A magyar gazdaság középtávú sikere egy igen egyszerű képlet mentén dőlhet el. 2017-ben és 2018 elején dől a lé, az uniós források soha nem látott bősége segítheti a gazdaságot, és azon belül is a hazai vállalatokat. Ennek több oka van, egyrészt az uniós forrásokból mostanában sokkal nagyobb arány mehet a vállalkozásokhoz, mint korábban, és az összesített, felosztható forrás is jelentős, hiszen a 2014-2020-as ciklus forrásait erőltetett menetben hívjuk le éppen. A döntéshozók nem is titkolják, hogy ennek józan paraszti ésszel is jól felfogható oka van. A britek megkezdték az unió elhagyását (Brexit), és mivel ők tízszázalékos befizetők, repedezhetnek a jövőben az uniós költségvetés bástyái. Addig szól a zene, amíg a prímás húzza, addig kell a kasszához fáradni, ameddig van benne pénz.

 

 

Hasznosuljon

 

És akkor jöjjön az ígért képlet: ha ebben a „kánaáni” időszakban, a pénzbőség éveiben, úgy használjuk fel a forrásokat, hogy azok értelmes gazdasági kapacitásokat építenek ki, olyan beruházásokat alapoznak meg, amelyek 5-10 év múlva is segítik a hazai GDP-termelést, akkor érdemes volt felgyorsítani a programokat és a kifizetéseket. Ha nem, ha mindössze annyit érünk el, hogy a gyártókapacitások erőltetett bővítésével lehetetlen feladat elé állítjuk a 30 ezer munkáskezet nélkülöző hazai építőipart, vagy nagy arányban ellopjuk a forrásokat, akkor a GDP-bővülés csak átmeneti lesz. Az ugyanis nem is kérdés, hogy 2017-ben valóban reális a 3,5-4 százalékos gyarapodás, de az nagy kérdés, hogy utána nagyot pukkanunk, vagy fenntartható 2-3 százalékos bővülés.

 

 

Hitel és tőke

 

Ha megfigyeljük, hogy miről beszélnek nyilvánosan az uniós források és a kkv-k fejlesztésének legfontosabb hazai aktorai, akkor rácsodálkozhatunk egy visszatérő gondolatukra. Lázár­ János, a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Csepreghy Nándor, a helyettese, illetve Krisán László, a vállalkozások forráshoz jutását koordináló KAVOSZ Zrt. vezetője egyre gyakrabban fogalmaznak úgy, hogy a kkv-knak nemcsak hitelre van szükségük, hanem tőkére is. Ha megnézzük a különböző állami hitelintézetek programjait, a KAVOSZ mellett az MNB, az MFB vagy éppen az Eximbank hitelprogramjait, valóban megállapítható, hogy bár programok indulnak, és programok véget is érnek, de olcsó hitellehetőség mostanában mindig akad, bőven.

 

Ám a tőke, az továbbra is korlát. Kár lenne tagadni, hogy a tőkejuttatásoknál talán a hitelnyújtáshoz képest is fokozott a visszaélések kockázata, de az említett állami vezetők azt is gyakran hangsúlyozzák, hogy növekedés csak bizalomból lesz. Ha a programokat a csalók százszázalékos kiszűrésére optimalizáljuk, akkor annyira óvatos lesz minden elem, hogy végül a program túl bonyolulttá válik, és senkin nem fog segíteni. Ha elfogadjuk, hogy akár a rendőrségnek is lesz dolga egy-egy hitel vagy támogatás körül, de a becsületes többség valóban talál segítséget a pozitív céljaihoz, akkor a társadalmi összhaszon biztosan nagyobb lesz.

 

 

Nemzeti Tőkealap

 

A kulisszák mögött „tőkeügyben” már készül is egy program, illetve egy alap, amelynek Nemzeti Tőkealap a neve. A gondolatot nagyjából már ismertettük: ha a kkv-k nemcsak a rettentő drága és magának többségi jogokat követelő kockázati tőkétől remélhetnek forrást, hanem állami segítséggel, vélhetően nagyon alacsony megtérülést elváró, de visszafizetendő tőkebetétre is számíthatnak, az sokaknál berúghatja a motort. Hiszen ha a kkv jobban el van látva tőkével, akkor sok kapu megnyílik előtte, több tőkével könnyebb pályázni, hitelt felvenni, szerződni. Akinek több tőkéje van, az komolyabb szereplőként tud fellépni, és talán az olyan „szoft” szempontokat sem lehet lebecsülni, hogy az a vállalkozás, amelyiknek az állam bizalmat szavazott, hitt a jövőjében, elkötelezettebb lehet a hazai gyártásban, munkaerő-alkalmazásban, adózásban. Ha így lesz, akkor az államnak a megnövekedett adó- és járulékbefizetések miatt nagyon megérheti a program, még akkor is, ha a tőkekihelyezés nem hoz közvetlenül megtérülést az állami konyhára.

