségre. Ez egész egyszerűen lehetetlen. Még akkor is, ha a hitel mellett az egyéb pénzügyi szolgáltatásokból (folyószámla-vezetés, tranzakciók, devizakonverziók) lehet némi forgalmat generálni az ügyfeleken. Vagyis egy olcsó hitel esetleg a keresztértékesítésekkel még megtérülhet.
A motor
Ilyen nincs, és mégis van. Vagyis olyan jó hitelek biztosan nem lesznek a piacon, mint amilyet a kedvezményekkel a közösség tud adni, de azért sokat segített a sok program abban, hogy a bankok ne legyenek annyira elszállva. A gazdaságra gyakorolt NHP-hatás biztosan vitatható, de azért alapvetően pozitív. A kiszámítható hitelekkel a kkv-k sok elhalasztott és új beruházást tudtak megvalósítani. A program végén a források már valóban ezt a célt szolgálták, miközben eleinte jellemzőbb volt a hitelkonverzió, illetve azok a célok is, amelyek valójában nem voltak megengedettek, új cégautó, új székház és hasonlók. Ha még jobban cizelláljuk a szakaszokat, az első fázisban jellemző volt a vállalati devizahitelek forintosítása, a második szakaszban valóban a beruházási hiteleken volt a hangsúly, míg a harmadik szakasz (NHP+) a kivezetés és a lecsengetés időszaka volt.
Ráadásul voltak járulékos pozitívumok is. A teljes NHP+ keretében összesen 78 ezer hitel- és lízingügylet jött létre. Nem véletlen, hogy a hazai lízingpiac is nagyon beindult, és csak remélni lehet, hogy az NHP valóban beindított keresletet, és nem pusztán csak előrehozott. Erről Nyikos Katalin, a Magyar Lízingszövetség elnöke azt mondta, hogy bár a válság előtti szintek még nagyon messze vannak, a növekedés egyértelműen trendfordulóra utal. Az NHP segítségével sok vállalkozás már a korábbi években lebonyolította a szükséges eszközbeszerzését, mégis megmaradt a kereslet az eszközfinanszírozás iránt. Habár a múlt évben fontos szerepet kapott az NHP, csökkent az aránya az előző évhez képest. A jegybanki hitelprogram adta a finanszírozott összeg 17 százalékát, ez lényeges csökkenés 2015-höz képest, amikor 26 százalékos volt a részesedése. Ha ezeket a mutatókat valóban lehet úgy értelmezni, hogy valami elindult, akkor már megérte az NHP.