Az alapító, Péter jó negyven éve egy gumiszerelő műhellyel kezdte, az autószerelés és a használtautó-kereskedés felé mozdult, de az igazi áttörést az Opel márkakereskedés jelentette. Több mint egy évtizede már Gábor a főnök. Megerősödve kerültek ki a válságból, hamarosan átadják új, 21. századi telephelyüket. Márk, a harmadik generáció képviselője nem csak felkészül, már ma is kulcsterületek tartoznak hozzá.
Igazi kisiparoscsaládból jövök, szüleimnek cipészműhelye volt a Rákóczi úton – mondja Schiller Péter, az alapító. „Azt, hogy az autókkal estem szerelembe, a nagybátyámnak köszönhetem. Autókkal foglalkozott, és akkoriban nagy ember volt az, aki ezen a pályán mozgott, imponált nekem, hogy mindent el tudott intézni. Az ő hatására választottam az autószerelő pályát.” Elvégezte a járműüzemmérnök szakot és jó pár éven keresztül az akkoriban legendás AFIT-nál (Autóipari Fenntartó Tröszt) dolgozott. Lehet, hogy soha nem lett volna vállalkozó, de úgy alakult, hogy volt egy főnöke, akivel sehogy sem tudott kijönni, úgy érezte, nem tud karriert csinálni a nagy állami vállalatnál. Ekkor szólt egy barátja, aki a 13. kerületi tanácsnál dolgozott, hogy megüresedett egy műhely a Váci úton. Sikerült kibérelnie, és némi szülői segítséggel elindította első saját vállalkozását, egy gumiszerelő műhelyt. A cipészműhelyben már gyerekkorában megtanulta, hogyan kell kiszolgálni az ügyfeleket, na meg elvárás is volt a családban, hogy kitűnjön a gyerek. Mutasd meg, fiam! – ez volt a szállóige.
Péter
1980-at írtunk, igazi hiánygazdaság volt az országban, hamar híre ment, hogy megbízhatóan dolgoznak, és van árujuk is. Persze, mert akárhol a környéken valamilyen alkatrész eladó lett, azt Péter rendre felvásárolta. Aztán 1983-ban megüresedett egy újabb telephely a Dráva utcában, ott már engedélyt kapott arra, hogy autószerelő műhelyt nyisson. „Kisvállalkozás voltunk akkor is, három-négy emberrel dolgoztam, és hosszú éveken keresztül csak keleti autókkal, Zsigulival, Skodával, Trabanttal. Akkoriban a nyugati autókhoz nem lehetett legálisan alkatrészt beszerezni, én meg nem vállaltam azt a kockázatot, hogy lebukjak” – emlékezik. A pénzt vissza kell forgatni, az nem az övék, fejleszteni kell – ez volt az ars poeticája. 1989-ben nyitotta meg a használtautó-kereskedést, majd a nagy dobás az Opel márkakereskedés indítása volt: „Hallottam a rádióban, hogy gyárat építenek Magyarországon. Tudtam, hosszú távra terveznek, jó üzlet lesz, ha sikerül leszerződni velük, azonnal megkerestem őket. Nem ment könnyen a dolog, nagyon komoly feltételeket kellett teljesíteni. Na meg, amikor megnyitottunk, néha azt sem tudtam, hova kapjak, annyi tennivaló volt.” De segítette, hogy sok mindent megtanult a sportban (a foci és a tenisz volt a nagy szerelem): a kitartást, az alázatot.
„Rengetegen nyitottak akkoriban márkakereskedést, de alig tucatnyian maradtak mára a piacon. Azok tudtunk talpon maradni, nagy céggé válni, akiknek már akkor komoly autós múltjuk volt. Nézze meg, a Gablini, az Ivanics, az Ormos vagy éppen a Baumgartner is........
Cikkünk teljes terjedelemben a K&K magazin áprilisi lapszámában jelent meg. Keresse a nagyobb újságosoknál vagy fizessen elő most extra kedvezménnyel
