Kitartó és kemény munka, néhány szerencsés véletlen, a nehéz időkben is megőrzött optimizmus – többek között ezek állnak a Vörös Tészta Manufaktúra sikereinek hátterében. A Gerecse tövében található Héreg nevű faluból indult vállalkozás ma már a szomszéd településen, Tarjánban készíti tésztáit, és a kezdeti, naponta 40 kilogramm körüli kapacitás napjainkra 15-20 mázsára bővült.

A társaság 1987 szeptemberében klasszikus családi vállalkozásként indult, amelyben az alapítók, Vörös Géza és felesége álltak munkába. A vállalkozói kedv már egy jó ideje megvolt a családban, hiszen háztájiban 1000-1100 tyúkot tartottak, a tojást pedig értékesítették. A tojás ára azonban nagyon ingadozó volt, így kerestek egy másik megoldást, ahol fel tudták használni a tojásokat.

Alapos felkészülés

Ennél a pontnál a szerencse is közrejátszott, egy hirdetésben ugyanis eladó tésztagyártó gépsort kínáltak eladásra… A „gépsor”, mint később kiderült, „barokkos túlzás” volt, ahogyan Vörös Géza fogalmaz, mivel lényegében kisméretű motorral felszerelt, eredetileg kézzel működtetett eszközökről volt szó. „Elmentünk, megnéztük a gépsort – számol be a kezdetekről Vörös Géza –, egy nagyon szimpatikus család kínálta eladásra, ráadásul azt is felajánlották, hogy betanítanak, és ezt be is tartották. Persze azért nem volt ennyire egyszerű az indulás, hiszen kellett egy hely, ahol elkezdhettük a tésztagyártást. Egy elhanyagolt parasztudvart vásároltunk meg, három régi parasztházzal, ami állattartásra remek volt, de élelmiszer-készítésére már korántsem felelt meg. Akkor Köjálnak (Közegészségügyi-Járványügyi Állomás – a szerk.) nevezték a felügyeleti szervet, és a megyében volt egy legendásan szigorú ellenőr, mi pedig elhívtuk őt, mielőtt bármit is csináltunk volna, hogy mérje fel a helyszínt. Az első, nagyon lesújtó reakció után lerajzolta és elmondta, hogy mit hogyan csináljunk, amit mi meg is tettünk, és ennek is köszönhető, hogy utána tizenöt évig semmilyen gondunk nem volt az üzemmel.”

SPARos lehetőség

A termelés ugyan megindult, a mennyiség azonban kezdetben minimális volt. Ez egyrészt abból adódott, hogy bele kellett tanulni a gépek használatába, másrészt a családi jelleg miatt a nagymamák, nagynénik is ott voltak az átalakított parasztházban, mindenki segíteni akart, de bizony elvonták a figyelmet a munkától, akkor tudtak igazából belehúzni, amikor a többiek elfáradtak és hazamentek. Nagy segítséget jelentett, amikor kicsit később egy leányvári ügyes mesteremberrel összetalálkoztak egy ismerősük révén, és ő készített nekik egy speciális berendezést, amivel már nagyon szép és finom cérnametéltet tudtak készíteni.

„Semmilyen kötődésünk nem volt a tésztához – mondja Vörös Géza –, de azt hamar megtapasztaltuk, hogy az ezzel foglalkozó kisebb vállalkozások bizony féltékenyen őrzik a titkaikat, és nehezen engednek be maguk közé újakat. A közelünkben található a Gyermelyi Tésztagyár, az 1980-es évek végén még korántsem volt akkora, mint most. Rajtuk kívül néhány nagyvállalat gyártott tésztát akkoriban Magyarországon, de a teljes termelés 80 százaléka a naponta 80-100-120 kilo-
grammot gyártó kis üzemekből jött, mint amilyen mi is lettünk. A környéken hamar megkedvelték a cérnametéltünket, ha a boltos kirakta, rögtön el is kapkodták. A bővítésről 1989-ben döntöttünk, majd jött a rendszerváltás, ami számunkra nagy lehetőséget és elismerést is hozott. A SPAR elsőként Komárom-Esztergom megyében nyitott üzletet, és a nagy gyártók mellett szerettek volna kisebb, minőségi terméket készítő beszállítót is. Nagyon büszke vagyok arra, hogy tizenöt magánvállalkozó közül végül bennünket választottak.”

Az együttműködés stabil, kiszámítható forgalmat és ezáltal bevételt jelentett, ugyanakkor idővel egyre nagyobb költséggel is járt, a polcpénz, majd az akciókkal kapcsolatos kiadások nem csak elvitték a profit nagyját, de kezdték azt érezni a cég alapítói, hogy nem igazán éri meg ez a partnerség, és ez az érzés csak erősödött, amikor elkezdtek nőni a fizetési határidők.

Segít az agroturizmus

Nehéz döntést hoztak, 1992-ben szakítottak a SPAR-ral, addigra azonban jócskán felfuttatták a vállalkozást, alkalmazottakkal, új telephellyel, a korábbi ezer helyett, ötezer darab tojótyúkkal. Azzal viszont, hogy kikerültek az üzletlánc beszállítói közül, kevesebb tésztát kellett gyártaniuk, így annyi tojásra sem volt szükségük – nagyon félelmetes időszak volt az alapító visszaemlékezése szerint.

Ebben a helyzetben sem adták fel a tésztagyártást, de komolyabb fejlesztésre jó darabig nem gondoltak, helyette inkább.......

Cikkünk teljes terjedelemben a K&K Magazin decemberi lapszámában jelent meg.

Keresse a nagyobb újságosoknál, vagy