 

 

A program

 

A GINOP-8.6.3/A-17 elnevezésű és a kormány (NGM), illetve az MFB által gondozott program jelenleg egyeztetés alatt áll, de a tervezet már elérhető a nyilvános www.palyazat.gov.hu oldalon. Az ötvenmilliárd forintos és 13 éves program célja a pénzügyi közvetítő rendszer által jelenleg nem finanszírozott, de növekedésre képes mikro-, kis- és középvállalkozások tömeges feltőkésítése, amihez mentorszolgáltatások is kapcsolódnak majd. Ami a szektorokat illeti, a megcélzott ágazatok között vannak kifejezetten innovatív, de vannak hagyományos szektorok is, kisebb növekedési potenciállal.

 

Az összeg 3 alap között oszlik meg, a vitára bocsátott rövid tervezet szerint 10 milliárd forint mehet K+F célra, 15 milliárd forint infokommunikációs célra, 25 milliárd forint pedig kkv-versenyképességi célra. Ez a program is alapvetően a kevésbé fejlett régiókat célozza meg, vagyis a közép-magyarországi régió kiesik. A konstrukció keretében az 5 évnél fiatalabb, tőzsdén nem jegyzett kisvállalkozások 10-500 millió forint, egyéb kis- és középvállalkozások 10-60 millió forint támogatásban részesülhetnek. Azt hallottuk, hogy 315 vállalkozás támogatása szerepel a tervekben, és a program során a szervezők törekednek majd az egyedi ügyfelek szintjén magántőke bevonására is (co-investment konstrukció), ebben a kérdésben a kormány és az MFB egyeztet.

 

 

Szuverenitás

 

A kormány sokszor agresszívnak tűnő gazdaságpolitikai beavatkozásaival lehet vitatkozni, nem kell azokkal egyet érteni, de legalább tegyünk egy kísérletet arra, hogy megértsük, mi a gondolat a háttérben! Kívülről szemlélve, mintha a magyar gazdaságpolitika legfőbb politikai törekvése a szuverén nemzetállam kialakítása lenne. Miben nyilvánul ez meg? Szinte mindenben, és ezek a Brüsszellel vívott csaták főbb terepei is. Hiszen ez a cél gyakran kaphatja a tiltott állami támogatás, a versenytorzító szabályozás vádját, legyen szó a bankrendszerben az állami szerep növeléséről, az energetikai reprivatizációkról, a külföldi közüzemi szolgáltatók kitessékeléséről vagy a nagy kereskedelmi láncok pofozgatásáról.

 

A kormányzat törekvése a függés csökkentésére mindenhol tetten érhető, és természetesen a hazai vállalkozások megerősítése is fokozza a szuverenitást. Ezekben a kérdésekben a kormány folyamatosan elmegy a falig, vagy ha kell, tovább is, jogi eljárásokba csöppen, de igyekszik a magyar kézben levő cégeket erősíteni. (Az már kevésbé emelkedett, hogy mintha e célon belül is lejtene a pálya, és bizonyos „haveri” magyar cégek erőteljesebb támogatást kapnának.)

 

Vannak a szuverenitási kérdésben tiszta képletek, például az, ahogyan nő az államadósság-finanszírozáson belül a forintalapú, belső finanszírozás (ma már 75 százalékos az arány). Más terepek konfliktusosabbak, de a kormány úgy érzi, hogy ezek is „beleférnek”. A filozófiájuk e mögött az, hogy bár az Európai Bizottság biztosan segíti a tőke és a munka szabad áramlását, de a kiinduló helyzet nem azonos. Ahol a kulcsszektorokban, a kiskereskedelemben, az energetikában, a bankrendszerben félrement, vagy túlszaladt korábban a privatizáció, és aránytalanul megnőtt a magántulajdon, vagy különösen a külföldi magántulajdon aránya, ott a kormánynak be kell avatkozni.

 

Viták, sőt háborúk dúlnak a belső piacokért. Ennek része az élelmiszer-biztonság, melyik ország kinek a tejét, uborkáját vagy sertéseit ítéli veszélyesnek, de része a plázastop vagy a dohányértékesítés, illetve a cafeteriajegyek piacának átalakítása. A nagy szuverenitásháború közben zárójelben megemlíthető, hogy a levezényelt piacvédő intézkedések minősége és eredménye egészen eltérő lehet, ez már elsősorban a jogi csapatok minőségén és a követendő példának kiválasztott külföldi megoldások adaptációján múlik.

 

 

A Nemzeti Tőkeprogram tervezett menetrendje:

2017. június 30-ig: az alapkezelők kiválasztási pályázatának meghirdetése

2017. III. negyedév: az alapkezelő kiválasztása

2017. IV. negyedévtől: a végső kedvezményezettek kiválasztása

2023. december 31-ig: valamennyi befektetési döntés meghozatala

2029. december 31.: az alapra terhelhető költségek legkésőbbi dátuma