Ma már aligha vitatható – állítják piaci elemzők, hogy a jövő a decentralizált termelésé. A megújuló források egyre nagyobb aránya ugyanis a nagy rendszerek szintjén változatlanul csak igen nehezen kezelhető. Jelentős mennyiségű tartalékot kell készenlétben tartani a kiegyenlítéshez, miközben az időjárásfüggő zöldforrások arányának növekedése üzletileg is komoly kihívások elé állítja a villamosenergia-rendszereket. Évi egymilliárd eurónyi, úgynevezett jóléti veszteséget okoznak Európában a villamosenergia-rendszerekben keletkező „hurokáramlások”.

 

Helyi megoldások

Arról van szó, hogy amikor Németország északi részén termelők áramot adnak el délnémet fogyasztóknak, ezek az áramlások a fizikai törvényszerűségek következtében a lengyel hálózaton is megjelennek, miután a német hálózat nem elég erős ahhoz, hogy ezt a „szállítást” lebonyolítsa. Ez pedig azt jelenti a gyakorlatban, hogy a lengyelországi rendszer irányítónak a stabilitás érdekében ezzel számolniuk kell a német-lengyel határmetszéken. Az ott szabadon kiosztható kapacitásokat csökkenteni kell ennek a közvetett áramlásnak a mértékével, vagyis ennyivel kevesebbet tud mondjuk azoknak a lengyelországi áramtermelőknek a rendelkezésére bocsátani, akik Németországba szállítanának.

Az egyik megoldás a hálózatfejlesztés lehet erre a problémára, ami azonban óriási tőkeigényű, nagyon hosszú megtérülési idejű fejlesztéseket jelent, még az EU fejlesztési forrásainak bevonásával is. Az ellátásbiztonság erősítéséhez ezek a befektetések részben bizonyosan elkerülhetetlenek, azonban a rendszerstabilitást sokkal gyorsabban segíthetik a helyi termelési megoldások, vagyis annak a villamosenergia-mennyiségnek a csökkentése, amit nagy távolságokra kell szállítani.

A technológia ma már adott, ismertek azok a megoldások, amelyekkel a helyi lehetőségeket is mozgósítva megoldható egy-egy családi ház, egy lakóövezet vagy egy ipari park energiaellátása. Kézenfekvő a nap- és szélenergia hasznosítására gondolni, de a mezőgazdaságban adja magát a biomassza, a biogáz hasznosítása. Ez utóbbiak Magyarország esetében jelentős tartalékot jelentenek. A biomasszához kevésbé, a nap- és szélenergiára alapozott rendszerek esetében azonban elkerülhetetlen valamilyen helyi kiegyenlítés, tárolás, ami ma többnyire akkumulátoros egységek alkalmazását jelenti.

Komplex és decentralizált

A közelmúltban egy európai környezetvédelmi szervezet felmérést készített az energia-önellátás fejlődési pályájáról, és arra a következtetésre jutott, hogy 2050-re az európai háztartások több mint fele képes lesz az önellátásra, és igen jelentős lesz a különböző nem egyéni fogyasztók, iskolák, egészségügyi intézmények és kisvállalkozások önellátó képességének fejlődése is. Igen impozáns számszerű prognózisuk szerint 2050-re 60 millió európai háztartásban lesz valamilyen napelemes rendszer és legalább 45 millióban energiatároló is. A tárolás talán ma a globális energiaipar egyik leglátványosabban fejlődő területe, üzleti és technológiai értelemben egyaránt.

Ha a beruházási adatokat nézzük, akkor a zöldek várakozása életszerűnek tűnik. A Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) számításai szerint 2015-ben ugyan nyolc százalékkal csökkentek a befektetések az energiaiparban, ez a visszaesés azonban inkább csak felgyorsította az energiaiparban tapasztalható átalakulást. A legnagyobb hatású a zöld források arányának emelkedése, a befektetések csaknem 90 százaléka, az összesen 320 milliárdnyi CAPEX-ből mintegy 300 milliárd dollár itt koncentrálódik.

Az ügyféligényekhez igazított rendszerek ma már nem egyszerűen napelemeket és szélkerekeket jelentenek, az energiavállalatok komplex, decentralizált rendszereket kínálnak, amelyek képesek lehetnek egy-egy kisebb térség, vagy egy ipari park, de akár egyetlen ipari fogyasztó igényeit is kielégíteni, és nagymértékben függetleníteni a piaci hatásoktól. Az E.ON számos kísérleti programot kezdeményezett, egyetemekkel, kutatóintézetekkel, berendezésgyártókkal, így komoly gyakorlati tapasztalatokat szerzett ezen a területen.

 

Új üzleti megoldások

Az egyik ilyen program, a Németország északi részén található Pellworm szigeten felállított rendszer, amelynek első fázisában sikerült igazolni, hogy a nap- és szélenergia a tárolással összekapcsolva képes lehet egy régió áramönellátását biztosítani folyamatosan és biztonságosan. A projekt második fázisában az E.ON és partnerei új üzleti megoldásokat tesztelnek majd, amelyek a jövőben kereskedelmi szinten is alkalmazhatók lehetnek az okosrendszerek üzemeltetésére.

Az alternatív energiaellátás ma már egy ipari park vagy vállalat esetében nem csak a Magyarországon is nagyon kézenfekvő napenergiát kell hogy jelentse, kiegészülve a szélerő-hasznosítással vagy épp a fosszilis bázison működő, de nagy hatékonysága miatt környezetbarátnak tekinthető gázmotoros, kapcsolt energiatermeléssel. Az üzemanyagcellás megoldások is elérhetők már. A közelmúltban helyezte üzembe Európa első ipari méretű üzemanyagcellás erőművét a Friatec AG telephelyén az E.ON. Az 1,4 megawattos egység egyedülálló a maga műfajában, ugyanakkor ígéretes alternatívát képvisel a kombinált hő- és áramteremlésben. A gázmotoros megoldásokhoz képest lényegesen nagyobb hatékonysággal működik. Az új erőmű révén a Friatec évi 3000 tonnával lesz képes csökkenteni szén-dioxid-kibocsátását, ez hozzávetőlegesen 250 ezer családi autó által 100 kilométerenként kibocsátott szennyezésnek felel meg.