Bodrogai Ferenc nagyon nehéz és egyszerű körülmények között nőtt fel, ahogy mondja, a Tát melletti Kis-Duna és a sziget lett a menekülési folyosó a számára. „Amikor csak tehettem, lementem a partra, elmélyültem, sok mindent megértettem a természet működéséből. Ma is ez számomra az igazi kikapcsolódás: egyedül a természetben, esetleg egy horgászbottal.” Mégsem halászati-vadászati szakközépiskolába ment, ahhoz távol kellett volna kerülni a szülőhelyétől, inkább papíripari szakmunkásnak állt. „Az általános iskola utolsó napjaiban jöttek toborozni, hogy Lábatlanon indul egy finn–magyar vállalkozás. Annyit értettem belőle, hogy az új gyár itt lesz a közelben, és ez kapóra jött, jelentkeztem. A fiúosztályt azonban kihelyezték Dunaújvárosba, így mennem kellett, bár ez elsőre sokkolt, sorsdöntő változást hozott. Nagyon sokat kaptam Dunaújvárostól: a kollégium rendre szoktatott, és ott tanultam meg tanulni is. Negyvenkét kilós, csenevész gyerekként kerültem oda, és felépültem fizikailag is. Magas szintű sportélet volt, majdnem úgy alakult, hogy ott lettem labdarúgó.”

Dunaújvárosban volt akkoriban az egyetlen olyan papírgyár Európában, amelynek teljes komplexitása volt. Amit a szakmáról érdemes volt tudni, ott meg lehetett tanulni. Ferenc hamar éltanuló lett, nem csoda, hogy amint beállt dolgozni, alig 19 évesen már rábíztak egy több száz tonna gyártókapacitású papírgyártó gépet. „Az éjszakai műszakokat azonban nem bírtam – folytatja –, így hát tanulni kezdtem. A vegyipari szakközépben egy év után jött a lehetőség egyetemi előkészítőre. Bekerültem, és fel is vettek a Műszaki Egyetemre, de akkor már családos ember voltam, nem akartam ennyit távol lenni. A Papíripari Főiskolára mentem helyette, hiszen a szakmáról addigra már sokat tudtam, nem kellett annyit bejárnom. Diploma után technológusként kezdtem, majd üzemvezető lettem itt, a lábatlani gyárban. Ezután jött az anyaggazdálkodás vezetése, majd a kereskedelemé, de foglalkoztam export-import és marketingfeladatokkal is. Jól kamatoztattam a szakmai tapasztalatokat és a józan paraszti eszemet, így tudtam, mit lehet kihozni a gépekből, mi van a piacon, hogyan lehetünk még erősebbek.”

1985-ben születtek meg az olyan, máig ismert márkák, mint a Crepto, a Szilvia és a Nárcisz, amelyekkel elindította az első márkakereskedelmi rendszert az iparban, és az első tévékampányt „a papír, ami elérhető” szlogennel. Kialakított egy bónuszrendszert is, ami akkoriban annyira szövetidegen volt, hogy a saját kollégái is furcsán néztek rá. A cégnek lett negyven márkakereskedője, dőlt a pénz a gyár kasszába, Ferenc további elképzelései mégis falakba ütköztek. Készített egy tízéves programot, ami 200 oldalra rúgott, lefordíttatta angolra is azzal a céllal, hogy ha jön egy új tulajdonos – akkor már ott volt a levegőben a privatizáció –, legyen miről beszélni. A görög vevő azonban nem volt fogékony a tervekre, így Ferenc felállt, és megfogadta, hogy soha többé nem foglalkozik papírral.

