Pár évente azért el kell menni Prágába – szokta mondani egyik barátom, és jól látszik, hogy sokan gondolják ezt ugyanígy. Az Euromonitor felmérése alapján, mely csak a külföldi látogatókat veszi számításba, közülük is azokat, akik legalább egy napot eltöltenek az adott városban, Prága évente több mint 8 millió külföldit vonz. Csak viszonyításként Budapest valamivel több, mint 3 milliót, míg Bécs 5 milliót évente. És ezzel a 8 milliós számmal Prága az ötödik helyet foglalja el az európai nagyvárosok listáján. Közvetlenül London, Párizs, Róma és Isztambul után, megelőzve többek között Barcelonát, Milánót és Amszterdamot.

Hogy ez mekkora tömeg, azt persze a város emblematikus pontjain saját magunk is tapasztaltuk. Gyors felmérésünk alapján messze a németek és az angolok érkeznek ide a legnagyobb számban.

Mindenesetre honfitárssal, kevéssel találkoztunk. Autóval a hat órás út azért nem kevés egy hosszú hétvégéért cserébe, de tavaly óta repül Prágába a Ryanair, ráadásul heti hatszor. A jegyek fillérekbe kerültek, mondjuk megvettük egy hónappal korábban és a menetidő is barátságos 1 óra 10 perc, minden alternatív utazás legalább 5-6 órájához képest. A központ 16 kilométer, és biztos sokféleképpen lehet bejutni, de mi praktikus okokból, na meg a sharing economy támogatóiként, az Ubert választottuk. Egyébként ahogy látjuk a forint nemcsak az eurohoz, meg a dollárhoz képest gyengült az utóbbi években. Amikor utoljára voltunk itt 2015-ben még 11 körül járt az árfolyam, most meg 12,5 körül. Mindenesetre gyorsan beértünk, a szállás a központban az óváros és az újváros határán, pár perc sétára a Köztársaság tértől.

Prágában kitűnő a tömegközlekedés, mi elsőként a 22-es városnéző villamosnak is hívott járatra ültünk fel. Van egyébként normális rendszerű átszállójegy, ellentétben Budapesttel. 90 percig korlátlan átszállással használható, ára 32 korona. A 22-es járat érinti többek között a Károly teret, a Légionárius hidat, átmegy a Kisoldalra, de megközelíthető vele a Petrin sikló és fel lehet vele menni a Várnegyedbe (Hradzsin) is. Eredetileg egyébként Prága öt különböző városból állt: Várnegyed, Kisoldal, Óváros, Újváros (annyira új, hogy alapjait a 14 században rakták le) és a Zsidónegyed. Elsőként a Károly téren szálltunk le, ahonnan könnyen elérhető az újvárostól délre, a Moldova partján fekvő Vyšehrad, Prága „másik” vára. A Moldva partján fekvő várat a 10. században kezdték építeni egy 42 méter magas dombra. A kilátás gyönyörű, egész Prágát be lehet látni egy különleges perspektívából. Sokáig itt volt a cseh királyság központja, de aztán a Hradzsin megépültével jelentősége egyre csökkent. Érdemes megnézni a dombtetőn lévő Szent Péter és Pál bazilikát, az ezt körülvevő hatalmas parkot és a Vyšehrad temetőt, melyben a cseh történelem és művészet sok híres alakja (Smetana, Dvorzak, Mucha) is nyugszik. Átkelve a Moldván irány egy másik hegy, vagy inkább domb, a Petrin, melyet siklóval lehet megközelíteni. 383 méter hosszú, gyorsan fel lehet vele jutni, már ha működik. Ott jártunkkor, novemberben azonban a hétvége ellenére sem működött.  Felérve a 130 méteres dombra a gyönyörű park mellett érdemes megnézni a Petrin kilátót. Az Eiffel torony mintájára építették a 19. század végén. 300 lépcső vezet felfelé, de lifit is közlekedik, a kilátás pedig Pazar.

Erőre kapva megnéztük a Szent Vitus székesegyházat, és az Arany utcácskát, Prága híres utcája apró kis házakkal. Majd a Hradzsin térről lefelé a lépcsőkön jutottunk le a Kisoldalba, ahol hajdanában a nemesség épített gazdag palotákat magának. Érdemes nemcsak átrohanni rajta, megcélozva a Károly hidat, hanem jól körülnézni. Szűk, macskaköves kis utcák, sok tradicionális kocsma. Közülük ajánljuk a jó eldugott helyen lévő U Hrocha, a Vizilóhoz nevűt. Kitűnő Pilsner, sokak szerint a legjobb a városban, hamisíthatatlan prágai hangulat, és mindennek köszönhetően nem könnyű helyet kapni. De tapasztalatunk szerint előbb utóbb sikerül.

