Mind az Európai Unió, mind a magyar kormányzat megkezdte a felkészülést a következő, 2021 és 2027 közötti költségvetési időszakra. Az Európai Bizottság már 2018 májusában nyilvánosságra hozta az új időszakra vonatkozó javaslatait és elképzeléseit, azonban az Európai Unió döntéshozatali rendszerében a végső szó nem a testületé. A végleges költségvetést és az annak felhasználását meghatározó szabályozást az Európai Parlament és a tagállamokat tömörítő Tanács fogja közösen elfogadni – utóbbi egyhangú döntéssel, azaz a végső döntéshez minden tagállam egyetértése szükséges lesz. A közelgő európai parlamenti választások miatt gyors megegyezés semmiképpen sem várható; bár az európai politikai menetrend elvileg már 2019 végére lehetővé tenné ezt, a szereplők többsége csak 2020 végi megegyezésre számít.

Ennek ellenére a magyar kormányzat már most megkezdte a felkészülést, és erre szükség is van ahhoz, hogy teljesülhessen az a célkitűzés, hogy az új időszak első pályázatai 2021 elején, azaz szűk két év múlva ténylegesen el tudjanak indulni. Ennek érdekében egy februári kormányhatározat alapján 37 szakterületen történik meg a fejlesztési igények felmérése és készülnek szektorális stratégiák. A "tartalmi" ügyek tervezésén túl pedig elindult a gondolkodás az eljárásrendi, lebonyolítási kérdésekben is azzal a céllal, hogy az uniós támogatások felhasználásához kapcsolódó adminisztratív terhek érzékelhető módon csökkenjenek.

Bár az uniós jogszabályi környezet erre elég tág mozgásteret biztosít, a korábbi időszakokban a közösségi szabályozásban rejlő lehetőségeket nem használta ki teljes mértékben a hazai szabályozás alapján működő mindennapi pályázati gyakorlat. A legjobb példa erre az úgynevezett egyszerűsített költségelszámolások rendszere. Bár a szabályozásban már hosszabb ideje adott a lehetőség az átalányalapú egységköltségek, az egyösszegű átalányok, illetve a százalékos átalányok alkalmazására, az Európai Bizottság ellenállása miatt ezeket sok esetben nem sikerült bevezetni a pályázati gyakorlatba. Pedig ezek valóban innovatív fejlesztéspolitikai eszközök, amelyek közös vonása, hogy a projektek költségei és a számlák egyenkénti tételes átvizsgálása helyett a támogatott projektek által elért eredményekre helyezik a hangsúlyt.

"Ezek a lépések azért fontosak, hogy az európai uniós fejlesztéspolitika a túlszabályozott adminisztráció helyett tényleg a fejlődést szolgálhassa. Ha ezeket sikerül jól átültetni a mindennapi pályázati gyakorlatba, az nagy előrelépés lesz a jó irányba" – mondta Kolossa Péter, a Deloitte EU és kormányzati tanácsadási üzletágának menedzsere.

A következő másfél-két év európai nagypolitikai eseményei (például a Brexit körüli bizonytalanságok, az európai parlamenti választások kimenetele vagy az uniós támogatások esetleges jogállamisági feltételekhez kötése) természetesen nagyban befolyásolják majd a keretfeltételeket, de a pályázók számíthatnak arra, hogy 2021-től a korábbihoz hasonló nagyságrendben juthatnak majd uniós támogatásokhoz. Az Európai Bizottság említett javaslata alapján a kohéziós források összege Magyarországon a megemelkedő nemzeti társfinanszírozás mellett mindössze 7,7 százalékkal csökkenne, de például az innovációval, a digitalizációval, a megújuló energiákkal és az energiahatékonysággal kapcsolatos területekre a korábbiaknál még több forrás is juthat. Várhatóan tovább fog nőni a pénzügyi eszközök (hitel, tőke, garancia) súlya, ami a vissza nem térítendő támogatásokhoz képest más szemléletet követel meg a kedvezményezettektől.