„Három hónapig így is gondoltam, amikor az egykori kollégákkal találkozva kitaláltuk, hogy alapítunk egy céget: ez lett a Forest Papír. Addigra már sokan ismertek, volt respektem, úgyhogy 1994-ben belevágtunk négyen. A kezdet enyhén szólva nem volt egyszerű. Kötöttünk a fűzfői papírgyárral egy kereskedelmi együttműködési szerződést, de pár napra rá meghalt az üzem igazgatója. A besztercebányai papírgyárral kötött megállapodást a partner leégő üzeme hiúsította meg. Ezután belefogtunk az eszéki gyufagyár termékeinek forgalmazásába, amihez a csomagolást a budafoki gyártól rendeltük, de az az üzem is porig égett. Mondhatjuk, hogy innen szép nyerni, ám akkor azért mélyre kerültem. Azzal biztattam magam, hogy minden problémára van tíz jó megoldás, csak egyet kell megtalálni. És akkor jött az első fordulat. Árultak egy lepusztult telephelyet 52 és fél millióért, és bár nekünk akkor 520 ezer forintunk sem volt, elmentem tárgyalni az eladóval. Szerencsénkre a telephely bejárásakor a területet elöntötte a szennyvíz. Rettenetes körülmények fogadtak, és mivel az egyik vízcső szétfagyott, a tavaszi olvadásnál patakokban folyt a szennyes lé. Nem volt gyenge alkupozíció. Lett hát raktárunk, aminek volt egy használaton kívüli iparvágánya, és ezzel sok pénzt megtakarítottunk, mert míg egy kamionnyi áru szállítása 90 ezer forintba került, ugyanez vonattal kijött 18 ezerből.”

Elindult a cég, sorra vették a gépeket, 15 év múlva már piacvezetők lettek a lakossági üzletágban. A válságokból is mindig jobban jöttek ki, mint ahogy belementek. Nem csoda, hogy a céget, aminek a nyeresége idővel milliárd fölé nőtt, sokan meg akarták venni. Ferenc végül 2015-ben döntött az értékesítés mellett. A munkát azonban gőzerővel folytatta, és mivel új nevet kellett választani, létrejött a Piszke Csoport a Lábatlan melletti terület elnevezéséből. „A cégcsoport, aminek a bevétele 10 milliárd fölötti, ma négy lábból áll: a Piszke Papír lakossági és közületi higiéniai termékek gyártásával foglalkozik, megvettem a felszámolótól a Crepto és a Szilvia márkát, majd reinkarnáltuk a védjegyeket teljesen új tartalommal feltöltve. A Crepto ma az európai piacon az egyik legjobb ár-érték arányt képviselő és legjobb használati értékű produktum lett. Az Assist Trend egy termék- és szolgáltatásértékesítéssel foglalkozó rendszer, kiterjesztve a Kárpát-medence magyarlakta területeire is. Egységes termékportfóliónk van, egységes vállalatirányítási rendszerrel, tartalommal, árképzéssel, megjelenéssel. A cégcsoport harmadik tagja az Aby’s bio és gluténmentes kisüzem, 13 fővel. A negyedik láb, amire nagyon büszke vagyok, a Magyar Termék Együttműködés. Mottónk: »Vedd a hazait!« 2006-ban hoztuk létre ezt a magyar termékprogramot és a védjegyet. Hasítunk vele, ma már 250 védjegyhasználó partnerünk van 5500 termékkel, és messze a legismertebbek vagyunk a piacon. Feszes kritériumrendszerünk van, független tanúsítási testülettel. A négy területen dolgozók összlétszáma 190 fő, a cégek mindegyikében én vagyok a fő tulajdonos. Velünk dolgozik a nővérem két gyermeke, a nagyfiam felesége és a párom is. A kisebb gyerekeim még fiatalok, de építem őket, hogyha eljön az idő, dönthessenek arról, hogy részt vesznek-e a családi cégben.”

Ferenc az elmúlt hét évben a fenntarthatóság jegyében kidolgozott egy komplex választ, ami filozófiájában, termékkörében, működési formájában, edukációs programjában kínál változást a papíripar területén. Ehhez a projekthez azonban világméretű partner szükséges, jelenleg ezen dolgoznak.

Cikkünk a Legsikeresebb magyar vállalkozások című könyvben jelent meg. Ha kíváncsi a többi, közel félszáz vállalkozás történetére rendelje meg a könyvet.