Aztán persze át a Károly hídon, az 1402-ben épült kőhíd alig fél kilométer hosszú, és alig 10 méter széles, ami a prágai turisták számához viszonyítva azt jelenti, lassú lépésben lehet csak haladni a hídon. De amerikai turisták kedvence, mi is imádjuk a hangulatát, árusok, zenészek mindenfelé, és 30 szobor, ami világcsúcsnak számít a hidak mezőnyében. Vacsora a szállásunkhoz közeli Kolkovna Celnicében, a nemzetközi és a cseh konyha kombinációja. Nehéz helyet kapni, de megérte a pár perc várakozás.

Második nap szokásunkhoz híven beneveztünk egy ingyenes városnéző túrára. A New Prague Tours a délelőtti órákban jó pár ilyet kínál, mi a 10 órás indulást választottuk. természetesen normális ember nem azét választ ilyet, mert ingyenes, hanem mert a nincs fix díj, ha tetszik, a végén adsz „borravalót” aszerint, hogy mennyire modell általában hatékony. Az indulás az Óvárosi térről indul, vezetőnk Tony, aki angol tanár és 5 éve lakik Prágában. Útitársaink kanadaiak, és jó páran érkeztek az USA-ból. Végig az óvároson és a zsidó negyeden.

A három órás séta után itt az ebédidő. Mivel Prága gyönyörű város, de annyira tele van turistával, hogy nem könnyű biztosra menni a központban. A Károly híd környékén az Óváros térnél és a Vencel téren kifejezetten a turistákra mennek rá, borzasztó ár/érték arány, ráadásul rosszkedvű pincérekkel megspékelve, így a külváros felé vettük az irányt. A Karlinska Pivnice egy klasszikus külvárosi vendéglő, (Karlin kerület), nagyjából olyan elhelyezkedéssel, mintha a Stefánián lennénk Zuglóban, Budapestben. A hely ugyan még csak hatéves, de méltán népszerű a helybeliek körében, és nincs is tele turistákkal. Angolul ugyan nem sokat beszélnek, de a problémát sikerült áthidalnunk, és tényleg megéri az árát a látogatás. Kacsa, csülök, knédli, káposzta csupa tradicionális cseh étel, remek pilzeni, barna kozel, ha valaki azt szereti. Maradtunk volna estig, de van még látnivaló bőven, így vissza az óvárosba.

Két dolgot mindenképpen akartunk még csinálni aznap. Az Óváros mellett a pár ezer lakosú Jozefov, a város zsidó negyede. Prága zsidó történelmének minden látnivalója itt található. A régi zsidó temető Európa legnagyobb zsidó temetője, több mint 12 ezer síremlék, és mivel a helyszűke miatt több rétegben temetkeztek, több mint százezer ember nyugszik itt.

Érdemes megnézni a következőket: a negyed fő zsinagógája, a Régi-Új zsinagóga, a legdíszesebb a Spanyol zsinagóga, és Franz Kaffka szülőháza. Érdemes kombinált jegyet venni, mellyel 7 látnivalót is megnézhetünk.

Este persze a Tigrisben. És nem várt szerencse, némi várakozás után sikerül is leülnünk. Ugye ez az a hely, ahol, aki biztosra akar menni, a 3 órai nyitás előtt már negyed-fél órával beáll a sorba. És ahol nem árulnak rövid italt, nincs pohár sör csak korsó, ahol Hrabal törzsvendég volt élete utolsó évtizedeiben. Ahol mindenki elengedi magát, és megbecsüli, hogy van helye, mert összesen 60-en férnek el. Ahol nem nagyon akar senki felállni az asztaltól, és csak hozzák egymás után a söröket, amíg nem jelzed a söralátétet a korsó tetejére helyezve, hogy nem kérsz többet. De akkor gyorsan jön a számla.

Amit érdemes tudni

A Ryanair hetente hatszor repül Prágába, jellemzően délutáni indulással. Érdemes szombaton menni, ekkor délelőtt 10.30-kor indulnak, így nyerünk egy fél napot.

Prága jellemzően tele van turistákkal, márciustól egészen októberig, na meg Karácsony környékén is. Érdemes „szezonon kívül” például novemberben, vagy az év elején felkeresni.

Az éttermi árak némileg a budapesti alatt, a sörök pedig tradicionálisan olcsók. Érdemes elkerülni a legfontosabb látnivalók környékén lévő turistákra szakosodott helyeket.

A cseh konyha tradicionális fogásai közül érdemes kipróbálni: sült kacsa persze knédlivel és káposztával, a Svickova na smetane (vadas marha knédlivel), hermelin, ami pácolt camamber, és a pivni syr, amit a tatárbifsztekhez hasonlóan kell kikeverni.